- A kontinensviadal előtt azt nyilatkoztad, hogy miért ne lehetnénk mi az egyik meglepetéscsapat. Bár Izland talán nálunk is nagyobb meglepetése volt az Eb-nek, végül nekünk is sikerült, megleptük a világot. Mit érzel most?
- Nyilván boldog vagyok és örülök annak, hogy jól sikerült az Eb. A sérülésemből kifolyólag már annak is örülök, hogy ott lehettem. Meglepetéscsapat voltunk mi is, bár némiképp balszerencse, hogy csoportgyőztesként az egyik legnehezebb csapatot kaptuk ezen az ágon. Picit fájó, hogy Izland és Portugália tovább jutott, mint mi, mégsem lehetünk elégedetlenek.

- Minden játékosnak az az álma, hogy válogatott legyen és világeseményen vegyen részt. Neked és 22 társadnak ez most sikerült. Volt már időd arra, hogy leülj és végiggondold az elmúlt hetek történéseit?
- Lehet, hogy még nem is tudtam felfogni. A barátaim mondták, hogy mi azt elképzelni sem tudjuk, mi volt itthon. Ők mesélték, hogy megállt az élet a meccseink alatt, mert annyian nézték a mérkőzéseinket, és annyian szurkoltak nekünk. Amikor hazajöttünk, nagyon jó érzés volt, hogy ilyen szeretettel fogadtak minket, és vadidegen emberek jöttek oda hozzánk, hogy elmondják, mekkora örömet okoztunk nekik. Ez volt a legfontosabb. Ami nekem nagyon nagy öröm, ezt mindenképpen szeretném kiemelni, hogy régóta nem láttam már gyerekeket a bánrévei focipályán, mert három méteres gaz volt. Most, amikor mentem haza, látom, hogy lenyírták a füvet és a gyerekek ott fociznak. A szülők mondták, hogy ezt váltotta ki az Európa-bajnokság a gyerekekből. A srácok most már nem Ronaldók, és Messik akarnak lenni, hanem a magyar játékosok neveit skandálják. Most nagyon sok srác focista akar lenni és ez nagyon fontos.

- Ahogy említetted is, megállt itthon az élet, az egész ország egy emberként szurkolt nektek, soha nem látott szurkolósereg kelt útra a csapatért. Hihetetlen az, ami velünk, magyarokkal történt az elmúlt hetekben. Ti ebből mennyit érzékeltetek?
- Elzárva nem voltunk. Láttunk videókat a meccsek után, hogy hogy fogadták az emberek az eredményeinket. Láttuk a meccsek előtt a szurkolók menetelését a stadionba, ez is plusz erőt adott nekünk. Ezzel együtt mi nem tudjuk még felfogni, átérezni, hogy mi lehetett itthon.

Elek Ákos sérülése miatt az Eb-n való részvétele egészen az utolsó pillanatig kérdéses volt, de Bernd Storck bízott a magyar középpályásban, aki végül a portugál és belga meccsen is meghatározó szerepet játszott.

- Mennyire volt nehéz időszak, hogy nem tudtad, utazol-e egyáltalán? Mennyire lehetett siettetni a gyógyulást? Jelentett ez külön motivációt?
- Siettetni nem lehetett. Székesfehérváron az ország legjobb térdspecialistája azt mondta, hogy nyolc hét lesz, és szerinte nem fogok tudni játszani Franciaországban. Mivel már nem tudom, hány ezer ilyen sérülést látott, tudta, hogy miről beszél. Amikor ezt kimondta, nem esett jól. Nagyon fontos volt, hogy rögtön edzőtáborba vonultunk, napi hét-nyolc órát tudtunk foglalkozni a lábammal. Mondhatom, hogy az utolsó pillanatban jött rendbe, mert délután volt a kerethirdetés és én négy hét után délelőtt edzettem először a csapattal. Akkor azt mondta Bernd Storck, hogy kivisz, nagyon jól esett, hogy bízik bennem. Azon voltam, hogy rendbe jöjjön a lábam. Eldöntöttem, hogy rendbe fog jönni és így is lett.

- A sérülésednek is betudható az, hogy az első két mérkőzésen nem léptél pályára? Ezt előzetesen megbeszéltétek a szövetségi kapitánnyal?
- Az első meccsen benne volt, hiszen nem tudtam játszani egyik felkészülési meccsen sem, bár a németek elleni meccsen már a kispadon voltam. Akkor úgy döntöttünk, hogy még nem vagyok kész, és én is így éreztem. Mivel jól sikerült az osztrákok elleni mérkőzés, nincs az az edző, aki belenyúlt volna a csapatba. Az izlandi meccs előtt beszélt velem, mondta, hogy mindenképpen be szeretne cserélni, de aztán nem úgy alakult az eredmény. Általában reálisan nézem a dolgokat, abszolút érthető volt, annak ellenére, hogy nem volt jó érzés, hogy nem játszottam. A harmadikat már végig tudtam játszani, és úgy érzem, hogy jól is ment a játék.

- A portugálok ellen 90, a belgák ellen 45 percet játszottál. Az első két meccset kívülről láttad, milyen érzés volt pályán lenni?
- Összehasonlíthatatlan a kettő. Már a bemelegítés is hihetetlen volt. Minden csapatnak megvolt a saját dala, amikor a szurkolóink rákezdtek „Az éjjel soha nem érhet véget!” című slágerre, az óriási volt. Az igazi sportember nem érzi jól magát a kispadon. Mindenki játszani szeretett volna, és mindenki játszott is, ez azért elég ritka. Utólag, hogy ilyen sérülésem volt, a játékpercekkel nem lehetek elégedetlen, szerintem a teljesítményemmel sem. Valamilyen szinten ez így volt kerek.

