Előbb játékosként, majd edzőként is Ausztriában helyezkedett el Doma Ernő, aki már közel 25 éve dolgozik a szomszédos országban, itthon mégis kevesebbet lehetett róla hallani. A 48 éves magyar tréner az elmúlt hat évet a Blau-Weiss Linz együttesénél töltötte, pályaedzőként öt év alatt kétszer is bajnoki címet ünnepelhetett, ám a feljutás ellenére új helyen folytatná karrierjét. Doma olyan edzők mellett dolgozhatott az elmúlt években, akik ezt követően a Bundesligában helyezkedtek el, egyikük Európa Ligát is nyert a Frankfurttal. A csakfoci.hu-nak adott interjúban a fentiek mellett az Ausztriában játszó magyarokról, az osztrák fiatalszabályról és Varga Barnabásról is beszélt.

- Mindig furcsa, ha valakit jobban ismernek egy idegen országban, mint a hazájában, de talán veled is ez a helyzet. Hogy kerültél ki még játékosként, igen fiatalon Ausztriába?  

- Vasas-nevelésű játékos voltam, otthon a REAC-cal a másodosztályban szerepeltem, aztán 2000-ben kijöttem Ausztriába, alacsonyabb osztályba játszani és itt ragadtam. Fociztam, majd elkezdtem építgetni a labdarúgó-pályafutásom utáni karrieremet is, és itt is váltam edzővé. Egy rövidebb időre hazamentem, amikor nevelőedzőmet, Tóth Bálintot kinevezték a Pápánál, de amikor lejárt a megbízatásunk, akkor visszajöttem Ausztriába és újra bekapcsolódtam az itteni vérkeringésbe, a Blau-Weiss Linznél kezdtem dolgozni - kezdte Doma Ernő a csakfoci.hu-nak adott interjúját.

- Ahol, ha minden igaz, két pozícióban is számítottak rád, a második csapatnál vezetőedzőként, az első csapatnál pedig másodedzőként. 

- 2017 óta vagyok a klubnál. Először az utánpótláshoz kerültem, amelyhez a második csapat is tartozott, majd 2018 óta a felnőttcsapatnál pályaedzősködöm. Mivel ismertem az utánpótlást, ezért amikor benn kellett tartani a második gárdát, akkor felkértek az együttes irányítására, de mellette megtartottam a pozíciómat a felnőtteknél is.

- Több különböző, és azóta igen szép karriert befutó edzővel is együtt dolgozhattál. Ausztriából a szakembereknek is könnyebb a feljebb lépés? 

- Először amellett a Thomas Sageder mellett lehettem, aki utána három évig a Wolfsburgnál tevékenykedett pályaedzőként. Aztán Ronald Brunmayr következett, vele bajnokok is lettünk, igaz, az akkor nem ért feljutást, mert nem volt még megfelelő az infrastruktúránk, őt Oliver Glasner hívta magához az Eintracht Frankfurthoz, a csapattal azóta Európa Ligát is nyert. De együtt dolgoztam a korábban a Fradiban játszó Marco Djuricin édesapjával, Gorannal is, ő előtte a Rapid Wiennél edzősködött, majd tőlünk a svájci Grasshoppershez ment.

Úgyhogy úgy tűnik, jó “vudu” vagyok az edzőknek, hiszen mindannyiuknak sikerült komoly szintre lépniük (nevet.) Persze, nem véletlen kerültek oda, mindegyiküktől nagyon sokat lehetett tanulni.

- Milyen feladataid voltak elsősorban mellettük? Miben különböztek vagy hasonlítottak egymásra? 

- A filozófiájuk elég hasonló volt, de persze mindegyik edző gondolkodását meg kellett ismerni, hogy pontosan mit is akarnak játszatni. Ausztriában a Red Bull Salzburg a meghatározó klub, ők erőltetik a magas, egészpályás letámadást, és ezt sok egyesület megpróbálja elsajátítani. Akikkel én dolgoztam edzők, ők is mindannyian erre alapoztak. A legfőbb feladatom az ellenfél feltérképezése volt, de én lehettem felelős a pontrúgásokért is, emellett persze folyamatosan konzultáltunk az éppen legjobb kezdőcsapatról, valamint a keret kialakításáról is.

- Bár a Linznek sikerült a feljutás, és a csapat ezúttal már tényleg indulhat is az osztrák Bundesligában, te mégsem maradsz a klubnál. Miért? 

Már télen eldöntöttem, hogy bárhogy is alakul a jövő, szeretnék továbblépni. A bajnoki cím nagyon szép eredmény, 25 éve, amióta ezen a néven szerepel az egyesület (a csapat az FC Linz utódklubja - a szerk.), ez a legnagyobb siker, és nagyon büszke vagyok rá, hogy öt év alatt kétszer is sikerült aranyérmesként zárnom a csapattal. De hat éve vagyok már itt, és új impulzusokra vágyom.

- Inkább vezetőedzőként, mint másodedzőként? 

