„Kussolj el, vagy összetörlek!”
Az egyik este a csapat lehetőséget kapott, hogy a stábtagok nélkül mulasson: Steven Gerrard, a Vörösök csapatkapitánya a klubvezetőkkel egyeztetve foglalt egy privát termet egy étteremben. Bár a játékosok elméletileg csak egy-két sört ihattak volna, mire az ételrendelést leadták, többen már felöntöttek a garatra, köztük a walesi csatár, Craig Bellamy is.
John Arne Riise Running Man című önéletrajzi könyvében úgy emlékszik vissza, hogy Bellamy már ekkor kötekedett vele. „Riise énekelni fog, Riise énekelni fog” – kántálta a vacsora előtt és alatt is, kezében egy mikrofonnal, amit az asztal melletti karaokegéptől hozott.
A vacsora után a walesi tovább folytatta, de ezúttal a karaokegép mellől hergelte norvég csapattársát. „Riise énekelni fog, Riise énekelni fog” – üvöltötte, ezúttal már részegen. A balhátvéd odament csapattársához, és annyit mondott neki: „Nem fogok énekelni. Kussolj el, vagy összetörlek!” Bellamy dühösen üvöltött vissza: „K*****ra meg foglak ölni, te vörös g***!”
Riise nem sokkal később taxit hívott, és visszament a szállodába. Mivel Daniel Aggerrel aludt egy szobában, ám a dán középhátvéd még maradt a buliban, Riise elmondta neki, hogy nyitva hagyja az ajtót, hogy be tudjon menni. A norvég játékos, ahogy ágyba került, szinte rögtön el is aludt.
A pszichopata gyilkos
Riise kiugrott az ágyból, és a lepedőt próbálta védekezésre használni.
Úgy nézett ki, mint egy matador. Bellamy közben tajtékzott. „Senki sem szégyeníthet meg engem a srácok előtt! – üvöltötte. – Nem érdekel, ha börtönbe megyek! A gyerekeimnek elég pénze van az iskolára és mindenre. Nem érdekel. Rohadtul kicsinállak!”
Bellamy felemelte az ütőt, és újra lecsapott. A lepedő nem sokat segített a védekezésben, így az ütés ezúttal eltalálta a norvég csípőjét. A következő ütés Riise combját érte. „Tele voltam adrenalinnal, úgyhogy nem éreztem fájdalmat. De nagyon keményen ütött. Fémütő volt nála.” Riise félt, hogy csapattársa súlyos sérülést okoz neki. Tisztában volt a testi fölényével, és hogy könnyedén leteríthette volna a walesi játékost, ám félt, hogy ha visszatámad, a liverpooli karrierjének lőttek. „Steve Finnan is ott volt a szobában, de ő csak állt az ajtóban. Talán azért volt ott, hogy megállítsa Bellamyt, ha túlságosan eldurvulna, de vékony volt, és alacsony, így nem tudott túl sokat tenni.”
Riise megpróbálta lenyugtatni a támadóját. „Tedd le azt az ütőt, és küzdjünk meg ököllel! Gyerünk, legyen fair a bunyó!” A szöveg bejött, mert Bellamy abbahagyta a püfölést, és azt mondta, reggel 9-kor befejezik, amit elkezdtek. Riise kiemelte, hogy bizonyára sok minden történt aznap este, mert amikor kinézett az ablakon, rendőrautók villogását látta, és azt, hogy egy járőr beülteti a megbilincselt Jerzy Dudeket az egyik kocsiba.
Hollywoodi forgatókönyv
Bellamy a spanyol menedzser utasítására bocsánatot kért, emellett nyolcvanezer fontos büntetést kapott, ám mindössze ennyivel megúszta.
A Camp Nouban mindketten a kezdőben kaptak helyet. A katalánok Deco révén már tizennégy perc játék után megszerezték a vezetést. Aztán a szünet előtt két perccel Bellamy egyenlített. A walesi gólöröm gyanánt a szögletzászlóhoz rohant, és egy ütő mozdulatot tett, mintha golfozna. „Azt gondoltam, hogy ez szörnyen tiszteletlen volt. Sok mindent elárult a gólöröme arról, mennyire volt őszinte a bocsánatkérése.”
Aztán a 74. percben Bellamy lövés helyett a középen üresen álló Riiséhez passzolt. A norvég egy érintőből, gyengébbik lábával bevágta a léc alá. Mintha egy hollywoodi forgatókönyvíró tollából született volna annak a szerda estének a története: a Liverpool Bellamy és Riise góljaival verte 2–1-re a Barcelonát.
Bellamy odarohant hozzám, és a nyakamba ugrott a gólörömnél. Euforikus hangulatban voltunk – egy olyan pillanatot éltünk meg, amiben az ember nem gondolkodik. Bellamyval aznap este bebizonyítottuk, hogy félre tudjuk tenni a sérelmeinket a siker érdekében
– írta Riise, aki kiemelte, hogy érzelmi alapon döntött, amikor nem ütötte meg Bellamyt aznap a szállodai szobában. „Úgy értem, mindketten édesapák voltunk. De az érzés itt maradt velem. Ki kellett volna állnom magamért” – írta. Gerrard egy nap odament hozzá, és azt mondta: „Ha én lettem volna a helyedben… nem tudtam volna megállni.”
Ha érdekelnek az ilyen és ehhez hasonló sztorik, szerezd be Berei Dániel új könyvét, melynek címe: Angóóól!
December 20-ig ingyenes házhoz szállítással jár hozzá ajándékba a Bayern München című könyv.
