Loic Nego a L'Équipe oldalán megjelent "Fogadj örökbe egy játékost" című dokumentumfilmben beszélt a karrierjéről és arról, hogyan lett végül magyar válogatott. Mint mondta, minden 2013-ban kezdődött: miután az akkor 22 éves futballista egyetlen mérkőzést sem játszott az AS Roma csapatában, klub nélkül maradt, és nem álltak sorban nála a kérők az ajánlatokkal.
Volt egy magyar ismerősöm, aki felhívott, de akkor még azt sem tudtam, hol van Magyarország. Szóval azonnal nemet mondtam.
Ám az idő telt és semmi sem változott Negónak még mindig nem volt csapata, ami a futballista édesapjának sem tetszett.
- Szóval végül visszahívtam az ismerősömet, és azt mondtam: "Miért ne?". Majd megérkeztem Magyarországra és aláírtam egy hároméves szerződést - mesélt Újpestre érkezéséről. Ahol aztán egy másik magyar klub felfigyelt rá: az akkori magyar bajnon Fehérvár, amely az európai főtáblán akart játszani, ami egyértelmű előrelépést és kihagyhatatlan lehetőség jelentett a jelenlegi Le Havre-játékos számára. A lépés végül 312 mérkőzést és 39 gólt eredményezett Vidi-mezben.
Közben többen is érdeklődtek iránta, de a fehérvári klub is szerette volna megtartani, de felmerült egy probléma, a csapatban játszó külföldi játékosok kvótája.
- Az igazgatóm elmagyarázta, hogy lehetséges, hogy magyar állampolgárságot kapjak anélkül, hogy valódi állampolgársággal rendelkeznék, ami lehetővé tette a klubnak, hogy egy további hazai játékossal bővüljön a kerete – tette hozzá a francia származású védő/középpályás a dokumentumfilmben, az MLSZ versenyszabályzatára utalva, amely szerint futballmagyarnak számíthat az a játékos is, aki "21 éves kora alatt egy vagy több MLSZ tag sportszervezetben legalább 3 évet egyben vagy megszakításokkal igazolt játékos volt."
A már szülőföldjén, Le Havre-ban futballozó Nego állítása szerint elfogadta a lehetőséget, ekkor még anélkül, hogy a magyar válogatottságra gondolt volna. Ám miután az NB I legjobb játékosa lett, változott a helyzet.
Amikor a legjobb játékos lettem, a szövetség elnöke átadta nekem a trófeát, és azt suttogta: "Örülnék, ha egy nap csatlakozhatnál a nemzeti csapathoz?" És a mai napig nem is válaszoltam neki, mert megdöbbentem, megdöbbentett a felvetés... Emlékszem, csak mosolyogtam rá...
A válogatottba kerülés aztán "egy valóra vált álom" volt Nego számára, az első nagy mérföldkőként az Izland elleni Eb-pótselejtezővel, ahol a padon kezdett, de beállása után egyenlítő gólt szerzett, majd a csapat kijutott a kontinenstornára.
Azóta Nego „soha nem érezte magát idegennek vagy másnak Magyarországon, a magyarok„egyikévé vált", és mint mondta, egyfajta is "bosszút is állt egykori önmagán és tudatlanságán” - tekintett vissza a 34 éves játékos, aki már 39-szer lépett pályára Magyarország színeiben. És a sor hamarosan folytatódhat a svédek és az azeriek ellen.
