Tizenhárom éves kora óta szerepel a Red Bull Salzburg akadémiáján a most 18 éves Jánó Zétény, aki a klub fiókcsapatában, a Lieferingben tavaly tizenkét kanadai pontig jutott az osztrák másodosztályban, ahol idén is rendszeresen lehetőséget kap, emellett folyamatosan pályára lép az Ifjúsági Bajnokok Ligájában és az osztrák korosztályos válogatottban is. A magyar-osztrák kettős állampolgárságú labdarúgó elsősorban játékával szeretne kitűnni, eddig nem is lehetett tőle nyilatkozatot olvasni, a csakfoci.hu-nak azonban most interjút adott, ebben beszél a kezdeti évekről, a salzburgi akadémia különlegességéről, a Szoboszlai Dominikkal való folytonos összehasonlítgatásról és arról is, mit szólt, amikor a neves The Guardiannál felkerült a világfutball következő generációjának 60 szupertehetsége közé.
- Eddig igen keveset lehetett rólad tudni itthon. Ha minden igaz, az osztrák-magyar határhoz közeli Eisenstadtban, azaz Kismartonban születtél, de Sopronban ismerkedtél meg a labdarúgással. Milyen volt a gyerekkorod és hogyan kerültél a Red Bull Salzburghoz?
- Igen, valóban ott születtem, de Sopronban jártam iskolába és ott is kezdtem focizni. Sok tornán és edzőmeccsen vettünk részt Ausztriában, a Salzburgnak pedig igen kiterjedt a megfigyelő-hálózata. Az egyik ilyen találkozón megismertek, aztán egy egyhetes próbajátékra jöttem a klubhoz, majd már tornákra is jártam velük, végül pedig leigazoltak.
- Milyen volt akkor a teljesen magyar közegből belecsöppenni az osztrákba egyrészt fiatalemberként, másrészt futballistaként?
- 13 évesen jöttem ide, de talán mondhatjuk úgy, hogy olyan nagyon messze nincs is az otthonomtól. Abból a szempontból persze nehezebb volt, hogy németül még nem annyira beszéltem, de itt egész nap azt hallottam mindenkitől, úgyhogy elég hamar megtanultam. Azzal az elejétől kezdve tisztában voltam, hogy van egy célom, amit szeretnék elérni, és ehhez ez egy jó lépés volt.
Ami a focit illeti, azt össze sem lehet hasonlítani, minden új volt itt, a tempó is nagyon más, amit meg kellett szoknom, de sikerült felvennem ezt a ritmust.
- Nagyon sok jót hallani a salzburgi akadémiáról és képzésről, neked mi tetszik benne a legjobban, amit kiemelnél?
Ennél a klubnál a legkisebb dolgokra is odafigyelnek, olyanokra is, amire nem is gondolnánk. Vannak például folyamatosan egyéni videózások, de azt is jó látni, hogy az edzéseken mennyi edző vagy más stábtag áll a pályán, és figyelik, hogy mit tehetnek azért, hogy még magasabb szintre emeljenek.
- Milyen kortól helyeznek nagyobb hangsúlyt a mérkőzések utáni regenerációra, vagy arra, hogy hogyan érdemes táplálkozniuk a fiataloknak?
- Az U15-ös korosztálytól egyre komolyabban előtérbe kerül a regeneráció, aztán persze a Lieferingnél már nagyon megnézik, hogy ki milyen terhelést kapott a meccseken, ennek megfelelően alakítják a másnapi edzésmunkáját az adott futballistának. Az étkezést tekintve vannak workshopok, ahol elmondják, hogyan érdemes táplálkozni az egész hét folyamán, aztán kifejezetten a mérkőzések előtt. A Lieferingnél is érzem, hogy nagyon sokat számít a meccseken, hogy például szünetben miket veszünk magunkhoz.
- Az előző szezont már végigjátszottad a Lieferinggel az osztrák másodosztályban, lőttél négy gólt és adtál nyolc gólpasszt. Hogy ment az átállás az utánpótlásból a felnőttfociba?
- Nem volt olyan könnyű, a felnőttek bajnoksága azért teljesen más. Meg kellett tehát szokni, de szerencsére sikerült, és szerintem a játékintelligenciámmal sikerült is kitűnnöm. Idén azért dolgozom, hogy még előrébb jussak.
