Kacér illatok

Amikor Várdai kilépett a hálószoba félhomályából s meglátta az ebédlőasztalra gondosan odakészített szendvicseket, elmosolyodott. Tudsz te még, Gyulám, hazai pályán is, nemcsak idegenben, hízelgett magának.

A Megye I-ben hosszan levezető egykori másodvonalbeli játékos szeretett futballnyelven beszélni, meggyőződése volt, hogy a foci olyan, mint az élet. Az első számú szabály, hogy a helyzeteket be kell rúgni. Ő pedig folyamatosan azon mesterkedett, hogy ziccerbe kerüljön, 45 évesen is lankadatlan lelkesedéssel hajkurászta az útjába kerülő nőket, tizenöttől hetvenig senki sem volt biztonságban tőle. Fineszes spílerként ismerték a pályák környékén, a legjobb éveiben akár a legmagasabb osztályban is játszhatott volna, de ha meglátott egy szépen domborodó moher pulóvert vagy egy hosszú combközepet simogató miniszoknyát, mellékessé vált számára a zöld gyep és a gólöröm mámora. Az sem tett jót a sportszakmai előmenetelének, amikor az NB III-as katonacsapat tagjaként elcsábította a szakosztályvezető alezredes feleségét, így az utolsó félévet őrszolgálatban töltötte, s míg a társak zöme a leszerelés után felfelé igazolt, ő a megyei bajnokságban találta magát. Nem bánta, úgy vélte, ha van labda és nő, gond nincs az életben. Harmincöt éves koráig azt hajtogatta a baráti társaságában, hogy ez lesz a sírfelirata, de ahogy megismerte élete szerelmét, letett róla. A „nők”-ről lefoszlott a többes szám jele, Gyula életébe betoppant a NŐ. Aranka őrült féltékenysége imponált Várdainak, felettébb büszke volt magára, hogy rajong érte az elöl-hátul formás tanárnő. Igába hajtotta a fejét, a nő kedvéért még színházba is eljárt, bár a Godot-ra várva előadás után megjegyezte, ha náluk előfordulna, hogy valaki nem jönne el, csak üzengetne, biztos, hogy repülne a csapatból. Aranka szerette Várdai megjegyzéseit, a humor plusz pont volt nála.
Egy idő után a férfi tarkójában megindult az az ismerős bizsergés. Karikagyűrű ide, szépasszony oda, feltámadt benne a vadászösztön, folyamatosan konspirált, akár egy titkos ügynök. Arra próbálta rávenni az asszonyt, hagyja ott a neveletlen kölyköket, a filléres állást. A valódi ok persze nem az alulfizetett pedagógusi munka miatti aggodalma volt. Utálta a nyári szüneteket, ilyenkor se iskola, se bajnokság, dupla energiát követelt tőle a házasélet melletti légyottok szervezése.

Az otthon végzett éjszakai testgyakorlás után Várdai a reggeli szendvicsek összetételén mérte le csalhatatlan pontossággal, hogy áll Arankánál a szerelmi indexe. A gasztronómia volt kettőjük titkos nyelve, a közös otthonukban töltött első éjszaka után a nő crock madame-mal fejezte ki ámulatát Gyula teljesítménye előtt. Tíz év is eltelt azóta.
Amikor Várdai szétnyitotta a két vékony rozskenyérszeletet, megnyugodott. Az enyhén sózott dán vajalapon házi csabai vastagkolbász-karikák mosolyogtak, vígan viselve terhüket, salátalevelet, vékony paradicsom és zöldpaprika szeleteket, a remekművet érlelt holland sajt és leheletnyi majonéz, valamint mindenmentes dijoni mustár tette teljessé.
A házi csabai adta szerelmük kifejezésének stabil alapját, ez a csemege sohasem hiányozhatott a Várdai család éléskamrájából. A férfi akkor szokott rá egy életre, amikor a Békéscsabai Tégla játékosa volt, a helyiek úgy tartották, ebben rejlik a vidék ereje. Viharsarki kapcsolatait óvta, gondozta, így a finom szárazáru mindig rendelkezésére állt. Ha egyedül volt a lakásban, gyakran rájárt a kolbászokra, lekanyarított egy darabkát, s csak úgy, magában falatozta jóízűen. Amikor az asszony elcsodálkozott a vastagkolbászok gyors fogyásán, Várdai elnéző mosollyal a két gyerekük felé pillantott. A középpályásnál a bujaság mellett a torkosság sem tartozott a főbűnök közé.

