A Fradi fiókcsapataként az NB II-ben talán ti vagytok az egyetlen klub, ahol nincs eredménykényszer, hiszen nem hajszoljátok a feljutást és kiesési gondjaitok sem szoktak lenni. Ti miben méritek az eredményességeteket, mikor végeztek jó munkát?

- Nekünk az a legfőbb feladatunk, hogy olyan fiatalokat találjunk, akiket fel tudunk készíteni arra, hogy helytálljanak a Ferencvárosban vagy az NB I más csapataiban - kezdte a csakfoci.hu-nak Szűcs Mihály, a Soroksár ügyvezetője. - Büszkék vagyunk rá, hogy a tavaly nyári keretünkből hét játékos is el tudott igazolni az élvonalba, igaz, hogy nem mindenki játszik, de készen állnak a legmagasabb szintre. Kovács Marcell például nálunk végig védte az előző szezont, most pedig Kisvárdán már egyre többször megkapja a lehetőséget.

Lisztes Krisztián fejlődésében, abban, hogy a mostani szintre eljusson, mekkora szerepe volt a Soroksárnak?

- Az NB II-ben bizonyos tekintetben nehezebb futballozni, mint az NB I-ben, több a fizikai kontakt, sok az párharc, az ütközés. Itt a támadó szellemű játékosaink is hozzászoknak a védekezéshez, ellentétben mondjuk az NB III-al, ahol esetleg annyival jobbak voltak, hogy erre kevesebb energiát fordítottak.

Krisztiánra egy idő után már utaztak az ellenfelek, sokszor becsuktam a szemem, egy-egy ilyen kőkemény párharc során, de mindig felállt, hozzászokott ehhez a fajta focihoz. Ma már ott tart, hogy 18 évesen nem nagyon veszít fizikai párharcot az NB I-ben és ehhez kellett az, hogy nálunk megvívja ezeket a csatáit.

Mivel a Fradi nemzetközi szinten is évről-évre fejlődik nagyon nehéz lehet egy fiatal saját nevelésű játékosnak odakerülnie, kivételes képességek kellenek hozzá. Soroksáron látod már a következő Lisztest?

- Sok fiatal tehetségünk van, a 2003-as születésű Varga István, a 2004-es Kaján Norbert, vagy ott van a még csak 17 éves Varga Zétény, aki a korosztálya egyik legjobbja. Nyilván azt szeretnénk, hogy minél többen Liszteshez hasonló utat járjanak be. Ehhez azonban nagyon sok mindennek össze kell jönnie, nem elég csak a tehetség, az sem mindegy, hogy mikor, milyen állapotban tudja magát valaki megmutatni a Fradiban. Az viszont biztos, hogy Soroksárról vezet a legrövidebb út a Ferencvároshoz.

A Fradi fiatal tehetségei, akik még nem érettek arra, hogy a felnőtt csapatban szerepeljenek, szívesen jönnek Soroksárra?

- Nagyon sokat változott a helyzet ebből a szempontból. 2012-ben indult el ez a projekt, akkor lett a Soroksár a Ferencváros fiókcsapata. Akkor több játékos, aki ide került, úgy élte meg, hogy félre lett rakva, nem tud majd innen továbblépni. Ma már azt érzem, hogy a fiatal fradisták között rang Soroksáron futballozni. Látják, hogy milyen szakmai munka folyik és azt is, hogy innen vezet út a Fradi felnőtt csapatához vagy más NB I-es klubokhoz.

Nyilván egy fiatal futballistának ez kellő motivációt jelent, de mi a helyzet a tapasztaltabb játékosokkal? Ha nem cél a feljutás és nem is a kiesés ellen küzd az együttes, az idősebb labdarúgókat mi motiválja?

