Szinte napra pontosan két éve műtötték meg Sigér Dávidot súlyos keresztszalag-szakadása után, a Ferencváros válogatott középpályásának azonban nemcsak ebből, hanem egy másik komoly sérülésből is fel kellett épülnie nemrégiben. Mára már ezt és a mellőzöttség okozta lelki megpróbáltatásokat is maga mögött hagyta, és úgy tűnik, Máté Csaba kinevezésével újra vezére lehet a Fradinak. A magyar válogatott középpályás először beszélt arról, hogy tavasszal légmell alakult ki nála, ami szinte jobban megviselte, mint korábbi keresztszalag-szakadása, elmondta, hogyan sikerült megküzdenie problémáival, miért érezte úgy, hogy segítséget kell kérnie, hogy miért nehéz egy játékosnak akkor is a csapatát segítenie, ha rá egyértelműen nem számítanak, de azt is kifejtette, hogy Sztanyiszlav Csercseszov távozásával milyen "rebrovi" elemekhez nyúltak vissza, amelyek a Máté Csabával újjáépülő csapatnak gyors segítséget nyújthatnak. Interjú.
- Az elmúlt két évben sérülés vagy mellőzés miatt nem tudtál alapember lenni a Fradiban, Máté Csaba vezetőedzői megbízatásával azonban úgy tűnik, újra te vagy az egyik első számú választás a középpálya közepén. Nemcsak fizikálisan, de mentálisan is vissza kell rázódni ebbe a szerepkörbe?
- Fejben egyáltalán nem nehéz, mert annyira vágytam már az ilyen minőségű igénybevételre az elmúlt két évben - kezdte Sigér Dávid a csakfoci.hu-nak adott interjúját. - Abban a hitben kezdtem el a rehabilitációt, hogy tudok még segíteni a csapatnak, onnantól, hogy felépültem, több-kevesebb sikerrel valósult ez meg. Ebben az egyéves periódusban is voltak ugyanis megtorpanások, olyan sérülések, amelyek annyira a semmiből jöttek, hogy szinte jobban megviseltek, mint ami 2021 júliusban történt. Amikor már kezdett jól alakulni minden, romba dőlt a kártyavár.
- Milyen buktatók jöttek veled szembe fizikálisan?
- Még 2022 nyarán az edzőtáborban covidos lettem, már azt nehezen éltem meg, mert több hét kihagyást jelentett. Majd 2023 tavaszán, amikor elkezdtem játszogatni, történt a Vasas elleni meccsen egy rossz leérkezésem.
Légmellet kaptam, ami elég veszélyes, elsőre nagyon meg is ijedtem a kórházban. Az esetek döntő többségében ez úgy keletkezik, hogy eltörik a borda, ami átszúrja a tüdőt. Én - ha mondhatjuk ezt - a szerencsésebbek közé tartoztam, nem tört el a bordám, “csak” akkora nyomás keletkezett az eséstől, hogy a mellhártya kilyukadt. Az orvosok végül a mellkasom becsövezése mellett döntöttek, napokon keresztül enyhe kompresszióval szívták ki a rossz helyre került levegőt és a mellhártyán történt sérülésnek is be kellett hegesednie.
- Ennek a felkészülés alatt is megittam a levét, mert az első edzőtáborban még csak részben vehettem részt az edzésgyakorlatokban, a második előtt pedig történt egy ütközés, ami a korábbi zúzódás környékén újabb fájdalmakat okozott, és megint 1-2 hét volt, mire teljesen rendbe jött. Amikor az edzőváltás történt, már egészen jó állapotban voltam, és nagyon örülök, hogy bizalmat kaptam. Azt érzem, hogy tudok legalább az a Sigi lenni, aki 2-2,5 évvel ezelőtt voltam.
- Hányszor adtad fel, hogy visszakerülsz a Fradi kezdőjébe?
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy megingathatatlan volt a hitem ebben a két évben. De bármi kis apróság történt, ami hitet adhatott, abba belekapaszkodtam. Kevesek tudják, min mentem keresztül.
Most télen, december-január környékén voltam a legnagyobb mélyponton lelkileg. Akkor voltak a legnegatívabb gondolataim is, próbáltam kiutat találni, hogy hogyan érezhetem magam újra teljesnek. Örülök, hogy amikor én kevésnek bizonyultam, akkor az élet úgy alakította, hogy kaptam egy támaszt, ami segített abban, hogy idáig eljussak. Volt, hogy megmagyaráztam magamnak, hogy a Fradin túl is van élet, és fellélegeztem, de egy nappal később újra azt éreztem, hogy úgysem lennék igazán boldog, mert nem arra vágytam, hogy mindegy hol, csak játsszam, hanem arra, hogy a Fradiban tegyem ezt.