- Mindkettőben el tudom magam képzelni, ha érdekes a projekt. Tudjuk, milyen a futballvilág, az ember meglátja, milyen ajánlatok érkeznek, aztán kiválasztja belőle a számára legmegfelelőbbet.

- Inkább Ausztriában reálisabb a folytatás, mint otthon?

- Magyar vagyok, az a hazám, így egyik lehetőséget sem zárnám ki.

- Mekkora a különbség Ausztriában az első és a második vonal között? 

- Anyagilag lényegesen magasabb összegből gazdálkodhatnak az első osztályú klubok, a második vonalban inkább a fizikális játék dominál, és persze a tempó is más, de előfordul, hogy van egy-egy nagyon jó fiatal csapat. Az első osztályú egyesületek fiókcsapatai például itt játszhatnak, így a Rapid, a Sturm, az Austria Wien vagy a Lieferingben a Salzburg fiataljai is itt erősödnek. Amikor összekerültünk a kupában vagy felkészülési meccseken az élvonalbeli együttesekkel, akkor azért mindig megnehezítettük a dolgukat. Szerintem a Linznek a feljutása után a bennmaradásra is komoly esélye lehet.

- Mennyire prioritás az osztrák másodosztályban a fiatalok felépítése? 

- A másodosztály nagyon jó ugródeszka a gyerekeknek, mi is rengeteg játékost adtunk fel az élvonalba. Amikor két éve először bajnokok lettünk, de nem indulhattunk a legjobbak között, akkor a 18 fős keretünkből 14-et elvittek az osztrák vagy a svájci első osztályba.

Idén volt egy francia csatárunk, Fally Mayulu, aki a Wolfsburg kettőben sem nagyon játszott, de mi láttunk benne lehetőséget, felépítettük őt, és már télen aláírt a Rapidhoz. De van egy olyan 22 éves srác is, Seidl Matthias, akit a harmadik vonalból igazoltunk, őt a Sturm viszi el, és Ralf Rangnick szövetségi kapitány már meghívta az osztrák válogatott egyik összetartására is. Ha tehát jó szezont produkálsz, akkor komoly esélyed van innen feljebb lépni.

- Fiatalszabály létezik? És ha igen, hogy működik, mert azért látni jó néhány külföldi játékost is. 

- Itt is van, igen, és ahogy otthon is, pénzzel támogatják, ha valaki minél többet játszatja a fiatalokat. De nem mindig megoldható, hogy csak fiatalokkal töltsd fel a keretet, és ha nincs elegendő minőség, akkor lehet külföldit hozni, ezt ki is szokták használni a klubok. Elsősorban Európán belülről könnyebb igazolni, és arra azért figyelnek, hogy ne egy kiégett játékost hozzanak, hanem olyan labdarúgót, akiben van potenciál.

- Több magyar is játszhatott a mögöttünk hagyott szezonban az osztrák másodosztályban, melyiküjőkre várhat a legfényesebb jövő? 

- Egyértelműen ki kell emelni a Lieferingben pallérozódókat (Jánó Zétény és Berki Marcell szerepelt az előző szezonban - a szerk.). A Red Bull Salzburg egy játékosgyár, és ezt nem a szó rossz értelmében mondom. Elképesztő, hogyan építették fel a klubot, és hogyan kezelik a tehetségeket. Aki ott van, az nem véletlen került oda, biztos, hogy rendkívül tehetséges és a határ a csillagos ég a számára. Láthattuk Szoboszlai Dominik példáján keresztül is, hogyan építenek fel valakit, és hogy aztán milyen játékos lehet belőle. Sokat játszott Mester Csaba is az Austria Wien második csapatában, de Tóth Milánnak a Sturmban is nagyon jó szezonja volt, gólerősen játszott.

Látszott, hogy figyelnek rá, napról napra építik, tudják, hogy miért vitték oda, milyen potenciál van benne, és türelmesek vele. Egy pillanatig nem látni, hogy bárkivel kapkodnának, minden támogatást megadnak, és csak a játékoson múlik, mi lesz belőle. Akkor is játszatják őket, ha épp nem megy olyan jól nekik, és próbálják fejleszteni őket mindenben.

- A fiatalok számára kiváló hely az osztrák kettő, mert nagyon jó továbblépési lehetőség áll előttük az osztrák vagy a svájci élvonalba, vagy akár Németországba is.

- Varga Barnabás számára is az volt, aki éveket játszott az osztrák második vonalban. Gondoltad volna, hogy ilyen karriert futhat be? 

- Az, hogy jó játékos, már akkor is látszott, amikor ellenünk játszott, mindig fel kellett készülni belőle. Azt viszont szerintem senki nem látta, hogy aztán ez lesz belőle, de nagyon szép történet az övé, kitűnően futballozott itt is, a fejjátéka már akkor is erős volt, de technikás labdarúgó is. Jó időben volt jó helyen, meseszerű a sztorija, és csak magának köszönheti, amit elért.

BUDAI LÁSZLÓ