A felvidéki Ipolyságon született, és hamar édesapja nyomdokaiba lépett: labdarúgó lett. Minden adott volt számára egy kiemelkedő futballkarrierhez, ám története is azt bizonyítja, hogy a sikerhez sokszor rögös út vezet. Urblík József 30 évesen, a Vasas csapatkapitányaként tért vissza az élvonalba, és az OTP Bank Liga első fordulóiban rögtön főszereplővé vált. A Sportemberek podcast különkiadásában pályafutása nehézségeiről, sérülésekről, a Vasassal megélt három NB II-es szezonról, Erős Gábor szerepéről, valamint jelenlegi formájáról is beszélt. Mint ismert, a jelenlegi szabályok szerint kizárt, hogy pályára lépjen a magyar válogatottban - legalábbis Szabó Gergő, a válogatott sajtófőnöke nyilatkozata szerint.
Urblík József álomszerűen tért vissza a magyar élvonalba, miután a címvédő ETO ellen góllal és gólpasszal jelentkezett, a Vasas pedig 2-2-es döntetlent ért el.
– Nagyon örültünk neki, tényleg mondhatjuk, hogy berobbantunk az első osztályba. Nagyon nehéz volt a sorsolásunk, de megbirkóztunk vele. Úgy gondolom, nagyon jól játszottunk. Még azt is mondom, hogy több pontot szerezhettünk volna, mert a Puskás Akadémia és az Újpest ellen is volt több a mérkőzésben. Összességében azonban úgy gondolom, hogy jó rajt volt, és remélem, hogy ez tovább folytatódik.
Az ETO ellen szerzett gólja külön is említésre méltó volt, hiszen bátran elmondható, hogy pályázik a szezon legszebb találata címre.
– Már a hetvenedik perc körül járhattunk, és eggyel kevesebben voltunk. A félidőben is mondtuk, hogy ha 25-30 méterre kerülünk a kaputól, próbáljuk meg eltalálni, mert abból bármi kisülhet. Nekem hála Istennek sikerült, és nagyon örültem neki. Szeretek messziről próbálkozni. Úgy gondolom, hogy a rúgótechnikám rendben van, ezért szoktam vele próbálkozni. Most hála Istennek összejött.
A 30 esztendős középpályás szerint édesapjától örökölhette a rúgótechnikáját, de ő maga is sokat csiszolt rajta.
– Ő is futballista volt, neki is nagyon jó lába volt. A mai napig focizik, úgyhogy biztos, hogy tőle is örököltem.
A kezdeti nehézségekről is kérdezték az ipolysági származású labdarúgót.
– Kiskorom óta mindig a fociról, a labdáról szólt az életem. Anyukám azt mondta, hogy még azzal is aludtam. Nem is volt más opció, ezt szerettem volna csinálni már kiskorom óta. Nyitrán kezdtem az akadémiai éveimet, U12-től végigjártam a ranglétrát egészen a felnőttcsapatig. Sajnos akkor kiestünk az NB II-be, és pénzügyi problémák is voltak a klubnál. Talán két-három NB I-es mérkőzést játszottam. Utána Michal Hipp visszatért Nyitrára, és átvette a csapatot az NB II-ben. Két évet játszottam ott, nagyon jó időszak volt. Aztán megsérültem, Hippet pedig kirúgták. Vele már korábban megbeszéltem, hogy ha sikerül, akkor vele tartok Csehországba.
Nyitrán azonban nem engedtek el, és szerződést akartak hosszabbítani velem, amit nem írtam alá. Ezután fél évig kikerültem az első csapatból.
Egy másik csapat NB III-as öltözőjében találtam magam, de még velük sem edzhettem. Az edzéseken ott kellett lennem, de nem edzhettem együtt a csapattal, a masszőrök sem foglalkozhattak velem. Négy-öt hónapig tényleg borzasztó volt. Júniusban elmentem Jihlavába, tíz napig voltam próbajátékon, majd aláírtam a szerződésemet. Nagyon jó volt, mert ismertem a mestert, tudtam, mit akar tőlem. Az első öt fordulóban nagyon jól ment a játék, aztán sajnos elszakadt a keresztszalagom.
Nagyon rosszkor jött, mert lehetett volna esélyem továbblépni, egy nagyobb csapat is elvihetett volna.