- Beszélgettünk az edzőtábor előtt és azt mondtad, hogy szeretnél minél többször előremenni, helyzetbe kerülni és gólt szerezni. Bár ez utóbbi nem sokon múlt, végül sajnos nem sikerült. Maradt benned hiányérzet?
- Háromszor majdnem összejött. A három helyzet miatt nagyobb hiányérzet van bennem, mint a játékperceket illetően. Az első helyzetnél, amit kihagytam Portugália ellen, azon gondolkodtam, hogy mi lenne a jobb megoldás, talán ott hibáztam. A kapufánál egy pár centin múlott, ott nem volt szerencsém. A belgák ellen csak azt az oldalt tudtam rúgni, akkor nagyot védett a kapus. Utólag azt mondom, hogy a portugálok ellen más megoldást kellett volna választani. Nyilván sajnálom, hogy nem sikerült gólt szereznem, de az is nagy szó, hogy háromszor helyzetbe tudtam kerülni.

- Egy hete már itthon vagy. Sikerült magad kipihenni?
- Ezt majd szeptember-október környékén fogom tudni megmondani. Törvényszerű, hogy jelentkezni fog egyfajta hullámvölgy, ebben biztos vagyok. Én mondtam, hogy elég ez az egy hét, mert egyrészt nem akarom előröl kezdeni a felkészülést, másrészt nyakunkon van a bajnokság, az első fordulóra szeretnék jó állapotba kerülni.

- Eddig sem voltál ismeretlen sportoló, változott valami az Eb óta? Többször állítanak meg az emberek? Kérnek közös fotót a benzinkúton vagy a boltban?
- Hétfőn hazaérkeztünk, megvolt az ünneplés, kedden délután lementem a játszótérre. Nem tudtam játszani a gyerekekkel, mert annyian jöttek oda hozzám. Érdekes egyébként, mert ugyanazok az emberek voltak ott eddig is, de most több fotót vagy aláírást kértek. Utána elmentem bevásárolni, az sem tíz perc volt szerencsére. Ezek jó dolgok, és valamilyen szinten érzékeltetik, hogy mennyire vágytak már az emberek egy futball sikerre. Most magasra tettük a mércét saját magunknak. A magyarok most már elvárják, hogy a Vb-selejtezőkön is jól szerepeljünk.

Elek nem elégszik meg ennyivel. Most azt szeretném elérni, hogy ne ez az Eb legyen a csúcs a karrieremben. Szeretnék még valami nagyobb dolgot elérni a válogatottal. Jó lenne, ha hasonló körülmények között tudnánk hazajönni egy VB-ről.

- Mekkora lökést adhat most ez a sikeres szereplés? Végre minta megszűnt volna a tipikus magyar pesszimista hozzáállás. Sokszor halottuk már, hogy úgysem jön össze, úgysem sikerül, sose jutunk ki…
- Most változott valami. A Vb selejtező csoportban a Portugálok a favoritok és most láttuk, hogy annyira azért nem kell tőlük elájulni. Én belülről is azt éreztem, hogy a belgáknak sokkal jobb csapatuk van, mint Portugáliának. Láthattuk Svájcot is, jó csapat, de olyan hú de nagy extra nincsen bennük sem. Reálisan nézve meg lehet célozni a csoportban a második helyet, bár egy világbajnokságra kevesebb csapat jut ki Európából, de ezért fogunk dolgozni. A munka látszik. Bernd Storck első meccse a románok ellen volt, amikor hármat nem tudtunk egymáshoz passzolni. Védekezésben akkor is jól néztünk ki, mindenki nagyon akart, de az Eb-meccseken látszott, hogy ahhoz képest mennyivel jobban játszott a csapat. Sokan csodát emlegetnek, de ebben semmi csoda nincsen, nagyon sokat dolgoztunk érte, elindultunk egy úton és ennek előbb-utóbb kijön az eredménye.

- A jövőt tekintve soha nem árultál zsákba-macskát. Elmondtad többször, hogy szeretnéd magad újra kipróbálni külföldön. Mi a helyzet jelenleg?
- Itthonról már volt megkeresésem, de külföldről még csak tapogatózások vannak. Van még két hónap az átigazolási szezonból. Azért is kértem csak egy hét pihenőt, hogy ameddig itt vagyok - ez lehet két év, lehet augusztus vége, vagy csak pár hét -, addig minden erőmmel azon vagyok, hogy segítsem a csapatot. Már az első fordulóban is jó formában szeretnék lenni. Kutya kötelességem, hogy amíg a DVTK játékosa vagyok, addig a maximumot nyújtsam, mindent megtegyek a klubért, hiszen a klub is megtette ezt értem. Ez nem csak egy Európa-bajnoki szereplés volt, hogy kimentünk, nem égtünk le nagyon, aztán hazajöttünk, hanem kifejezetten jól szerepelt a csapat. Ez megnövelte a magyar játékosok ázsióját, más lett a megítélése a magyar focinak, ezért bízom benne, hogy ha jön egy külföldi ajánlat, akkor olyan összeget tud majd értem kapni a klub, amiből tovább tud majd építkezni.

- Mennyire követted a Diósgyőrrel kapcsolatos híreket?
- Nyilván követtem. Olvastam a híreket, láttam a felkészülési meccsek összefoglalóit is. Örültem neki, amikor azt nyilatkozta Benczés Miklós, hogy az új vezetőedzőnk tudja kezelni a sztárokat is, mert ezek szerint érkeznek majd sztárok. Hiszek benne, hogy fogunk még igazolni, mert egy-két játékosra még szükségünk van. A vezetés dolgozik is ezen.