- Ennek két oldala van: egyrészt olyan ösztönzőrendszert alakítottunk ki, hogy egy játékosnak sokkal jobban megéri mondjuk a negyedik helyen végeznie, mint a nyolcadikon, a tizedik pozíció alatt pedig már nincs prémium. Másrészt a kiválasztásnál a tapasztaltabb játékosoknak mindig elmondjuk, hogy a tudásuk mellett azért is van rájuk szükségünk, hogy segítsék a fiatalok fejlődését. Nálunk ezt nagyon jól kezelik, Holczer Ádám, Vass Ádám vagy éppen Lovrencsics Balázs is maximálisan partner ebben, ráadásul van egy belső motivációjuk és harmincon felül is mindig kiadják magukból a legtöbbet.

A fiatalok éppen ezért egy picit még burokban vannak nálunk, de ha nemtörődömségből vagy hanyagságból tesznek olyat, amivel kárt szenved el a csapat, akkor az öltözőn belül itt is a farkastörvények uralkodnak.

A Ferencvárossal való együttműködést, hogy kell elképzelni, a Dejan Sztankovics vezette szakmai stáb például mennyire naprakész a fiatal soroksári játékosok teljesítményét illetően?

- Nagyon szoros a kapcsolat a Fradival, szinte naponta egyeztetek Hajnal Tamással és most már Lisztes Krisztiánnal is, aki utánpótlás-menedzserként tért vissza a klubhoz. Figyelik a mérkőzéseinket, látják a játékosaink adatait, a különböző mérések eredményeit. Most például pár napig 2-3 srác is a Fradival fog készülni, hogy Sztankovics megismerhesse őket.

Az NB II drasztikusan átalakul, hiszen már most is egy a tavalyihoz képest csökkentett létszámú bajnokság indult el, szezon végén pedig kiesik négy csapat. Jelenleg a 11. helyen álltok, mennyire kell lefelé nézegetnetek? Hiszen egy esetleges kiesés a Ferencvárossal való szoros együttműködést is felboríthatná.

Egy flúgos futam az idei szezon, az biztos. Nem beszélünk a kiesésről, de persze tisztában vagyunk vele, hogy ezzel mit vesztenénk.

- A Ferencvárosnak van NB III-as csapata, így, ha az NB II-es pillér eltűnne, az gondot okozna a fiatalok versenyeztetésében. Nagyon kiegyenlített a mezőny és apróságokon múlik egy-egy győzelem vagy vereség. A szakmai stábot nyerő típusú szakemberek alkotják Lipcsei Petivel az élen, én magam is ilyen vagyok, ezért soha nincs pánik, hiszünk abban a munkában, amit végzünk. A Soroksár általában mindig tavasszal eredményesebb, a fiatal játékosok addigra szokják meg teljesen az NB II-et, bízunk benne, hogy most is így lesz.

Neked vezetőként vannak ambícióid, szívesen dolgoznál ügyvezetőként vagy éppen sportigazgatóként magasabb szinten?

- Az első soroksári időszakom végén, 2017-ben, azért nem újítottam szerződést, mert elfogadtam a Nyíregyháza ajánlatát, ahol azonban nem úgy alakultak a dolgok, ahogy előzetesen elképzeltem. Visszatértem a Fradi utánpótlásába, de azzal tisztában voltam, hogy ott sportigazgatóként nem tudnék dolgozni, mivel Hajnal Tomi a tökéletes személy arra a posztra, már csak a múltja, a nemzetközi tapasztalata miatt is. Tavaly, amikor Dragóner Attila távozott Soroksárról és elfogadta a ZTE ajánlatát, kézenfekvő volt, hogy én térek vissza a Sorihoz. Gazdaságilag nem a legerősebb klubok közé tartozunk, sőt, költségvetés tekintetében az alsó régió tagjai vagyunk, ugyanakkor a mi esetünkben ez kevésbé fontos. Úgy érzem, hogy itt megtaláltam a helyem a magyar futballban, a Ferencvároshoz való kötődésem mindenki előtt ismert, és most nem tudnék olyan pozíciót megnevezni, amelyben jobban tudnám a Fradit segíteni.