A legendás tévés és sportriporter, a Kossuth-díjas magyar újságíró, Vitray Tamás, aki elsősorban a különböző sportközvetítései és a "beszélgetős" műsorai révén vált ismertté és elismertté, ritkán nyilatkozott az utóbbi években, az "Elnöki fotel" nevű podcastban beszélt a magyar futball jelenlegi helyzetéről is többek között.
Szó esett a magyar válogatott írek ellen elbukott vb-selejtezőjéről és a hazai élvonalról is. A beszélgetésből idézünk az alábbiakban.
- Amikor most a 96. percben kikapott a csapat, nekem rögtön eszembe jutott 1986, én ugye átéltem Mexikóban a 0-6-ot is. (...) Én speciel, miután ilyen öreg vagyok, és tízéves korom óta van közöm a játékhoz így vagy úgy, még 10–15 dolgot is tudnék mondani arról, ami abban a tényleg döbbenetes pillanatban történt.
Abban a helyzetben, amire már senki nem számított, amikor kvázi a minimális cél teljesült volna – és már annak is csak örülni kellett volna. Ez önmagában is sokat elmond arról, hogy hova jutott maga a játék. Nem arról volt szó ugyanis, hogy ha nyerünk, akkor bent vagyunk a világbajnoki mezőnyben. Még két meccset le kellett volna játszani, és ki garantálja, hogy ott is továbbjutunk? Ezeket mind elfelejtik – és sok minden mást is.
Például azt, hogy ha előveszed az újságot, és megnézed hétvégén a csapatösszeállításokat, döbbenetes, hány külföldi, hány idegen – mondjuk így – játszik a magyar csapatokban. Ráadásul nem világklasszisok, mert arra nincs anyagi forrás, hanem közepes játékosok, akik így is be tudnak kerülni.
Én pillanatnyilag Paks-drukker vagyok, mert ott csupa magyar játszik. Nem lesznek bajnokok, tudjuk, de kupagyőztesek voltak – éppen a Fradit verték meg. És most is az első helyen álltak. Semmi más nem történik, mint hogy együvé tartoznak. Lehet, hogy az egyik csibész a magánéletben, a másik nem tudom milyen, de van egy közös bennük: ez az összetartozás. Ezt nem kell nekik megtanítani.
Ez csak egy példa arra, amit mondtatok: hogy mennyi minden más érdek érvényesülhet ahhoz, hogy ez a helyzet előálljon. Ami most történt, az előbb-utóbb megtörtént volna, ha nem így, akkor egy meccsel később, más formában. (...) Ott vannak előttünk a 19 és a 21 évesek - fényévnyire vannak a válogatottság lehetőségétől. Én meg kint voltam azon a meccsen, amikor egy Puskás Ferenc nevű fiatalember balszélsőként az Elektromos pályán először játszott életében az NB I-ben. És még fiatal volt – sok mindent tudnék erről mondani. Hol van az átjárás? Mikor kerülnek a helyükre a magyar fiatalemberek, amikor az ő helyükön – azért, hogy esetleg 5–8 százalékkal többet lehessen elérni, ami egyébként nem is garantált – nem magyar játszik? - tette fel a kérdést az 93 éves egykori "riporterpápa".
A teljes beszélgetés itt:
