Az Athletic Bilbao elleni, sorsdöntő Európa Liga-csoportmeccsre készülő Hertha vezetőedzőjét, Dárdai Pált kérdezte több, a magyar szakember öltözőn belüli vagy épp otthoni élete kapcsán érdekes témákról a német sportbuzzer.de.

A témákból és a válaszokból az alábbiakban idézünk.

Eddigi edzői karrierjéről, mint az egyik legrégebb óta irányító Bundesliga-szakember

- Majdnem három éve itt vagyok már a stábommal. Szerintem még sokáig dolgozhatok a Bundesligában, bár már most sem könnyű.

Rögtön rákérdeztek arra, hogy akár a Bayernnél is, amely a jövő nyártól edzőt keres?

- Amit erre mondani tudok, az az, hogy nagyon jól érzem magam a Herthánál, sokat tanultam itt.

Nem akartam magyar kapitány lenni, de az lettem. Nem akartam még 40 évesen Hertha-edző lenni, de az lettem. A világ megőrült kissé, így nem tudom megmondani, mit hoz a jövő. Ami tény, hogy nem volt megkeresésem a Bayerntől.

Már szereztem magamnak nevet edzőként, a média is ismeri a karakteremet, és már a szurkolók, a többi edző is ismer engem.

A kommunikációról

- A legfontosabb, hogy azt mond, amit gondolsz és amit érzel, például, ha elismerem, hogy hibáztam valamiben, akkor ott nincs mit tovább elmagyarázni. Ha őszinte vagy, ebben a szakmában tovább talpon maradhatsz. Nekem nem a műfajom a köpönyegforgatás, a hazudozás. Ezt már gyerekkoromban megtanultam. Az iskolai szünetekben például az édesanyám megmondta, hogy este 7-kor mindig legyek otthon. Én azonban minél tovább focizni, játszani akartam és visszaállítottam órámat. Amikor hazaértem, édesanyám már várt és kérdezte, hogy hol voltam? Én már mutattam volna az órámat, de már kaptam is a fülest, az egyetlen pofont életemben. Megtanultam, hogy hazudni soha nem jó ötlet.

Volt-e már olyan, hogy nagyon kiborult egy meccs közben?

Persze, volt már olyan szünet, amikor az öltözőben összetört a mágnestábla vagy repültek a tárgyak. De általában elég, ha olyan szavakat használok, amik célba találnak, amik fájnak. A kérdés az, hogy hogyan tudom a legutolsó százalékokat is kipréselni a játékosokból? Így is segítenem kell nekik, ha már a pályán, a nagy hasam miatt már nem is tudok (nevet).

A közösségi médiáról, első olyan Bundesliga-edzőként, akinek Twitter-csatornája lett

- Nem vagyok egy számítógép-guru. A Facebook meg a hasonló oldalak jópofa dolgok, csak nekem nincs rájuk időm. Inkább a családomat, a gyerekeimet, a kertemet preferálom. Az is nagy megkönnyebbülést jelent, ha egy jó filmet megnézhetek, vagy elolvashatok egy jó könyvet. Elég ha a gyerekeim értesítenek arról, mik történnek ezeken az oldalakon. (…) tudom, hogy Palkónak van Instagram-oldala. Vigyáznia kell: egy rossz fotó, és azzal lesz tele a teljes magyar média (nevet)…az, hogy Twitter-oldalam legyen, a klub ötlete volt, bár én is jó kezdeményezésnek tartottam, mert így közvetlenül tudok a szurkolók irányába kommunikálni. Van egy kollégám is, aki ebben segít, mert azért nem vagyok egy szelfizős típus…