- Máshol a játéklehetőség lehet, csak ideig-óráig adott volna beteljesülést, de utána jött volna az űr, és tudtam, ha elmegyek, 33-34 évesen már valószínű, hogy nem tudok visszajönni ide. Azt éreztem, hogy sarokba vagyok szorítva, mert nincs jó döntés. Köszönöm a klubnak, a vezetőknek, hogy megadták azt a lehetőséget, hogy a Fradiban folytathassam! Az élet is segített abban, hogy úgy alakuljanak a dolgok, hogy itt maradtam. Ezután eltökéltem: próbálok ebben is példát mutatni, hogy hogyan viselkedik egy játékos, amikor fontos számára a klub, de mégsem kap annyi lehetőséget, amennyi benne lenne. Úgy voltam vele, hogy ez egyszer majd megtérül, vagy így, vagy úgy, és később azt mondhatom én is és mások is, hogy Sigi akkor is támogatta a társait, amikor a többiek játszottak és pozitív energiát sugárzott az öltözőben. Tudtam, hogy magam felé is lesz egy jóérzésem, hogy tiszta tudtam maradni, “nem romlottam” meg, pedig ez azért sokszor megtörténik. Akad eset, erre számtalan példát lehetne hozni más klubokból, más országokból, amikor egy játékos, aki mellőzöttnek érzi magát, inkább szorít a rossz eredményért, csak hogy ő léphessen pályára.
- Valljuk be, azért ez is elég sűrűn előfordul a fociban.
- Persze, de aki nem sportol, és nem ismeri ennek a pszichológiát, az ne vessen senkire követ, mert nagyon nehéz ezt megfelelően kezelni. Ha az ember a csapatnak akar jót ebben a helyzetben, az olyan, mintha elfogadná a szerepét és beletörődne. Ez szembe megy mindennel.
És ha még azt is látják, hogy te mindezek ellenére boldog vagy, akkor azt mondják, hogy elvagy ebben a langyos vízben, nem is akarsz igazán te már focizni és játszani. Ezzel nehéz megbirkózni.
- Szakember segített túllépni a nehéz időszakon?
- Igen, dolgoztam pszichológussal. Még a korábbi, balmazújvárosi évekből volt ezzel kapcsolatban jó tapasztalatom, ezért újra azzal a szakemberrel vettem fel a kapcsolatot, és tavaly együtt dolgoztunk pár hónapot, ami rengeteget segített.
Vannak pillanatok, nemcsak a sportban, de az életben is, amikor olyan helyzetbe kerülsz, hogy azt érzed, ehhez kevés vagy, nem tudsz megbirkózni a problémákkal. Persze jó, ha az embernek van társa, barátja, aki jó hallgatóság, akár jó tanácsokat is ad, de aki pszichológiával foglalkozik, az tud igazán terelgetni és pozitív gondolatokat ébreszteni, mert ha a szádba rágják a megoldást, nem úgy hat, mint amikor magadtól találod meg az utat és a válaszokat.
- Azért lehet kevésbé elfogadott ez még manapság is, mert az emberek azt hiszik, hogy gyengeségre vall, ha nem bírsz megbirkózni a problémáiddal.
- Te sosem féltél ezt bevallani?
- Inkább csak rossz érzésem volt és elszomorított, hogy lelkileg ilyen állapotban vagyok. Azzal mindig tisztában voltam, hogy amit magamért meg tudok tenni, azt meg kell tennem minden nap, mert azzal teremtem meg a lehetőséget, hogy egy későbbi eséllyel élhessek. Ezt soha nem engedtem el.
- A feröeri kiesés mennyire viselt meg úgy, hogy azon a két meccsen összesen csak pár percet voltál a pályán?
- Persze másképpen éli meg az ember, amikor végig a pályán van, de higgye el mindenki, azokban a napokban többen is arról beszélgettünk a kiesés után, hogy nem tudtunk aludni, azon gondolkoztunk folyamatosan, hogy ez tényleg megtörtént-e velünk. Mint amikor olyan rossz történik az emberrel, hogy el sem akarja hinni.
Néha még most se mindig hiszem, pedig megtörtént, a történelem része, ez is ott lesz, a nevünkhöz fűződik.
- Hogy tudtátok meg, hogy Sztanyiszlav Csercseszov állásába került a kiesés?
- A mérkőzés után a csapat még bent volt az öltözőben, amikor az elnök úr annyit mondott, hogy mindenki nyugodjon meg, amennyire tud, holnap reggelre átbeszélik, mi lesz a döntés. Aztán végülis úgy alakult, hogy ennyi idő sem kellett ehhez.
- Azt lehetett hallani, hogy Csercseszov elsősorban a saját csapatának az összetételére figyelt, de az ellenfél kielemzésén nem volt akkora hangsúly, mint korábban, például Szergej Rebrov idejében. Ebben van igazság?
- Minden edző más és más, ennél mélyebb elemzésbe nem szeretnék belemenni. Amikor Csercseszov idejött, azt mondta, hogy az ő csapatai mindig jobb állapotban voltak, mint az ellenfél, hogyha másképp nem, akkor erőből be tudja darálni őket. Szerette volna, ha ezt mindenki elfogadja, és azt mondta, lesz, amikor túl keményen is fogunk edzeni.
