A DVSC podcastjában nyilatkozott Dzsudzsák Balázs, a hajdúságiak csapatkapitánya klubja őszi idényéről, amelyet a 4. helyen zárt a Loki a fizz Ligában, és egészen a végéig versenyben volt a dobogós helyekért. Az alábbiakban a beszélgetésből idézünk, témakörök-kérdések szerint.
A Loki őszéről - mi állt össze ennyire?
- Egyből lecsapnám a labdát, és azt mondanám, hogy minden, de nyilván abból a szempontból értem, hogy az öltöző, a játékstílus, az edzői stáb a csapattal, a csapat az edzői stábbal, mi játékosok egymással. Nagyon sokszor szokták mondani, hogy a foci az annyi, hogy vegyél jó játékosokat, és akkor biztos, hogy sikerre van ítélve egy csapat. Viszont hál' Istennek vagyok már annyi ideje a pályán, hogy meg öltözőben is, hogy tudjam, hogy ez az egy összetevő eltörpül a többi mellett. Az NB II-es keret is nagyon-nagyon erős volt mentálisan, amikor hazajöttem, akkor aztán teljesen magyarokkal voltunk tele, és még talán tavaly is, attól függetlenül, hogy az egy nagyon-nagyon nehézkes év volt. De az is egy példát ritkítóan jó közösség volt, mostanra pedig minden összeállt. Talán most van az egyik legerősebb összhang fiatal és öreg, edzői stáb és játékos között, a szurkolók és csapat között. Ennek nagyon-nagyon sok összetevője van, de nyilván a siker az a legeslegfontosabb alapja. Ez nálunk ebben a szezonban nagyon-nagyon jól alakul, ez a bázis, amire lehetett építeni, és ezt nagyon-nagyon jól megérezte hétről hétre az edző és a csapat is. Soha nem gondoltuk túl egy-egy győzelmet, soha nem dőltünk a kardunkban egy-egy vereség miatt, amiből hál' Istennek nagyon kevés van a szezonban. Abból a nyugalomból, amit Sergio áraszt, abból nagyon sok átáramlott a csapatra.
Tényleg felülteljesít a DVSC, vagy alábecsülik a "magyar Leicestert"?
Pont oda is kommenteltem egy pár napja az M4-nek, mert volt egy ilyen elemző műsor, amiben kihozták, hogy a 2025-ös naptári évben 60 pontunk van, és betettek minket egy 59 pontos után... Szóval, amikor már tabellán a 60, az kevesebb, mint az 59, csak nehogy a Debrecen egy picivel is feljebb legyen... És akkor mondtam, hogy srácok, azért lehet, hogy én elhiszem, hogy váratlan ez a debreceni siker, de azért a 60 az mégiscsak több.
Na mindegy, viccet félretéve, igen. Én ebben a szezonban elég kevésszer szólaltam meg, de amikor megszólaltam, akkor itt, házon belül oldottuk meg. Én próbáltam mindig hangsúlyozni, hogy nekem alapból nincsen ezzel semmi bajom, sőt, én örülök neki, hogy ha ez továbbra is így marad, azaz legyenek elől a nagyok, akikről szól minden, akiknek a fociját egyesek szerint élmény nézni. Mi pedig hozzuk a meccseket ugyanígy, nem foglalkozva azzal, hogy hányadik helyen vagyunk. Sőt, azzal se, hogy rólunk milyen statisztikákat keresnek már csak azért, hogy véletlenül se legyen hiteles az, hogy most a Debrecen éppen ugyanannyi pontot szerzett, mint a Ferencváros. Én egy másik generációból származom, az igazságérzetem nagy.
