A Barcika azonban már Pethő Bence nélkül szerepel az élvonalban, a támadó pedig a Csakfocinak adott interjújában elárulta, hogyan élte meg, hogy az NB I helyett továbbra is az NB II-ben játszik. Beszélt továbbá Bognár Györgyről is, akinek az irányítása alatt fejlődött az első profi éveiben, illetve arra is reagált, hogy jelenlegi edzője a magyar válogatottság lehetőségét is kilátásba helyezte számára.

• "Természetesen az elején sajnáltam, hogy végül nem tudtunk megegyezni a folytatásról, de..."
• "Biztos vagyok benne, hogy ezzel a csapattal még sok NB I-es mérkőzést játszhatok majd."
• "Nehezen tudom megemészteni, amikor valami simlisség van a háttérben és azt érzem, hogy valaki nem egyenes velem"
• "Szerintem Bognár György nagyon jól ért a játékosok nyelvén, jól meccsel, nekem egy nagyon pozitív személyiségként maradt meg, szakmailag és emberileg is."
• "Nyilván egyelőre NB II-es játékosként még nem várhatom a meghívót..."

Meglepően simán, 4-1-re vertétek a Magyar Kupában az NB I-ben élcsapatnak számító Puskás Akadémiát. A szezon eddigi legjobb mérkőzését játszotta a Vasas?
– Úgy gondolom, hogy igen. Két héttel ezelőtt a Kozármisleny ellen hasonlóan jó felfogásban léptünk pályára, de ahhoz, hogy egy NB I-es élcsapat ellen ilyen eredményt értünk el, az eddigi legjobb teljesítményünk kellett. Fegyelmezettek voltunk szinte végig, bár az első húsz percben még kicsit kerestük magunkat, nem volt nálunk olyan sokat a labda, de ezt követően határozottan és bátran léptünk fel, a saját játékunkat játszva megérdemelten győztünk.

Könnyebb volt egy NB I-es csapat ellen játszani, mint az NB II-esek ellen?
– Furán hangzik, de könnyebb volt. Sokkal több területünk volt, sokkal másabb egy olyan meccset játszani, amikor mind a két csapatnak az az érdeke, hogy mutatós játékkal nyerjen. Nekünk ez most a segítségünkre volt, hisz a Puskás nem állt be védekezni, tudtuk a saját játékunkat játszani, létszámfölényes helyzeteket tudtunk kialakítani. Ez is a siker egyik összetevője volt, hogy nem egy olyan csapat ellen játszottunk, amelynek feltöri a hátát a háló.

"Néhány héttel ezelőtt talán jóval bővebb és őszintébb választ adtam volna, de..."

Te eddig személy szerint 7 meccsen 4 gólnál jársz a Vasasban. Aláírtad volna előre?
– Nem vagyok benne biztos… Jó érzés volt természetesen ennyiszer betalálni, remélem, még jó sok összejön, de ha visszagondolok az elmúlt mérkőzésekre, akkor azt kell mondjam, hogy több gólomnak kellene már most lennie. Elégedett is vagyok részben, de úgy teljesen mégsem tudok az lenni.

Mennyivel másabb számodra egy olyan csapatban játszani, ahol elvárás a szurkolók részéről a feljutás, hiszen Kazincbarcikán nem volt az.
– Lehet, hogy részben ez is közrejátszott Kazincbarcikán a feljutásban, de valamilyen szinten ott is éreztük magunkon a nyomást, még ha nem is volt ez kimondva, úgyhogy én nem érzek nagy változást. Mi éreztük azt, hogy lehet keresnivalónk és bizonyos szinten tett ránk terhet. Személy szerint viszont én nagyon örülök annak, hogy olyan csapatban játszhatok, amelynek ilyen tét és nyomás alatt kell teljesítenie hétről hétre, szerintem minden játékos szívesen dolgozna ilyen elvárások mellett, hiszen az azt jelenti, hogy egy nagyon jó csapatban futballozik. Én pedig most egy nagyon jó csapatban játszom, ahogyan azt a mellékelt ábra is mutatja.

Sokan meglepődtek veled kapcsolatban a nyáron, hogy az NB I helyett maradtál az NB II-ben. Hogyhogy nem sikerült Barcikán maradnod és meghosszabbítanod a szerződést?
– Amikor még Koszta Péter volt a sportigazgató, abban egyeztünk meg, hogy feljutás esetén tárgyalni fogunk a nyáron lejáró szerződésem meghosszabbításáról. A feljutás összejött, közben azonban Koszta felmondott, ezt követően pedig a klubbal nem sikerült megegyeznünk a folytatásról.