- Ezt a fizikai fölényt érezted is?
- Tényleg nem szeretnék mélyebb elemzésbe fogni. Inkább azt tenném hozzá, hogy senki nem veheti el sem Sztanyiszlav Csercseszovtól, sem a csapattól az Európa Liga-szereplést és ebből látszik, hogy nem csak egyféle receptje van a sikernek.
De én abban hiszek, hogy fenntarthatóbb, működőképesebb, ha csapatként van egy elfogadott stratégia, és abba próbál mindenki beleilleszkedni, azon belül mutatja meg valaki az egyéni képességeit, ha a helyzet megköveteli.
- A kiesés után az egész csapat harcosabb, “melósabb” lett. “Sigéresebb” lett a Fradi azzal, hogy te is visszakerültél a kezdőbe?
- Nem tudom, ezt így nem érzékelem. Az biztos, hogy ahogyan a negatív, úgy a pozitív hozzáállás is lehet ragályos. A csapatsportokban a társak testbeszéde, megnyilvánulása mindenkire hatással van. Remélem, hogy pozitív példát tudok mutatni, és ezzel jó irányba mozdítom el a mérleget.
- Csercseszov távozása után a csapat számára egyértelmű volt, hogy hosszabb távon is Máté Csaba lehet a Fradi vezetőedzője?
- Az egyértelmű volt, hogy a kiesés utáni napokban ő a vezetőedző, az a klubvezetés döntése, hogy meddig.
- Milyen vezetőedző Máté Csaba?
- Eddig is nagyon sokszor segített a játékosoknak, tolmácsolta vagy kibontotta az edző kérését. Egyénileg és a csapatrészeknek is adott tanácsokat, ha az adott vezetőedzőnek éppen nem jutott erre ideje. Előremutató és működőképes, ahogy a focit látja, reális elvárásai vannak, jól méri fel a képességeket, és kellő óvatosságra int minket.
- A korábbi Fradi-edzők közül kire hasonlít a leginkább?
Nem hiszem, hogy bárkire hasonlítani szeretne, megvannak a saját elképzelései, önálló vezetőedző. Ha valakit mondani kellene, akkor az általa kértek legjobban arra hasonlítanak, amit Rebrov akart tőlünk látni. Ami akkor jól működött, azokat próbálja áthozni, idézőjelben apróságokról beszélünk, mégis rengeteget jelent egy csapatnak a mozgások vagy az együttgondolkodás tekintetében.
- Mondanál egy-két példát?
- Ilyen az egyes pozíciók feltöltése a pálya bizonyos részein, és az egymás pozícióinak kompenzálása. Vannak olyan területek, amiket “be kell tölteni”, ha ez nem sikerül annak a játékosnak, akivel elsődlegesen szeretnénk elérni, akkor fontos tudnunk, hogy ott valakinek lennie kell. Azt szükséges ilyenkor jól felismerni, hogy ki töltse fel azt a pozíciót.
- Ha az előző három meccsen mutatott formáját mutatja, EKL-csoportkörbe jut és sikeres lesz a csapat, akkor visszavezethet az út számodra a válogatottba is?
- Nagyon korai lenne erről beszélni, és magamat sem szeretném ezzel áltatni, igaz, naivan se akarok hozzáállni. Pont elég annyi, hogy egy kis mag ott van bennem, érzem annak a pozitív hatását, hogy tudom, ha az általad említettek megvalósulnak, akkor a válogatottság nyitott kérdés maradhat. Ebben a nyitott kérdésben pedig persze benne van az “igen” is.
- Novemberben 33 éves leszel, hol állsz most a karrieredben?
Azt érzem, hogy amit 2,5-3 évvel ezelőtt elvárhattak tőlem a pályán, azt most is elvárhatják, én is ezt teszem magammal szemben.
- A legfontosabb, hogy belül a motiváció és az az érzés, hogy mennyi mindent tud nekem a futball adni, az nem változott. Sokszor hálás vagyok a Jóistennek, hogy megadta, ezt az egyet ugyanis, hogy “akarjam már jobban”, nem tudod magadnak megmondani.
- Ez a motiváció a legnagyobb erősséged?
- Igen.
- Mi kell ahhoz, hogy ez az év is ugyanolyan sikeres legyen a Fradi számára, mint az előzőek?
Arra kell koncentrálnunk, hogy minél jobb csapategységet és minél egészségesebb légkört alakítsunk ki és tartsuk is fenn ezt a szezon közben.
- Küzdenünk kell egymásért és a szurkolókért! Minden tőlünk elvárhatót meg kell tenni, már csak saját magunk miatt is, az a kulcs, hogy a csapatban minél többen átérezzék ezt és álljanak készen, mert nagy menet lesz még a csoportkörig eljutni, és az is, hogy eközben a bajnokságban is hoznunk kell a pontokat. A minőség megvan, így összességében tehát a csapategységre helyezném a hangsúlyt, mert nemcsak a taktikában, a fegyelemben, hanem minden téren fejlődnünk kell.
BUDAI LÁSZLÓ
