Közel egy milliárd forintért igazoltak a téli átigazolási időszakban egymástól játékosokat a klubok az NB I-ben. Ez az összeg a topbajnokságokat tekintve természetesen nem számottevő, a térségben és főleg a magyar bajnokságban viszont jelentősnek számít a belső piacon. Az idei téli átigazolási időszakban ugyanis szembetűnő volt, hogy az eddiginél lényegesen bátrabban és nagyobb számban szerződtettek egymástól labdarúgót az NB I-ben átigazolási díjért a klubok, pedig a téli piac sajátossága, hogy sokkal nehezebb igazolni, éppen azért, mert a kiszemeltek nagy része még érvényes szerződéssel rendelkezik. A Csakfoci egy szakértő segítségével vizsgálta meg, miért alakult mindez így: olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy mit jelent ez a szintű pénzmozgás a térségben, mindez egy tendencia kezdete lehet-e, mi lehet mindennek a hozadéka a hazai bajnokságra nézve, de az is szóba került, a klubok tulajdonosai, első emberei mennyire nyitottak vagy elutasítóak abból a szempontból, hogy fizessenek egy játékosért? A kérdések megválaszolásában Polyák Balázs volt segítségünkre, aki az MTK korábbi sportigazgatójaként, majd klubmenedzsereként több játékos felépítésében és értékesítésében vett részt, így jól ismeri azokat a szempontokat, amelyek a piacot mozgatják.

"Abból kell kiindulni, hogy a világ játékos transzfereinek 90%-a 100 ezer euró alatti"

Az összesítést megtekintve jól látható, hogy 2 millió euró körüli (illetve alighanem azt meghaladó) az az összeg, amely a belső piacon mozgott a téli átigazolási idényben, az NB I-ben - ez pedig egyértelmű előrelépés a korábbi évek téli időszakaihoz képest. Érdekesség, hogy nemcsak a nemzetközi kupaszerepléssel jócskán kereső FTC volt aktív, hanem Debrecenben is komolyabb szinten költekeztek, de az is megfigyelhető volt, hogy amelyik klub értékesített (például a KTE), az nem feltétlenül haszonként realizálta a beérkező összeget, hanem szintén vásárolt máshonnan.

Egyetértek, hogy ez az átigazolási időszak ilyen szempontból más volt. Tudni kell, hogy a világ futballjában a transzferek 90%-a 100 ezer euró alatti összeg. A legtöbb esetben pedig nulla

- kezdte egy meglepő adattal Polyák Balázs. - A felső 10%-ban tehát az is benne van, aki 200 ezer euróért cserél gazdát, és az is, aki 70 millióért. Ennek az említett 10%-nak is csak egy kis szeletét teszik ki az olyan volumenű klubváltások, amire mindenki felkapja a fejét - ilyenből évente legfeljebb néhány van, és az is 3-4 bajnokságra korlátozódik, amibe jelenleg beletartozik a Szaúd-arábiai liga is. Szurkolói érdeklődés terén az európai labdarúgás abba az irányba tart, mint az amerikai franchise ligák. Nagyságrendileg 30 csapatra kíváncsi az egész világ. A többiekre csak lokális érdeklődés van. A 2023/24-es nyári és téli magyar átigazolások megfeleltek a világtendenciának: a játékosok nagyjából 10%-áért pénzt fizettek. Tendenciáról azonban még korai lenne beszélni. Itthon se várható, hogy a játékosok harmada pénzért fog majd váltani a jövőben, a létrejövő üzleteknél a nagyságrendek viszont emelkedő pályán vannak.

"Amikor igazolsz, akkor a státuszt is megfizeted"

A klubvezető szerint erőt mutat, ha egy bajnokságban a belső piac élénkül, mert ezek a pénzek "itt maradnak az éterben", mindez pedig annak is köszönhető, hogy a hazai klubok jobb helyzetben vannak anyagilag, mint a térségben lévők jelentős része. Polyák szerint az átigazolások kapcsán az egyik legfontosabb szó a "státusz", a klubok ugyanis státuszt is vásárolnak, amikor a zsebükbe nyúlnak egy igazolásnál.

Egy átigazolásnál a feltételezett játékos teljesítménye mellett a státuszt is meg kell fizetni. Az 1 millióért vásárolt játékos nem jobb tízszer, mint a 100 ezer eurós. És még az sem biztos, hogy jobb teljesítménnyel fogja segíteni a csapatát, de akit már láttál jól játszani egy veled hasonló vagy magasabb státuszú csapatban, arról elhiszed, hogy jobb lesz, mint akit még nem. Ennek a feltételezett biztonságfaktornak ára van.