Hat-hét hónapig nem játszottam. Közben Hippet is kirúgták, majd egy olyan edző érkezett, akivel nem igazán jöttünk ki. Sérülés után tértem vissza, és nem éreztem annyira a bizalmat. Később őt is elküldték. A második évem már jól indult, aztán megint jött egy sérülés, meg kellett műteni a lábközépcsontomat. Sok sérülésem volt Jihlavában, végül ki is estünk az NB II-be.
2018 nyarán az NB I címvédője, a Videoton is kereste, de váratlan fordulat következett be.
– A bajnoki cím után felhívott a Videoton. Összepakoltunk, visszajöttünk Szlovákiába, majd elmentem Fehérvárra.
Egy nap alatt megcsináltam az orvosi vizsgálatokat, másnap pedig Kovács Zoltán bejelentette, hogy nem tudnak leigazolni, mert találtak valamit a térdemmel kapcsolatban. Úgy ítélték meg, hogy nem éri meg nekik az üzlet, ha meg kell műteniük a térdemet.
Meghiúsult az igazolás, én pedig visszamentem Csehországba. Az a két hét borzasztó volt - emlékezett vissza Urblík.
Végül mégis Fejér megyében kötött ki, csak egy másik klubnál.
– Emlékszem, éppen egy kupameccsre mentünk, amikor felhívott a menedzserem, hogy képben van a Puskás Akadémia. Nagyon örültem neki, és mindent megtettem azért, hogy elengedjenek. Ott is nagyon nehezen akartak elengedni, végül azonban sikerült, így kerültem a Puskás Akadémiához. Az első évben, amikor Hornyák Zsolt volt az edző, nagyon jó csapatunk volt. Nyolcas pozícióban játszottam, szinte mindenki egészséges volt, én is. Nagyon jól ment a csapatnak és személy szerint nekem is. Két bronzérmet szereztünk, 2020-ban és 2022-ben, illetve volt egy ezüstérmünk is. Az első két és fél-három évre nagyon jó szívvel emlékszem vissza, nagyon szerettem ott lenni egészen az utolsó pillanatig. Utána azonban váltani kellett.
Hornyák Zsolttal később megromlott a kapcsolata, ami szintén szerepet játszott a távozásában.
– A távozást én kezdeményeztem. A bajnokság vége után volt két hét szabadság, majd újra edzeni kellett. Ez alatt a két hét alatt eldöntöttem, hogy amikor visszamegyünk, elhívom beszélgetni, és elmondom neki, hogy távozni szeretnék. Azt mondta, beszéljek Komjáti Andrással és Tóth Balázzsal, majd kitalálnak valamit. Nagyon sokat köszönhetek Komjáti Bandi bácsinak, mert tényleg nekem a legjobbat akarta, és nem gördített akadályt elém.
Hornyák akkoriban az egyik bajnokit követően így nyilatkozott Urblíkról: "Amikor az Urblík Józsi beáll és gusztustalanul, vagy érdektelenül játszik egy ilyen meccsen, azt nem tudom megbocsátani". A Vasas középpályása így emlékszik vissza a történtekre:
– Nyilván én is hibás voltam, nem úgy tértem vissza a sérülésből, ahogy kellett volna, de éreztem a bizalomvesztést. Úgy éreztem, hogy a kapcsolatunk megromlott, és nem volt visszaút. Nem vagyok olyan, hogy csak üljek a padon vagy NB III-ban futballozzak. Én focizni szeretek, ezért tudtam, hogy váltani kell. Amikor eligazoltam, elköszöntem tőle és megköszöntem neki mindent.
Nyilván nem jóban váltunk el, nem voltunk puszipajtások. Azóta sem beszéltünk. Amikor a Vasassal játszottunk ellenük, akkor sem fogtunk kezet, nem találkoztunk igazából.
Én ezt már elengedtem.
Rögtön az egyik első Vasas-meccsén betalált a Puskás Akadémiának, majd a gólt korábbi csapata kispadja előtt ünnepelte.
– Ha az ember gólt rúg, az egy olyan érzés, amikor valami kattant egyet. Lehet, hogy nem csináltam volna meg, de megcsináltam, és nem bánom. Őszintén szólva nem nagyon foglalkozom a médiával, nem szoktam elolvasni. A kommenteket néha elolvasom és nevetek rajtuk. Nem gondolkodom napokig azon, hogy valami jó vagy rossz volt, hanem elengedem.