- Ebben a szezonban az a cél, hogy bemutatkozz a Salzburg felnőttcsapatában?
- Az én dolgom, hogy keményen dolgozzak, de mindennek eljön az ideje. Persze az nagyon jó lenne, ha ebben az idényben sikerülne bemutatkozni, de borzasztóan kemény a konkurenciaharc a középpályán.
- Több magyar fiatal is eljutott a Salzburg előszobájáig, a Lieferingig az elmúlt években, de a salzburgi nagy áttörés csak Szoboszlai Dominiknak sikerült. Mi kell ahhoz szerinted, hogy valaki ott is sikeres legyen?
Az elején az a legfontosabb, hogy abba a csapatba is be tudj illeszkedni. Ott már mindenki tehetséges, a tehetség önmagában kevés ahhoz, hogy kitűnj. Keményebben kell dolgozni a többieknél.
- Emellett amit még ki szoktak emelni, hogy amikor egy fiatal megkapja az esélyt, akkor nagyjából azonnal élni is tudjon vele, azaz mentálisan erős legyen. Ez megvan benned?
- Ha megkapom majd a lehetőséget, akkor igen, szerintem meg is tudom majd mutatni, mit tudok.
- Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy felkerültél a neves The Guardian hatvanas listájára, amely a következő generáció legnagyobb tehetségeit gyűjtötte össze?
- Nagy megtiszteltetés volt, de tudtam, hogy ez csak valaminek az eleje. Azt is mondhatjuk, hogy ez egy kis ajándék, de sokat kell még tenni azért, hogy odakerüljek, ahova szeretnék.
- A klubodnál milyen fogadtatása volt az elismerésnek?
Látták ezt, gratuláltak is, de ennyi volt, nem verték nagy dobra.
- A The Guardian is Szoboszlai Dominkhoz hasonlított, és mivel te is azokon a lépcsőfokokon jársz, amin ő, és szintén támadó középpályás vagy, többször is előkerül a párhuzam. De ha jól hallottam, nem szereted annyira, ha hozzá hasonlítanak.
- Valóban sokan hasonlítanak hozzá, és persze, igaz, hogy mindketten Salzburgban nevelkedtünk, de külön emberek, és külön játékosok vagyunk. Látjuk, mennyire jól teljesít a Premier League-ben, ő már egy teljesen másik szinten tart, nekem ehhez még sokat kell tenni. De persze, remélem, hogy én is nagyon jó szintre tudok majd eljutni.
- Korábban a játékintelligenciádat emelted ki. Mi az, amivel még kitűnhetsz a jövőben?
- Szeretek kulcspasszokat és gólpasszokat adni, és persze az is célom, hogy minél több góllal segítsem a csapatomat.
- Tavaly dupla annyi volt a gólpasszod, mint a gólod, idén a góljaidból van több. Milyen típus vagy, inkább kiszolgáló vagy befejező?
- Nem nagyon tudnék választani, de ha mindenképp kellene, akkor gólokat jobban szeretek lőni. Persze, ha látom, hogy a csapattársam jobb helyzetben van, mint én, akkor leadom a labdát, mert azzal járunk a legjobban.
- Az elmúlt napokban egy igen távoli és remek szabadrúgásgólt lőttél az Ifjúsági Bajnokok Ligájában. Kapuralövésnek is szántad? Illetve, összehasonlítás nélkül, de te is specialistája lehetsz a pontrúgásoknak?
- Onnan mindig úgy szeretem lőni a labdát, hogy ha nem ér bele senki, az akkor is a kapuban landoljon.
Tényleg jól eltaláltam, de ez nem a véletlen műve, mert nagyon sokat gyakoroljuk, az edzések után is kinn maradunk szabadrúgásokat lőni. Úgyhogy azt hiszem, ez egy nagyon jó fegyverem lehet a későbbiekben is.
- Korosztályos szinten az osztrák válogatottat képviseled, de nyilván sokakat érdekel, hogy ha úgy alakul, akkor a felnőttek között Magyarországot vagy Ausztriát erősítenéd?
- Ezt még tényleg nem tudom megmondani. Egyelőre nincs itt az ideje, hogy erről beszéljünk, vagy hogy ezen gondolkodjak. Ha aktuális lesz, akkor döntök majd róla.
BUDAI LÁSZLÓ
