A Dunaszerdahely magyar válogatott középpályása, Vida Máté a június 24-én megrendezett Rózsahegy elleni Slovnaft Cup-elődöntőn szenvedett súlyos sérülést. A 24 éves játékost július elején megműtötték, ami jól sikerült, pár napra rá a kórházi ágyat is elhagyhatta.

A csallóközi klub hétfőn élő-videóval jelentkezett a közösségi oldalán, amelyben Vida a magyar válogatott napokban elért sikereiről, és az állapotáról nyilatkozott.

Nagyon örülök annak, hogy a srácok ilyen jól szerepeltek .Gondolok itt Kalmár Zsolti góljára és gólpasszára, aki a tegnapi meccsen is az egyik legjobb volt. Schäfi is nagyon jól állt be, megérdemli ő is azt, hogy szerepeljen a meccseken. Fiatalítás volt a keretben, bár mondjuk egy olyan Könyves rúgta a gólt, aki 31 éves. Nagyon jól ismerem, hiszen a csapattársam volt a Vasasban. Vérfrissítés történt a keretben, ami kockázatos volt, de egyelőre nagyon jól sült el – kezdte Vida Máté, aki a folytatásban a rehabilitációjáról is ejtett pár szót.

Itt vagyok mindennap Dunaszerdahelyen. Többségében napi két edzésem van, idáig Győrben dolgoztam Radó Krisztina gyógytornásszal és fizioterapeutával. Igazából az napi egy edzésből állt, de ugyanezt meg kellett csinálnom házi feladatként. Most még keményebb edzem, sokkal több melóval jár. Itt Dunaszerdahelyen inkább erősítő edzéseket végzek a felsőtestemre és a lábamra. Győrben még a térdemre specifikusan dolgozom. Őszintén szólva ez sokkal több munkával jár, mint a pályára kijönni és edzeni egészségesen. Nem egy túl jó időszak ez, de pozitívnak kell lenni, és akkor jó lesz minden.

A DAC légiósa azt is elárulta, mentálisan vagy fizikailag nehezebb-e számára a jelenlegi helyzet.

– Voltam már Majzik Ernő doktor úrnál, és a jövőhéten is megyek hozzá. Folyamatos kontroll alatt vagyok, és azt mondta, nagyon jó állapotban van a térdem és a  combom is. Hozzátette, egy ilyen sérülés nagy izomveszteséggel jár. Szerinte a januári felkészülést szinte százalékig biztosan elkezdhetem a csapattal. A december közepe, vége is jó lenne, de akkor pont nincs szezon. Így legalább nyerek plusz két hetet. Ugyanúgy étkezem, mint a sérülésem előtt. A műtét után már a 3-4. hét után érezhető volt, hogy jönnek fel a kilók. Egy-két hét múlva, amikor elkezdek kocogni, azonnal le is megy. Mentálisan abból a szempontból nehéz, hogy a csapat és a válogatott folyamatosan nyer, annyi sikerélményből maradok ki, hogy már fájó (nevet). Látom a helyemet a pályán, hogy hol lehetnék adott esetben, és mire lennék képes, így azért időnként fáj. De ez normális, ez ezzel jár. Azért dolgozok, hogy több ilyen sérülésem ne legyen.

Rossz hír a válogatottnak: Újabb játékos hagyja ki az oroszok elleni meccset