A VASAS ELŐTT AZ ETO IS HÍVTA
– A Győr is hívott, de ők akkor szintén NB II-ben voltak. Amikor Nagy Miklós felhívott, és mondta, hogy szeretne, nagyon bíztam benne, hogy bent tudjuk tartani a csapatot az NB I-ben. Sajnos nem sikerült. Ennek ellenére nagyon örülök, hogy itt vagyok a Vasasban, főleg most, hogy már NB I-esek vagyunk és tényleg jól nézünk ki.
Három szezont töltött a Vasassal az NB II-ben.
– Az a három év tényleg sokat kivett belőlem, mert a 26-27-28-29 éves kor szerintem egy futballista legjobb időszaka. Nagyon sajnálom, hogy így sikerült, de ez már a múlt. Most már itt vagyunk a helyünkön, és előre nézek. Biztosan sokat tanultunk belőle. Minden meccsbe bele kellett adni apait-anyait.
Azt hittük, hogy ha kimegyünk a pályára, majd a sok NB I-es mérkőzést játszó játékosunk miatt könnyedén megnyerjük a bajnokságot. De messze nem így volt. Annyi pofont kaptunk, hogy az öröm volt nézni – már akinek, a Vasas-szurkolóknak nyilván kevésbé.
Mi is azt beszéltük az öltözőben, hogy egy évet kibírunk, megnyerjük a bajnokságot, és minden hétvégén nyerünk. Ez messze nem így történt.
Urblíkot a legfájdalmasabb mérkőzéseiről is megkérdezték.
– Rengeteg olyan meccs volt, ahol nyernünk kellett volna, mégsem nyertünk. A Győr elleni mérkőzés például ilyen volt. Elég lett volna az iksz, majd itthon megverni a Soroksárt, és feljutunk. Vezettünk is 2-1-re, de közben megsérültem. Melegíteni még kimentem, de a vádlimat meghúztam, és nem tudtam pályára lépni. Fentről néztem a mérkőzést. Nagyon rossz volt. Már tényleg úgy éreztük, hogy az NB I kapujában vagyunk, aztán 3-2 lett a félidő. A végén még egy jogosnak tűnő tizenegyest sem fújtak be nekünk, de természetesen nem lehet egyetlen ilyen momentumra kihegyezni a történteket. A következő szezonban is rengeteg pontot hullajtottunk el. Volt például a BVSC elleni meccs, amelyet a 95. percben veszítettünk el egy félpályás góllal. Aztán a Honvéd elleni utolsó mérkőzés: ha nyerünk, feljutunk. Ott is volt egy helyzetünk a 93. percben, ha befejeljük, feljutunk. De ilyen a futball.
A második elszalasztott lehetőség a feljutásra már nagyon rosszul érintette őt.
– Az a két-három-négy hét pihenő nekem borzasztó volt, mert tudtam, hogy nem akarok eligazolni, és valószínűleg nem is lett volna sok lehetőségem, hiszen NB II-ből kevés csapat vagy ügynök figyel. Tudtam, hogy még egy évet az NB II-ben kell töltenem. Két-három hét után azért átgondolja az ember, de már rossz visszagondolni rá. Remélem, soha többet nem leszek ott.
ERŐS GÁBOR
– Korábban nem ismertem. Kazincbarcikáról már tudtam, ki ő. Amikor kinevezték, bíztam benne, hogy amit ott megcsinált, azt a Vasassal is meg fogja tudni oldani. Most már itt ülünk, úgyhogy hála Istennek sikerült. Erős Gábor stílusa szerintem közelebb áll a Vasashoz és hozzám is. Nagyon megtaláltam a helyem, vagy inkább a mester talált meg engem. Nagyon jó a kapcsolatunk, jól érzem magam vele és a Vasasban is.
Egy 2024-es interjúban keményen fogalmazott a csapat teljesítményéről - erről is beszélt Urblík József.
– Már nagyon gyűlt bennem minden. Én olyan vagyok, hogy ami a szívemen, az a számon. Lehet, hogy most, idősebb fejjel kétszer-háromszor átgondolnám, de akkor lehet, hogy kellett ez ahhoz, hogy felébredjünk. Nem éreztem azt a csapatszellemet és küzdőszellemet, ami nagyon hiányzott a Vasasból. Másnap azért átgondoltam, mert volt visszhangja annak, amit mondtam. Lehet, hogy most már máshogy csinálnám, de azt sem bánom, hogy kimondtam.