- A transzferek esetében megjelent árak nagy százaléka nem fedi a valóságot. Sok esetben hivatkozási pontként tekintenek a Transfermarktra. Több, mint 10 év alatt sok átigazolási folyamatban vettem részt, klubvezetőkkel, ügynökökkel kerültem kapcsolatba az évek során, emelett sok direkt és indirekt információhoz is jutok a világból játékos klubváltások kapcsán. Ezért nyugodt szívvel mondhatom, hogy a TM-en megjelent összegek jelentős része nem fedi a valóságot, sőt, akár 2-3-szoros eltérések is vannak a valóság és a leírt számok között - valamint a számok egy részét algoritmusok készítik. Ne legyen senki naiv. Ez is üzlet, amit érdekek mozgatnak. Kluboké, ügynököké és játékosoké is. Ezzel önmagában nincs is probléma, de van egy negatív hozadéka, hogy a játékosokat ezen számok alapján szakmai sorrendbe állítják. Amivel kezdetét veszi a verseny a magasabb rajtszámért nemcsak a pályán, hanem a pályán kívül is.

"A magyar liga kockázatos, ezért sem is szívesen adtak el egymásnak a csapatok"

Polyákot arról is kérdeztük, mi lenne a hozadéka annak, ha az NB I-ben tartósan - télen és nyáron is - élénkülne a belső piac.

- A magyar futballban jelenlévő stabil és rendezett viszonyoknak hála a verseny egyre nő. A klubok és a Magyar Labdarúgó Szövetség közös célja, hogy a magyar bajnokság oda fejlődjön, hogy a nemzetközi átigazolásoknál a következő lépcső direktben az angol vagy német bajnokság lehessen és ne például Lengyelország vagy Ciprus. Ez ugyanannyira szakmai, mint üzleti kérdés. Az FTC rendre igazol pénzért a hazai piacról. Télen erre a polcra lépett fel a DVSC is. De csak akkor beszélhetünk komolyan ennek a témának a hatásairól, ha mindez rendszerszintű. Szuhodovszki Somára áldozott a Loki, aki az utóbbi másfél év egyik legjobb NB I-es játékosává nőtte ki magát. Válogatott játékos nem minden nap vált csapatot országon belül.

Alapvetően a magyar liga kockázatos, kis létszámú bajnokság, amiben nem is szívesen adnak el egymásnak a csapatok, minimálisak a különbségek, ha a rivális erősödik, azzal gyengülsz és ez jelentheti vélten vagy valósan az apró különbséget az első osztályú vagy nemzetközi szereplés kérdésében.

"Fradi? Három-négy nem jött be, az ötödik meg a legjobb játékosod lett"

Miután a Ferencváros neve szóba került, érdemes megjegyezni, hogy náluk egy ideje tendencia, hogy a nemzetközi kupában megszerzett eurómilliókból szinte minden átigazolási időszakban igazolnak már az NB I-ből is.

- A Fradi helyzete speciális. Hasonló, mint Ausztriában a Salzburg vagy Horvátországban a Dinamo Zagreb. Más lehetőségeik vannak, mint a versenytársaknak, ezért megszorítani is csak véletlenül lehet őket. Az ő helyzetük azért érdekes, mert az elsődleges célpontjaik a magasabb szintű bajnokságok. Egy onnan jövő és már teljesítő játékos kisebb kockázat, mint egy hazai vagy egy balkáni csapatból érkező. Egy NB I-es igazolásnál nekik ott az állandó kérdés, hogy a játékos felfejlődik-e arra a szintre, ami nekik kell?!

Ha mérleget kell vonni: az utóbbi pár évben öt hazai átigazolást bonyolítottak, a magyar bajnokság transzfereihez mérten jelentősebb összegért. Négyről az derült ki, hogy nem tudtak felnőni a Ferencváros jelenlegi szintjére. Az ötödik, Varga Barnabás ezzel szemben a klub talán legjobb és legfontosabb játékosa lett. Ilyen képességű játékosok 10-20 millió euróért váltanak klubot a világban. Ha ötből egy igazolásod ennyire beválik, az igenis jó aránynak számít, még a nemzetközi trendek szerint is.

