Interjú: "Ma már nem az a védő dolga, hogy agyonrúgja a csatárt" - majdnem sírt a Serie A-ba berobbant magyar, amikor hátvédet "csináltak" belőle

Az egyik legnagyobb magyar védőtehetség, aki az MTK-ból Olaszországba szerződve már két meccsen is pályára lépett világsztárok ellen a Serie A-ban. Csatárként kezdte, de mivel magas volt, berakták a védelembe, ami ellen eleinte erőteljesen tiltakozott.  Ma már hálás érte, és úgy érzi, támadóként sehol nem tartana. Még csak 18 éves, de mentálisan nagyon erősnek tartja magát, komoly áldozatokat hoz azért, hogy „nagy” futballista váljon belőle. Interjú Balogh Botonddal, a Parma 18 éves magyar játékosával.
Privacsek András 2021. január 22., péntek 10:45
Az egyik legnagyobb magyar védőtehetség, aki az MTK-ból Olaszországba szerződve már két meccsen is pályára lépett világsztárok ellen a Serie A-ban. Csatárként kezdte, de mivel magas volt, berakták a védelembe, ami ellen eleinte erőteljesen tiltakozott.  Ma már hálás érte, és úgy érzi, támadóként sehol nem tartana. Még csak 18 éves, de mentálisan nagyon erősnek tartja magát, komoly áldozatokat hoz azért, hogy „nagy” futballista váljon belőle. Interjú Balogh Botonddal, a Parma 18 éves magyar játékosával.
Szerző: Privacsek András 2021. január 22., péntek 10:45

A Serie A hivatalosan a világ legerősebb bajnoksága lett, te pedig 18 éves magyarként ennek a ligának két meghatározó csapata ellen is pályára léptél. Sokan irigyelnek?

- Inkább sokan büszkék rám – kezdte Balogh Botond a csakfoci.hu-nak. - Ha valaki azt mondja nekem tavalyelőtt, hogy hamarosan Lautaro Martinezt és Immobilét fogom majd, biztos, hogy őrültnek tartottam volna, de az én példám is mutatja, nincsenek lehetetlenek. Az Internazionale elleni 2-2 alkalmával debütáltam a Serie A-ban, majd a Lazio ellen is megkaptam a bizalmat, itt ugyan kikaptunk, de mégis jobban játszottam.

Egy ilyen fiatal játékos mennyire izgul, amikor világsztárokat kell semlegesítenie?

- Az Inter elleni meccs előtt izgultam, hiszen mégiscsak a Serie A-s debütálásomról beszélünk, ráadásul az ellenfél sem volt akárki.

A második mérkőzésemen már bátrabb voltam, több mindent meg mertem csinálni, nagyobb önbizalommal rendelkeztem, hiszen már volt Serie A-s „rutinom”.

Már több mint fél éve hivatalosan is a Parma felnőtt csapatának a tagja vagy, bemutatkoztál a bajnokságban is. Mi lehet a következő lépés?

- Nyáron volt egy edzőváltás, Roberto D’Aversát Fabio Liverani váltotta, majd idén januárban visszatért D’Aversa. Mivel keményen dolgozom, mindkét edzőnél „képben” voltam, illetve vagyok a mai napig. D’Aversa kiválóan ismer, ő hozott fel az első csapathoz. Számomra az mindenképp a bizalom jele, hogy egy kiesés ellen küzdő csapatnál megadják a lehetőséget egy 18 éves játékosnak. Minden bizonnyal a legutóbbi bajnokin, a Sassuolo ellen is játszottam volna, de sajnos egy kisebb sérülés miatt erre nem kerülhetett sor. Jó lenne a lehető legtöbb meccsen pályára lépni, hogy be tudjam bizonyítani, helyem van a csapatban. Persze, ilyen fiatalon azt még nem várhatom el, hogy rám építsék a védelmet.

Sokkal inkább a „veterán” Bruno Alvesre. Ő mennyit tud neked segíteni a védekezésben, a taktikai utasítások betartásában?

- A meccseken szóval is irányít, az edzéseken folyamatosan ellát jó tanácsokkal. A Parma egyébként is egy családias hangulatú klub, ahol nincsenek ellentétek hazai és külföldi vagy éppen idős és fiatal játékosok között. Mindenki tudja, azzal, ha segít a másiknak, ő maga is profitál, hiszen ezáltal a csapat lesz jobb. Ezt a fajta mentalitást az első perctől tapasztaltam, ami meg is lepett kicsit.

Panaszkodtak már légiósok, hogy néhol picit lenézik a fiatal magyarokat, de legalábbis eleinte nem kezelik teljes jogú játékosként őket. Te tapasztaltál hasonlót?

- Én is hallottam ilyen történeteket, de nem tudom elképzelni. Ha te alázatosan, kőkeményen dolgozol, segíted a csapatodat, akkor senkit nem fog érdekleni, hogy honnan jöttél. Nyilván légiósként neked kell alkalmazkodnod, de ez teljesen normális. Itt a Parmánál egyáltalán nem találkoztam ilyesmivel, sőt, a Primaveránál inkább az ellenkezője volt igaz: felnéztek rám, mivel az U17-es válogatottal ötödik helyen végeztünk a világbajnokságon.

