A székely válogatott mindössze 2014 óta létezik, de számos nehézséggel megbirkóztak már. A csapat megálmodója, Wenczel Kristóf elevenítette fel a történetüket.
– Az én fejemből pattant ki a dolog, és hatalmas segítségem a futsal-szaktekintély, Jakab Zoltán, aki a szakmai munkát irányítja - kezdte a csapatvezető, aki egyben a CONIFA egyik alelnöke is. – Már a kezdetektől tudtuk, éreztük, több ez annál, hogy kimegy tizenegy székely legény, eléneklik a székely himnuszt, jól érzik magukat és fociznak egy jót. A célunk ennél sokkal nagyobb.
Az első meccsük 2014 nyarán Debrecenben volt a Felvidék válogatottjával, majd a Kárpátalja együttesével is megmérkőztek. Nem sokkal később pedig már EB-rendezőként debütáltak. Bár a felkérés az utolsó pillanatban érkezett, és elenyésző mértékű támogatást kaptak, Debrecenben sikerült tető alá hozni a tornát – sokan azonban talán a csapat létezéséről sem tudnak, nincsenek benne a köztudatban, de ez kezd megváltozni.
– Mondhatjuk, hogy fordulóponthoz értünk e tekintetben. A Svájci Gárda meghívásából nemrég a Vatikánban jártunk, és a tornagyőzelem mellett óriási megtiszteltetésben volt részünk: audiencián fogadta a csapatot Ferenc pápa.
Máris eljutottunk a jelenhez, az Abkháziában zajló CONIFA világbajnoksághoz, amelyen már a részvétel is dicséretes teljesítmény: diplomácia is kellett hozzá, a 12 résztvevő kiléte ugyanis szavazással dőlt el a szövetség harmincnál is több tagja közül.
–A csoportmeccseken hiába tettünk meg mindent, nem lehetünk elégedettek. A kurd csapat teljesen megérdemelten győzött ellenünk, a második mérkőzésen azonban a rossz helyzetkihasználásunk volt a kudarc oka. – mesélte a keret legismertebb tagja, Hodgyai László, a Ferencváros második csapatának játékosa. – A helyosztókon már nem volt gond a gólszerzéssel, mindkét találkozón teljesen megérdemelten nyertünk. Ha valamelyik riválissal egy csoportba kerülünk, kivívtuk volna a továbbjutást. A végére igazi közösséggé, csapattá formálódtunk, ez a legfontosabb, és szerencsére a sérülések is elkerültek minket. Hatalmas büszkeség és megtiszteltetés, hogy a csapat tagja lehetek, az viszont érthetetlen számomra, hogy sok játékost nem engedett el a klubja a megmérettetésre. Szerintem, ha valaki a hazájáért szeretne játszani, azt nem csak engedni, bátorítani is kell! Óriási értékek rejlenek ebben a csapatban, és a magyar futball számára is sokat jelenthet a székely, vagy más, határon túli játékosok integrálása.
A csapat eredményei:
Székelyföld-Kurdisztán 0-3
Székelyföld-Zainicsi (Japánban élő dél-koreaiak) 0-1
Székelyföld-Raetia (svájci rétorománok) 7-0 (Hodgyai 3, Gazda, Csiki, Kovács, Péter)
Székelyföld-Szomáliföld 10-3 (Vékás 4, Silion 3, Hodgyai 2, Hadnagy)
A jelen sikerei mellett célokból sincs hiány, melyek sokkal nagyobbak, mint egy jó vb-szereplés.
– Kezdetektől fogva a legfontosabb feladatunknak azt érezzük, hogy a határon túli magyarságot bevonjuk a magyar futball vérkeringésébe. Úgy érzem, nagy lépést teszünk ebbe az irányba, ugyanis augusztus elején Székelyföld, Felvidék, Délvidék és Kárpátalja válogatottjának részvételével tornát rendezünk Szarvason. A jövőben szeretnénk a kapcsolatot szorosabbra fűzni, egyfajta szövetséget alkotni a magyar futballért.
A későbbiekben Budapesten rendeznék meg minden évben a tornát, elsősorban fiatal játékosok részvételével, és számítanak a magyar klubok megfigyelőinek jelenlétére is.
–Az nem kérdés számomra, hogy rengeteg a tehetséges labdarúgó, csak nem volt meg a kapocs – ezen szeretnénk változtatni a kezdeményezéssel. Nem egy különálló, megfoghatatlan „intézmény” szeretnénk lenni, hanem – az MLSZ-szel együttműködve – a magyar labdarúgásért tenni, és az összetartozás érzését erősíteni.
Szirt Olivér