"A labdarúgásban nem működik, ha valaki egy tárgyaláson legyőzni akarja a vele szemben ülőt"

Mint feljebb is írtunk róla, az, hogy a klubok egymástól pénzért kezdtek vásárolni, láncreakciót indított el. A KTE ugyanis a Szuhodovszki Somáért kapott pénzért szerette volna visszaigazolni Lukács Dánielt, de a folyamatokat jól ismerők szerint miután híre ment, hogy félmilliót fizetett a DVSC, a Diósgyőr sem volt rest pár napon belül ugyanezt az összeget elkérni a támadóért (végül valahol félúton egyezett meg a két klub az összegben, de az alku a hírek szerint 500 ezerről indult).

Igen, ezeket a híreket hallani lehetett, és a piac azonnal reagált. Hasonló, mint a tőzsde: próbálsz előre gondolkodni, belelátni a másik klub fejébe, úgy mozgatni a szálakat, hogy megtudd, a másik mire készül, feszegeted a határokat, meddig mehetsz el. Azok a jó üzletek, ahol végül mindkét fél elégedett.

- A labdarúgásban nem működik, ha valaki egy tárgyaláson legyőzni akarja a vele szemben ülőt. Az átigazolásnál legalább négy fél konszenzusára van szükség. Az eladó és a vevő mellett az ügynöké és a játékosé. Nem elfelejtve mögöttük az őket befolyásoló szülőket, barátnőket. A legjobbnak tűnő üzletet is megakaszthatja közülük bármelyik fél. Nem szabad elfelejteni, hogy a labdarúgásban a csapatépítés egy örök körforgás és az információkkal mindig naprakésznek kell lenni.

"Azért fizetsz egy játékosért, mert már láttad, képes tartósan jól játszani"

A klubmenedzsernek felvetettük, hogy mennyire lehetnek nyitottak a tulajdonosok, elnökök arra, hogy a jövőben még inkább pénzért igazoljanak, amikor mindig van szabadon igazolható "termék" is a piacon. Emlékezetes, hogy George F. Hemingway maga ismerte el, hogy az első időszakot leszámítva nem volt hajlandó pénzért igazolni, mert nem érezte ennek a hozadékát, a szabadon igazolható játékosok között is talált olyan célpontot, akit erősítésnek vélt.

A kérdés tehát úgy is szól, mennyire lehet nehéz mondjuk egy sportigazgatónak, vagy egy más rendszerben dolgozva a vezetőedzőnek meggyőzni a klubtulajdonost arról, hogy "ingyen igazolás" helyett inkább nyúljon a zsebébe?

A pénz nagysága összefüggésben van a kockázat csökkentésével, de a nagy pénz sem garancia a jó teljesítményre. Sokat változott a világfutball és az NB I is. Nincs már lehetőség 5-10 ismeretlent megpróbálni és lehetőséget adni nekik a bizonyításra. Magyarországon több külföldi felnőtt válogatott játszik, mint a szerb, román, szlovák, szerb, szlovén bajnokságban összesen. És ez még csak arra sem garancia, hogy meghatározó tud lenni a csapatában.

- A vezetőedző felel a csapat felkészítéséért és összeállításáért. Véleményalkotási lehetősége van, hogy kit szeretne a keretben látni és kit nem. A sportigazgató próbálja összehangolni a vezetőedző kéréseit a klub üzleti érdekeivel és lehetőségeivel, a tulajdonosi elvárásokkal, valamint a klub akadémiájával is. Tehát ezeket a komponenseket kell mérlegre rakni, ami kiadja a megoldási lehetőségeket. Bojan Miovskiért 2020-ban például aligha fizetett volna pénzt az MTK. Érdekes játékos volt, akinek érdemes lehetőséget adni, de neki akkor még más volt a státusza. Szabadon igazolhatóként érkezett a macedón bajnokságból, és NB I-ből jelentős átigazolási díjért ment el. Azóta 60 meccsen rúgott 29 gólt Aberdeenben és a Transfermarkt szerint csapata legértékesebbre taksált játékosa 2 milliós árcédulával. Jó játékosa volt a magyar bajnokságnak, de messze nem róla szólt a liga. Most a Celtic és a Rangers szeretné megvásárolni, de realitás, hogy a Premier League-be szerződik nagyságrendileg 10 millió euró körüli összegért. Nemcsak mint játékos fejlődött azóta, hanem a már említett státusza lett lényegesen nagyobb.