22 meccsen 11 lőtt góllal segítetted feljutáshoz a Barcikát. Mit éreztél, hogy ennek ellenére nem tudtatok megegyezni és nem sikerült újra az NB I-ben játszanod?

Néhány héttel ezelőtt talán jóval bővebb és őszintébb választ adtam volna, de mostanra már megnyugodtam ebből a szempontból, nem szeretnék dobálózni és a múlttal foglalkozni. Természetesen az elején sajnáltam, hogy végül nem tudtunk megegyezni a folytatásról, de most már egyáltalán nem bánom. Rendeződött körülöttem minden, nagyon jó helyre kerültem, és most már csak ez a legfontosabb.

Lett volna egyébként lehetőséged a Kazincbarcikán kívül másik NB I-es csapatban játszani egy ilyen remek szezon után?
– A Vasas volt az első csapat, amely megkeresett, én pedig szinte rögtön igent mondtam. Lehet, hogy várhattam volna még, és jött volna NB I-es ajánlat, de úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon jó opció lehet számomra és biztos vagyok benne, hogy ezzel a csapattal még sok NB I-es mérkőzést játszhatok majd.

Követed a Barcika NB I-es szereplését? Meglepett, hogy 27 új játékos érkezett a klubhoz?
– Legfőképpen azon korábbi csapattársaim miatt követem a szereplésüket, akikkel együtt kiharcoltuk a feljutást, de valóban nem sok ilyen játékos maradt már. Engem is teljes mértékben meglepett, hogy így kicserélődött a keret. Én még az átigazolási időszak elején, az elsők között távoztam, ám ezt követően is figyeltem, hogy hogyan alakul a korábbi csapatom, de nem az én dolgom megítélni az NB I-es szereplésüket.

"Sajnos megtapasztaltam már a másik oldalt is, volt már olyan edzőm, aki..."

Barcikáról még Erős Gábor útja is a Vasashoz vezetett. Mekkora szerepe volt abban, hogy Angyalföldre igazolj?
– Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt szerepe ebben. Gábor szakmailag és magánemberként is egy olyan karakter, akivel könnyen lehet azonosulni, ilyen személyiséggel szívesen dolgozik az ember. De nem csak miatta történt ez így. Nagy Miklós sportigazgatónak is ugyanakkora szerepe van abban, hogy én itt kötöttem ki, ugyanis már az előző szezonban, télen is volt megkeresés a részéről, de ez akkor még nem valósult meg. Most nyáron újra megkeresett, és egymás kezébe tudtunk csapni.

Az előző idényben Barcikán 22 meccs alatt 11 gólt szereztél, ami az eddigi leghatékonyabb mutató a karrieredben. Hogyan tudta kihozni belőled ezt Erős Gábor?
– Nem is feltétlenül hegyezném ki ezt én csak a saját személyemre. Egy olyan keret állt a rendelkezésére, amely nagyon jól meg tudta valósítani a pályán az általa képviselt futballt. Hatékonyan és jól tudtuk ezt csinálni a pályán, ami azt eredményezte, hogy centerként nekem nagyon sok helyzetem volt, ezért tudtam végül ennyi gólt szerezni.

Erős Gábor azt emelte ki veled kapcsolatban, hogy nagyon alázatos vagy az edzéseken és a mérkőzéseken is, illetve életveszélyes vagy a kapu előtt, de azt is hozzátette, hogy szerinte mentálisan kell még erősödnöd, mert olykor még hajlamos vagy az önmarcangolásra. Te is így látod?
– Vélhetően így van, hisz nem mondaná ezt, ha nem ezt tapasztalta volna, neki azért volt ideje jól megismerni engem. Van benne valami, hogy sokszor kicsit talán több idő kell ahhoz, hogy túllépjek egyes történéseken, lehet ez akár egy kevésbé fontos tényező is. Valamikor ezeket már jobban tudom kezelni, de előfordulhat még, hogy néha kevésbé jól. Igyekszem a pályán és pályán kívül is minden nap jobb emberré válni és fejlődni, remélhetőleg ezen is sikerül majd teljesen változtatnom minél előbb.

Azt is hozzátette, hogy fontos számodra a kommunikáció, igényled ezt egy edzőtől, hogy tudd, mit miért csinál.

Én is egyenes és őszinte embernek tartom magam, nehezen tudom megemészteni, amikor valami simlisség van a háttérben és azt érzem, hogy valaki nem egyenes velem.