Több olasz csapatnál jártál próbajátékon, miért pont a Parmát választottad?

- Először a Sampdoria U16-os csapatánál voltam, jól ment a játék, szerettek volna leigazolni, de nekem nem igazán tetszettek az edzéskörülmények, négy utánpótláscsapatra jutott egy műfüves pálya. Aztán jártam a Milannal, ott is minden jól alakult, de akkor cserélték ki a teljes stábot, így inkább nem vágtunk bele. A Napoli szintén szeretett volna, de ott is rossz minőségű műfüves pályán kellett volna edzeni 40 fokos melegben is. Ráadásul nem akartam azonnal egy nagy klubhoz kerülni. A Parma viszont nem hívott próbajátékra, láttak az U17-es Eb-n és nekik rám volt szükségük. Itt kiválóak a körülmények, a lehető legjobb helyen vagyok.

Milyen védőnek tartod magad, mi a legnagyobb erősséged?

A mentalitásom. Tudom, hogy mit szeretnék elérni és ezért mindent megteszek. Ez sok lemondással járt és jár a mai napig, de nem bánom. Úgy gondolom, hogy fiatal korom ellenére fejben elég erős vagyok.

- Nyilván a játékom még nem kiforrott, de próbálom ötvözni a keménységet a technikával. Ma már nem az a védő dolga, hogy agyonrúgja az ellenfél csatárát, ennél azért már komolyabbak az elvárások játékban és taktikában egyaránt. Jó példa erre Bastoni, aki az Inter-Juve meccsen olyan 60 méteres hajszálpontos gólpasszt adott Barellának, hogy a legnagyobb klasszisok is megirigyelhetnék.

Igaz, hogy „fiatalon” csatár voltál?

- Igen, 10-11 éves koromig csatárt játszottam és Del Piero volt a példaképem. Aztán egyszer beraktak hátra, mert én voltam a legnagyobb, majdnem elkezdtem sírni, nem akartam védő lenni. Egy idő után azonban megbékéltem a sorsommal és egyre inkább élveztem az új posztot. Biztos vagyok benne, hogy csatárként nem tartanék itt, az is lehet, hogy már nem futballoznék.

- Sopronban kezdtem focizni, majd 13 évesen felkerültem az MTK-hoz, ami hatalmas ugrás volt. Itt remek képzést kaptam, a mai napig hálás vagyok Pinezits Máténak, aki szerintem az ország legjobb utánpótlásedzője. Második apámként foglalkozott velem, abban az időben fejlődtem a legtöbbet. 17 évesen már az U19-ben játszottam Pölöskei Gábornál, ahol nagyon jó csapatunk volt. Sokat köszönhetek az edzőimnek és a korábbi csapattársaimnak, nélkülük most biztos nem tartanék itt.

18 évesen két alkalommal már szerepelhettél Gera Zoltán U21-es válogatottjában. Mennyire volt váratlan számodra a meghívás?

- Az volt, nem gondoltam, hogy máris az U21-nél vesznek számításba. Szlovénia és Oroszország ellen játszhattam, nem éreztem, hogy hátrányban lennék a korom miatt, már csak ezért sem, mert a Parma felnőtt csapatától érkeztem az összetartásokra. Most az a célom, hogy ott legyek a részben hazai rendezésű U21-es Eb-n, ahol szeretnék emlékezetes teljesítményt nyújtani és akkor talán már képbe lehetne kerülni a felnőtt válogatottnál is. Nem akarok azonban semmit siettetni, rengeteg időm van még, türelmesen ki fogom várni a sorom mindenhol.

PRIVACSEK ANDRÁS

Olvastad már?
Új magyar tinisztárokat “termel” a koronavírus? - avagy 5 játékos, akik idő előtt mutatkoztak be a felnőttek között
Voltak, akik már régóta dörömböltek az első csapat ajtaján, voltak, akik a semmiből kerültek elő, de mindegyikükben közös, hogy a járvány is segítette őket a tervezettnél korábbi debütálásra, vagy arra, hogy folyamatosan játéklehetőséghez jussanak.
Elolvasom
Neked ajánljuk
Átigazolások
Légiósok
Németh Hunor Vajk
Hosszú távú szerződést írt alá a dán Köbenhavnnál az U17-es magyar válogatott játékos, Németh Hunor Vajk.
Légiósok
Dárdai Bence
A hírek szerint a Liverpool és a Manchester United is szeretné leigazolni a Hertha 18 éves német-magyar támadó középpályását, Dárdai Bencét.
Tiszakécske
Edzőváltás
A Csakfoci korábbi hírének megfelelően távozott a Tiszakécske éléről Kis Károly vezetőedző, utódja Balogh Pál lett.
Tovább az összes átigazoláshoz