Az évek során megpróbáltam kezelni, de ettől függetlenül az egóját az embernek meg tudja egy picit érinteni. Így amikor van rá lehetőség, akkor nem bizonyításképpen, de próbálok én is belemenni számokba, meg meccsstatisztikákba. De ha továbbra is ugyanígy megyünk, és ugyanígy tudunk játszani egy Fradi pályán, ugyanígy tudunk játszani egy Újpest ellen, vagy a szárnyaló Zalaegerszeg ellen, amelyik szárnyal, mint ahogy mi is, és amelyiket nem az alapemberekkel felállva is meg tudtuk verni... De nekem ezzel semmi problémám, pláne, ha vége az lesz, mint például a Leicesternél, és a hátsó pályán elsuhanunk...
A magyar Cristiano Ronaldo? Milyen volt Dzsudzsák ősze?
- Megtisztelő ez az összehasonlítás, de nyilván tudom a saját helyemet. Életkorilag nyilván egy lapon említhetjük magunkat, mint ahogy Modricot vagy a Böde Danit. Azért nagyon-nagyon kevesen vagyunk már sajnos, közben meg hál' Istennek még a pályán, akik képesek erre, hogy a legfelső szinten teljesítsünk. Nálam a legfontosabb az a bizalom, meg az a kémia, ami Sergioval kialakult közöttünk, rögtön az első meetingünk után. Ez mindenféleképpen egy olyan alapot adott ennek a szezonnak, hogy eleve itt maradhattam. Úgy mentem ki edzőtáborba, hogy tényleg minden egyes percét, minden egyes napját szeretném élvezni. És ha fogok játszani, akkor azt is megélem. Szerintem tavaly is bizonyítottam, hogy ha nem játszom, akkor sem csapkodom a földet és bújok be az öltözőbe. A tavalyi év volt az áttörése nagyon sok embernek, és félretéve minden egót, nekem a klub az mindennél és mindenkinél fontosabb. A legfontosabb, hogy ne érje kár a klubot. A tavalyi döntés az volt, hogy nélkülem próbáltuk meg sok esetben, ez a mostani szezon pedig abszolút az ellenkezője. Minden tekintetben visszaad nekem valamit, amit talán az előző idény ha nem is elvett, de nem lehettem az első perctől kezdve a részese.
Életmódban és étrendben nagyon sokat változtattam, amivel úgy voltam, hogy nyilván megvoltam nélküle 38 évig, mert soha nem volt kirívó problémám. De ha van egy ilyen opció, akkor miért ne maxolnám ki? Én vagyok annyira maximalista, hogy ezekkel éljek. És akkor így jött az, hogy akkor oké, menjünk bele, reggeli, ebéd, vacsora. Nézzük meg, 38 évet leéltem így. Azért viszonylag nem rossz karrier van ebben a 38 évben, de nézzük meg, hogy mi az, ami hozzá tudna adni. Ha nem is ég és föld a különbség, de az életkoromhoz képest igenis azt mondom saját magamról, hogy ugyanazt az iramot bírom, mint amikor hazajöttem 5 évvel ezelőtt.
Úgyhogy nagyon-nagyon szépen fel lett ez építve. Nagyon-nagyon sok fegyelem és lemondás kell hozzá, és őszinte leszek, hogy ez nyilván nem egyszerű. Nagyon-nagyon sok kiegészítő dolgot kell megcsinálni hozzá, de voltam, meg leszek is annyira makacs ebben a tekintetben, hogy már csak azért se rontom el azt, amit eddig felépítettünk. Érdekes dolog azzal szembesülni egyébként, hogy ez ennyit hozzá tud adni. És én próbálom keresni a kibúvót, hogy "á, nem, ez biztos, hogy nem attól van, mert nyilván az ember tud focizni", de úgy azért néha belegondolok, hogy attól függetlenül, hogy egy nagyon-nagyon jó genetikával rendelkezem, köszönhetően a szüleimnek, mindez nagyon-nagyon fontos. Nagyon-nagyon nyugodtan csinálhatom azt, amit szeretek, és próbálom átadni azt a győztes mentalitást, ami engem jellemez, Úgyhogy robogunk tovább, a kis vonatunkra felültünk és elindult az utazás - aztán meglátjuk, hogy mikor lesz vége.