Várdai ízorgiára készülve a szájához emelte a szendvicset, ám a szeme megakadt az asztalon heverő bulvármagazin címlapján. Egykori szeretője, Irén mosolygott rá, akit az ország Irene néven ismert. Ájrin, Ájrin, ízlelgette a valóságshow-szereplőként indult sztárműsorvezető nevét, de nem állt rá a szája. Neki örökre az az Irén maradt, akibe öt éve annyira szerelmes volt, hogy még az is megfordult a fejében, elhagyja Arankát és a két fiút. Ám amikor a dekoratív szőkeség azon kezdett lamentálni, miként kellene megoldani, hogy Várdai minél kevesebb gyerektartást fizessen, a futballista gondolkodás nélkül dobta.
A srácok, a tízéves Gyuszkó és a hétéves Roby Várdai életpiramisának csúcsán álltak. Titkolta, de a kicsi volt a szíve csücske, akit egykori példaképe, Roberto Baggio után neveztek el, s láss csodát, a fiú lábához ragadt a labda, Várdai álmaiban már válogatott mezben látta a gyereket. Az olasz sztárról készült játékfilmet is együtt nézték meg a Netflixen, a férfi azzal dicsekedett, hogy egykor őt is Copfocskának becézték a szurkolók. Arról nagyvonalúan hallgatott, nem a játéka, csak az idétlen, idejétmúlt hajfonata miatt.
A férfi már eltüntette a rozskenyérszeletek által gyöngéden ölelt pazar tartalom jó részét, amikor egy Mick Jaggerről szóló írás jött szembe vele a magazinban. A fotón a Stones hetvenkilenc esztendős énekese nyolcadik gyermekét, az ötéves Deveraux Octavian Basilt ölelte harmincöt éves felesége társaságában.
Gajdolsz összevissza, te vén, ráncos pofájú kujon! Még hogy nem tudsz kielégülni? Getnó, mi? Van bőr a képeden! – dohogott Várdai, aki próbált továbblapozni, de valahogy mindig a Jagger-cikknél kötött ki. Megadta magát. Elképzelte, milyen lenne az élete nyolc gyermek apjaként, milyen irdatlan gyerektartásokat kellene kifizetnie az elhagyott feleségeknek, szeretőknek. Leizzadt. Látta maga előtt a sanyarú sorsát, a futball nélküli, mellékállásokkal telezsúfolt mindennapokat, a snájdig férfiből összeaszalódott, megfáradt öregembert.

A szalvétával letörölte a szája széléről a majonézcsöppöt, kezet mosott, aztán feloldotta a mobilján a zárat. Vége, ne találkozzunk többet, nem vagyok én Jagger! – mondta le sms-ben az aktuális nőjével, Eleonórával aznapra tervezett titkos találkáját.
Várdai elgondolkozott, mit kezdjen magával a máskor izgalommal várt heti egy szabadnapján. Döntést hozott. Lement a szupermarketbe, bevásárolt, egy nagy csokor vörös rózsát is pakolt a pénztár előtt a bevásárlókocsiba. Otthon komótosan átböngészte a sportújságot, majd szunyókált egy keveset. Aztán összerakta és a sütőbe készítette a felesége és a gyerekek kedvencét, a tejszínes, sajtos rakott krumplit, félretette a tetejére szánt szalonnacsíkokat, azok kizárólag frissen kisütve jók.
Várdai Gyula késő délután frissen borotválva, arcszesztől illatosan várta a családját. A felesége meglepődött, hogy a jókedvű, viccelődő férfi a vacsora és a rózsák mellé egy komplett esztrádműsorral udvarol neki. Nem volt ellenére, szerette a férjét, a tegnapi éjszaka felsejlő emléke pedig csak olaj volt a kettőjük között újra fellobbant lángokra.
Várdai kitett magáért, a kötelező gyakorlat mellett legújabb szabadon választott kűrjét is bemutatta Aranka legnagyobb örömére, aki úgy érezte magát, mint a kehidakustányi mézeshetek éjszakáin. A férfi ezúttal növelte az adagját, negyed helyett fél szemet nyelt le kortynyi kisfröccsel a kék gyémántból, hogy rásegítsen a szerinte egyébként is parádés teljesítményére.
Biztosra akart menni. A spájzban két szál csabai vastagkolbász illatozott kacéran.