A válogatottról és az Andorra-meccsről

– A bizalmat mindig megkaptam a válogatottban, ez pozitívan érintett, mindig feldobódva jöttem haza. Talán a portugálok elleni meccsen éreztem, hogy gyengébb voltam. Nem véletlenül cseréltek le a félidőben. Ott a fejemet is elvitte más olyan jelentéktelen dolog, aminek nem kellett volna. Kisebb hullámvölgyet éreztem. (…) Az Andorra-meccs katasztrofális volt. Rendben, sok új emberrel játszottunk, de nagyon kifogásokat nem lehet keresni. Ezt úgy elrontottuk, ahogy volt. Egyénileg is mindenki maga alatt teljesített. A hozzáállás, a vállalkozó kedv is kisebb volt. Ők pontosan tudták, mit akartak játszani. Romboltak, futottak, akartak. Belőlünk ez hiányzott. Pedig az NB I-ben ez egy kieső kiscsapat lenne. Nagyon a futball nem érdekli őket: az, hogy miként hozzák ki a labdát, vagy építsenek fel egy támadást. A lehető legegyszerűbben játszanak. (…) Az öltözőben síri csend volt a meccs után. Senki nem mert, vagy akart megszólalni, hogy hirtelen felindultságból ne is szedjük szét egymást. A kapitány úr is csöndben járkált, felhívta a figyelmet, hogy csalódott mindenki, de egy csapat vagyunk, ne essünk egymás torkának.

A Ligue I-ről

– Sokkal jobb közegbe kerültem, ahol nagyobb figyelmet kap a futball, a média felől is komolyabb az érdeklődés. Dinamikusabb játékkal találkoztam itt. A csatárok vagy nagyon gyorsak, vagy technikailag olyan képzettek, hogy bárkit megvernek egy az egyben. Esetleg ez a kettő vegyítve van, akkor igazán veszélyesek. Emellett sokkal több a párharc is. A Dijont az NB I legelején tudnám elképzelni. A játékosok a magyar élvonalhoz képest sokkal képzettebbek és jobbak. Ez pedig hosszútávon kijönne.

Saját szezonjáról

– Nagyon jól indult, de a végén keserű a szájízem, mert sokkal kevesebb lehetőséget kaptam. Frusztráló volt, zavart is, mert az elején sikerült bizonyítanom, aztán jött egy kicsit rosszabb időszak. De amikor kikerültem, akkor sem ment a csapatnak. Aztán ismét jobb formába lendültem, jól ment minden, de nem kaptam meg a lehetőséget. Erre én is kérdően néztem, mert az elején sikerült letennem valamit az asztalra, de mintha a bizalmat elvesztettem volna, mert hiába jöttem vissza, nem kaptam lehetőséget. De edzettem pluszban, nem sértődtem meg, ilyen a futball, gyorsan változik.

Edzőjéről

– Itt barátibb a viszony, nagyobb bizalommal lehet hozzá fordulni. Ha bármilyen probléma van, szívesen meghallgat. De nem divat, hogy minden héten berohangálunk hozzá. Pár hónap után volt olyan, hogy leültünk, átbeszéltük a dolgokat, mondta, miben szeretné, hogy fejlődjek. Innentől próbáltam csinálni a dolgomat, hogy bizonyítsak. (…) A párharcokban kérték, hogy fejlődjek. Ha az én csatárom visszalépett labdát kérni, kötelességem volt ott lenni a fenekében, űzni, hajtani, piszkálni, lökni mindenhogy. Komoly párharcot kialakítani, nyüstölni.

A francia nyelvről

– Egyre jobban megy. Rá vagyok kényszerítve, mert mindenki franciául beszél. Az elején segítettek, volt magántanárom. Az alapokat sikerült is megtanulnom, sok minden ragad rám az öltözőben is. Innentől önszorgalom jön, mert a szókincs a kulcsa az egésznek. Ha nekiállok tanulni, akkor nem lesz gond.