Nemrég még az Európa-bajnokságon szerepelt, de már a Ferencváros ausztriai edzőtáborából adott interjút a Csakfocinak az FTC válogatott játékosa, Botka Endre. A 29 éves, több poszton is bevethető védőnek úgy is sikerült felhívnia magára a figyelmet a németországi tornán, hogy az első két mérkőzésen nem játszott, a magyar csapat pedig végül nem vívta ki a továbbjutást. Botka honlapunknak adott interjújában beszélt arról, mennyire nehezítette meg a felkészülését, hogy Dejan Stankovic többször is mellőzte őt az előző szezonban, nyíltan mesélt arról, milyen nehezen éli meg a jelenlegi, családjától szinte végig távol töltendő időszakot, ami alaposan próbára teszi őt lelkileg. Elárulta, mikor tudja megenni a Fradi-öltöző az aktuális edzőt, elmondta, mit vett észre először Pascal Jansenen, de nem kerülte ki az arab klubok érdeklődésének témáját sem. Interjú.
- Az első két Eb-mérkőzésen nem játszottál, és végül a továbbjutás sem lett meg a csapatnak, de a harmadik meccsen már számított rád Marco Rossi, a győzelem is meglett, ráadásul te voltál a mezőny egyik legjobbja. Csalódás volt így számodra az Eb vagy jutott benne öröm is?
A saját szempontomból ez egy nagyon jól sikerült Eb volt
- kezdte Botka Endre a Csakfocinak adott interjúját. - Meg voltam győződve róla, hogy ha megnyerjük a skótok elleni meccset, akkor továbbjutunk. 3-4 napig fel sem tudtam fogni, hogy ez nem sikerült, úgyhogy ha ez utóbbit nézzük, akkor pedig természetesen csalódás a torna. Összességében szerintem megérdemeltük volna a továbbjutást. Nyilván az első mecset elszúrtuk, de azt látni kell, hogy Svájc nem egy gyenge brigád. Ha nagyon extrán játszunk, akkor talán négy pontot szerzünk. És persze ha továbbjutottunk volna, mindenkinek jobb lett volna a szájíze is.
- Elég hányattatott szezont zártál az Eb előtt sérüléssel, mellőzéssel. Nem volt nehéz így felkészülni a tornára fizikálisan és mentálisan?
- Egyik téren sem volt előtte problémám.
Azt persze nehezebben tudja az ember kezelni, amikor nem érti, hogy mi miért történik körülötte. Gondolok itt arra, hogy sok olyan meccs volt a Fradiban, amikor nem jutottam szerephez. Ez persze összezavarja az embert.
- De egy Eb-re készülni teljesen más. Majdnem biztosan tudtam, hogy egy meccsen azért fogok majd játszani, így próbáltam végig fókuszált maradni és a lehetőségre várni.
- Azzal, hogy a skótok elleni meccsen bizonyítottál, a válogatottban sikerült ismét az elsők közé odaverekedned magad a posztodon?
- Ahogy beszéltem a mesterrel, számára nem volt kérdés, hogy ha betesz a csapatba, akkor fogok is tudni teljesíteni, úgyhogy a bizalom teljesen megvolt a részéről. Az lesz a kérdés, hogy rendszeresen tudok-e játszani a Fradiban. Ha igen, akkor nem gondolnám, hogy a helyzetem rövid távon meginogna a válogatottnál.
- A napokban a FradiMédiának nyilatkoztad, hogy a kisfiad nem szívesen engedett el ismét hosszabb távra, ezúttal edzőtáborozni. Ebből a szempontból fizikálisan vagy mentálisan keményebb a mostani időszak?
Fizikálisan teljesen rendben vagyok, nem érzek ilyen problémát. Ez most mentálisan nehéz, úgy viszont nagyon.
- Mibe kapaszkodik ilyenkor az ember, hogy mik kárpótolják a családtól elvett időért? A sikerek, a pénz vagy egy későbbi, a mostaninál sokkal nyugodtabb élet reménye?
Nálam mindig a siker, ami az első szempont, az azért tud kárpótolni.
- Nyilván egy edzőtáborban ez rövid távon nincs meg olyan szinten, majd esetleg ha a Bajnokok Ligájáért játszunk. A másik részről pedig az, hogy ezt mégiscsak a családodért teszed, azért, hogy nekik mindenük meglegyen, és a gyermeked gondtalan körülmények között nőhessen fel. Ezek kárpótolnak. Persze látom én is, hogy egy 4-5 éves gyerek ezt még nem érti meg, de majd talán később.
- Lelkizős típus vagy?
Nagyon. De nem lehet mit csinálni, nem tudsz elszaladni, muszáj ezzel szembenézned. Úgy fogom fel, hogy ha ezen túl tudja magát tenni valaki, akkor emberként is fejlődik. Ez az, amibe kapaszkodom, hogy ez egy fejlődési folyamat a számomra.
- Milyen az új edző, Pascal Jansen? És mi az, amiben rögtön változást látsz?
