Az Újpest hivatalos honlapjának adott interjút Fiola Attila. A magyar válogatott hátvéd elmondta, a tavaszi első fordulót sérülés miatt kellett kihagynia.
- Sajnos egy szalaggyulladás alakult ki a nagylábujjamnál, ami elsőre nem tűnt súlyosnak, aztán egyre rosszabb lett. A rehabilitáció lassú volt, ráadásul nagyon nehezen kezelhető sérülésről van szó. Időigényes folyamat, és voltak napok, amikor annyira fájt, hogy cipőt sem tudtam húzni. Szerencsére a klubnál mindent megtettek a mielőbbi felépülésemért, így is hat hétig tartott, de a lényeg, hogy most már teljes mértékben a csapat rendelkezésére állok.
A rutinos védő hozzátette, a napi terhelést már nehezebben bírja.
- Ez egy természetes folyamat, ugyanakkor rengeteg rutint szedtem magamra az évek során, és a legfontosabb, hogy még mindig élvezem, amit csinálok. A profi mentalitás és életmód része, hogy az ember otthon is tesz azért, hogy másnap minél jobb állapotban edzhessen – én is beszereztem olyan gépeket, amelyek segítik a regenerációt.
Fiola ezek után az Újpest bajnoki szereplésére is kitért.
- Nem voltunk könnyű helyzetben, hiszen rengeteg sérültünk, betegünk és eltiltottunk volt, ráadásul kulcsemberek is hiányoztak, mint Bese Barnabás, André Duarte vagy Joao Nunes. Ezek nem könnyítették meg a dolgunkat, de nem kereshetünk kifogásokat – minden csapat életében vannak nehéz időszakok. A kérdés mindig az, hogyan reagálunk ezekre. A Puskás elleni meccs ebből a szempontból jó első lépés volt a helyes irányba. Nem játszottunk tökéletesen, ám a bajnokság éllovasa ellen tudtunk dominálni, sőt talán közelebb is álltunk a győzelemhez. Minden játékoson láttam, hogy az elmúlt hetek után meg akarja mutatni, melyik az igazi arcunk. A kreativitás és a gólok pedig jönni fognak, ebben biztos vagyok.
Végül azt is elárulta, számára nagy büszkeség a magyar válogatott.
- A válogatott az egyik legnagyobb büszkeség számomra, nemcsak a pályafutásom, hanem az egész életem szempontjából. Jó hatással is van rám, mert szezon közben is ad egyfajta változatosságot, új impulzusokat kapok, más futballistákkal dolgozom együtt. Már tizenhárom éve tagja vagyok a válogatottnak, ami önmagában nagy dolog, és igyekszem minden percét kiélvezni. Amikor először kaptam behívót Egervári Sándortól, nagyon más volt a helyzet – ma már topligás játékosok tömege jön haza, egy átlagos felkészülési meccsre is megtelik a Puskás Aréna. A nehéz kezdeteknél is ott voltam, amikor egy Észtország elleni találkozón hatezer ember ült a lelátókon. Éppen emiatt tudom igazán értékelni a jelenlegi helyzetet.