CSAPATKAPITÁNYSÁG
– Ha Erős Gábor így látja, akkor én is úgy gondolom, hogy megértem rá. Próbálok segíteni a fiataloknak. Nyilván már idősebb játékos vagyok, szeretek odaszúrni nekik, hogy még többet kihozhassanak magukból, de bárki odajön hozzám, próbálok segíteni. Már lejátszottam néhány mérkőzést NB I-ben és NB II-ben, úgyhogy tudnak hozzám fordulni. Sok fiatalunk van, és szerintem nagyon tehetségesek. Az NB II-ben is megmutatták, és az NB I-ben is volt már néhány jó meccsük. Persze sokat kell még edzeniük, mert az NB I nem az NB II. Bízom benne, hogy idővel sok Vasas-játékos lesz az U21-es vagy akár a felnőttválogatottban.
A 4. fordulóban a szintén újonc Kispest-Honvéd ellen léptek pályára.
– Nekünk egyszerűbb az NB I-ben játszani, mint az NB II-ben, kivéve, ha szoros emberfogással védekeznek ellenünk. A hét folyamán már hallottam, hogy valamire készülnek, de nem hittem el. Ahogy elkezdődött a meccs, akkor tudatosult bennem, hogy ez tényleg így lesz. De arra nem gondoltam, hogy 90 percen keresztül ott lesz mögöttem (Pekár - a szerk.). Ott minden járt az eszemben, csak a foci nem. Bárhova kértem a labdát, bárhova mentem, ott volt. Ha megkaptam, inkább visszapasszoltam, mert nem akartam labdát veszíteni. Középpályán egy labdavesztésre vártak. Hála Istennek azonban nem jött össze nekik, és elhoztuk a három pontot.
A Vasas jelenleg a 3. helyen áll, a rutinos középpályás nagyon örül annak, ahogyan állnak, de korainak tartja ezt, hiszen még csak hét meccs ment el. Pályafutása során - ha mindent összevet - akkor most érzi talán legjobban magát.
– Nem rossz ott lenni, de még csak a hetedik fordulóban vagyunk. A 33. forduló után leszünk igazán harmadikok. Az azért jól fog kinézni. Már 30 éves vagyok, máshogy látom a futballt, és Erős Gábor megadta azt a szabadságot a pályán, hogy tényleg bárhova mehetek. Lehet, hogy most érzem magam a legjobban. Talán azért is, mert tapasztaltabb vagyok, és máshogy látom a játékot.
A Paks mellett a Vasas az egyedüli csapat, amely kizárólag magyar játékosokra épít.
– Csak magyar öltözőben lenni azért teljesen más. Ennek is megvan a maga szépsége. Szerintem ez is hozzájárul ahhoz, hogy sikeres a Vasas és a Paks. Remélem, így fog ez tovább menni.
ERŐVISZONYOK
– Szerintem a Fradi nagyon elöl lesz, de a többi tizenegy csapat között nagyon szoros lehet a bajnokság. Egy-két meccset megnyersz, és már elöl vagy, de ugyanígy hátrafelé is lehet csúszni. Szerintem az utolsó fordulóig szoros lesz, és bárki megverhet bárkit.
RENGETEG SÉRÜLÉS
– Az első keresztszalag-sérülésem nagyon megfogott. Volt egy-két hónap, amikor még sírtam is, tényleg minden bajom volt. Utána megműtöttek, és az a két-három hét is nagyon rossz volt, amikor az ember otthon fekszik és nem tud semmit csinálni. Nem vagyok túl türelmes. Szeretek edzeni, szeretem csinálni a dolgomat, és nagyon nehéz volt elfogadni, hogy nem csinálhatok semmit, mert csak rosszabb lenne. Sokat köszönhetek a feleségemnek és a családomnak, akkor már együtt voltunk a párommal. Ők sokat segítettek, hogy átvészeljem ezt az időszakot. Nagyon sajnálom, hogy ennyi sérülésem volt, de úgy gondolom, hogy ilyen sérüléseket nem nagyon lehet megelőzni. Két keresztszalag-sérülésem volt, ez komoly dolog. Örülök annak, hogy vissza tudtam jönni belőlük, és most nagyon jól érzem magam. Szerintem ez hozzátartozik a sportélethez. Minden sportolónak rögös az útja, nem megy minden zökkenőmentesen. Én úgy gondolom, hogy jó helyen vagyok. Nyilván, ha nem lettek volna sérülések, lehet, hogy több lett volna bennem, de elégedett vagyok.
A teljes projektről ezen a linken még többet megtudhatsz.