- Nagyon részletesen magyaráz. A játékot tekintve változtattunk például abban, hogy hogyan hozzuk ki a labdát, de a letámadásban is nagyon sok minden más lett. Az edzések intenzitása elég magas, időben is sokkal hosszabbak, ráadásul most majdnem mindig napi két tréningünk van.
Egyszerűen minden apró részletre figyel, és ebben valamelyest más, mint ami eddig volt.
- Az elmúlt időszakban sokszor szóba került, hogy a Fradi-öltöző megeszi az edzőket. Ezek szerint nagyon éhes lehet az öltöző…
- Egyelőre azt látom, hogy mindenki beállt a sorba.
- Nem akarok álszent lenni, a Fradi öltözője mindig is nehéz terep volt. De most miért az? A sok nemzetiség miatt ennyire speciális a helyzet?
- Szerintem igen. Tényleg nem egy egyszerű közeg a miénk, kár lenne tagadni. De ha keretek közé van zárva ez az egész, akkor azért tiszta mindenkinek, mik a szabályok.
Ha nincs elengedve az öltöző, akkor azért az nem fordulhat elő, hogy megegye az edzőt. Ha vannak egyértelmű szabályok, és azt is mindenki tudja, mik lesznek a következmények, ha ezeket nem tartja be. Innentől a játékos dönti el, hogy ezzel szembe megy-e vagy beáll a sorba.
- Mondasz néhány példát ezekre a szabályokra?
- Alapdolgokról beszélünk, de nem mennék bele a részletekbe. Ezek a szabályok a csapatépítést is segítik, előhozod mindenkiből, hogy tisztelje a másikat, akivel együtt dolgozik, emellé pedig jön a sok együtt töltött idő.
- Félig-meddig már szóba került az előző szezonod, ami hosszú évek óta a legkevesebb bizalmat hozta számodra. Korábban te is említetted, hogy a folyamatos játék fontos neked ahhoz, hogy maradj a klubban. Dejan Stankovic távozásával ennek a maradásnak nőtt az esélye?
- Mindig is mondtam: ahhoz, hogy elmenjek, nagyon csábító ajánlatnak kell jönnie. A Fradi nemzetközi szinten játszik minden évben, szakmailag folyamatosan lépünk előre, ha váltásról lenne szó, nagyon át kellene gondolni mindent, persze ehhez konkrét ajánlat is kell. Ha folyamatosan játszom, és fontosnak érzem magam, akkor nem fordul meg ilyen a fejemben.
- Ne kerülgessük a forró kását: az ügynököd is elárulta, hogy szaúdi, valamint emírségekbeli érdeklődés is van irántad. A Fradi olyan szintre jutott el, hogy nehéz olyan ajánlatnak érkeznie, ami szakmailag és anyagilag is egyaránt nagyon csábító. Az arab világ azonban anyagilag biztosan tud sokszoros lehetőségeket kínálni.
- Persze, álszent dolog lenne azt mondani, hogy azért gondolkodik az arab világban az ember, mert szakmailag jobb lenne.
29 éves vagyok, itt volt most a válogatottbeli szereplésem az Eb-n, ami egy jó ajánlólevél. Ha jön ajánlat, át kell gondolni, mert ki tudja, mi lesz két év múlva?
- Hazugság lenne azt mondani, hogy nyugodt szívvel itt tudnám hagyni a Fradit, mert lassan nyolc éve a Népligetbe járok, szinte összenőttünk már. De azt is látni kell, hogy egy szaúdi ajánlat adott esetben mennyire vonzó lehet anyagilag, ráadásul sosem próbáltam ki még magam külföldön, így egy új futballkultúrát is megismerhet az ember.
- Ha már szóba került korábban a lelkizős oldalad, a családod mennyire tudná megszokni a váltást?
- A kisfiam most lesz ötéves, van még két éve az iskoláig, ebből a szempontból bátran lehetne lépni és szerintem a feleségem is gyorsan tudna váltani. De persze világéletemben Erzsébeten laktam, még az utcából sem mozdultam ki, úgyhogy azért nem lenne egyszerű. Persze tudjuk, mi miért érné meg, de erről majd akkor kell gondolkodni, ha adott esetben lesz ilyen lehetőség.
- Térjünk vissza a Fradira, hiszen lassan BL-selejtező vár rátok. Bár most már a második körben kezdtek, de a tavalyi korai búcsú után még nagyobb a fókusz a starton?
- A játékosok között sosem volt kérdés, hogy az ellenfeleket nem becsüljük le. De persze tisztában vagyunk vele, hogy még egyszer nem szabad ilyen hibát elkövetni.
- Jansen intenzív futballt ígért, de mit is várhatunk majd pontosan a csapattól? Miben lesz más a mostani Fradi?
- Szakmai titok (nevet). Mélyebben tényleg nem szeretnék belemenni, mert talán még az edzőmeccseinken sem pontosan látni ezt.
Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy hatékonyabban akarunk presszingelni, ami nem nagyon sikerült az előző félévben. Még dominánsabbak lennénk a labdával, és eleve azt akarjuk, hogy még többet legyen nálunk a labda. Ha pedig véletlenül nem így van, akkor, hogy minél előbb visszaszerezzük azt.
BUDAI LÁSZLÓ