Ennek a megelőzésére a legegyszerűbb mód a kommunikáció, hogy megtudjuk, hányadán állunk. Sajnos megtapasztaltam már a másik oldalt is, volt már olyan edzőm, aki keveset kommunikált velem és nem is sikerült túl jól talán emiatt is néhány szezonom.

Kazincbarcikára éppen egy nem túl jól sikerült gyirmóti félszezon után kerültél, ott a 2023/24-es idényben ősszel nem szereztél gólt. Mi volt, ami ott félresiklott?
– Konkrétan talán nehéz megmondani azt, hogy akkor ott miért nem jöttek a gólok, több oka is lehet, természetesen köztük a saját felelősségemet sem szeretném a szőnyeg alá söpörni. Az azonban a mentségemre szóljon, hogy az ott töltött másfél év alatt közel 20 assziszttal járultam hozzá a csapat eredményességéhez, azon az őszön is inkább a gólpasszokban jeleskedtem. Aztán Barcikán egy olyan edző keze alatt dolgozhattam már, akinél százszázalékosan érezhettem a bizalmat, egy nyílt kommunikáció volt felém, ez vezethetett el aztán a sikeresebb szezonokhoz.

"Abban biztosan hasonlít Bognár György és Erős Gábor, hogy...."

Bognár Györggyel Budaörsön és Pakson is dolgozhattál együtt. Ő eléggé megosztó személyiség a futballberkekben. Te milyen edzőnek ismerted meg?
– Nagyon szerettem vele dolgozni, a profi futballban töltött időszakom legelején nála szocializálódtam, nagyjából 3-3,5 évig dolgoztunk együtt. Lehet, hogy innen is fakad az, hogy sokkal jobban preferálom az egyenes és őszinte beszédet, mert nála csak ezt tapasztaltam.

Szerintem nagyon jól ért a játékosok nyelvén, jól meccsel, nekem egy nagyon pozitív személyiségként maradt meg, szakmailag és emberileg is. Abban biztosan hasonlítanak Erős Gáborral, hogy mindketten elmondják az őszinte véleményüket, egyenes embernek és jó szakembernek tartom mindkettejüket.

Pakson nálad azonban mégsem jött ki a lépés, csak 5 meccset játszottál az NB I-ben Bognár kezei alatt.
– Valószínűleg az is közrejátszhatott, hogy az első és eddigi egyetlen NB I-es szezonom volt, önbizalomhiányban szenvedtem, nem feltétlenül tudtam elképzelni magamról, hogy egy NB I-es csapatban meghatározó játékos legyek. Ott volt továbbá egy bombaformában játszó Ádám Martin, aki 31 gólig jutott, illetve a mindig veszélyes Böde Dániel. Egy sérülés is hátráltatott, továbbá a téli felkészülés során COVID-os is lettem, mindkét esetben 1,5-2 hónapos kihagyás várt rám, szóval eléggé megtépázottra sikerült ez a paksi időszak valóban. Most már teljesen másképp látom a dolgokat, másképp állnék hozzá, másképp csinálnék mindent, alapjáraton egy későn érő típusnak tartom magam.

Hamarosan apai örömök elé is nézel. Mentálisan ez is erősebbé tehet?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy felkészültnek érzem magam, de természetesen igyekszem megtenni a legtöbbet, sokat olvasok az apai szerepről, de valahogy mindig arra jutok, hogy erre nem is igazán lehet felkészülni. Még mielőtt megtudtuk volna, hogy érkezik a baba, azelőtt is olyan mértékű támogatást kaptam otthonról, hogy nem gondoltam volna, hogy ennél van feljebb. Így azonban, hogy hamarosan megérkezik a pici, nagyon motivál már az is, amikor látom a menyasszonyomat a lelátón és tudom, hogy már ketten vannak. Kíváncsian várom, milyen lesz játszani, amikor ő is a világra jön.

Erős Gábor azt is mondta, hogy ha ezen az úton haladsz tovább, akkor akár a magyar válogatottságra is reális eséllyel pályázhatsz néhány éven belül.

Szerintem magamat köpném szembe, ha azt mondanám, hogy ez nem cél, egy játékos igenis akarjon válogatott lenni és tegyen meg érte mindent. Nyilván egyelőre NB II-es játékosként még nem várhatom a meghívót, úgyhogy először azon leszek és leszünk, hogy felkerüljünk az NB I-be,

ott pedig igyekszem majd úgy teljesíteni, hogy kiérdemeljem a kerettagságot. Jelenleg azonban még távoli ez a cél, most csak azt tudom mondani, hogy szeretnék a legjobb Pethő Bence lenni, aztán meglátjuk, hogy ez rövid-, közép- és hosszútávon milyen eredményekkel jár.