“Ennyi van a magyar labdarúgásban”

Dárdai Pál az M4 Sportnak adott exkluzív interjúban a válogatott helyzetéről – többek között a Nemzetek Ligája-mérkőzésekről, a fiatalításról, Marco Rossi szövetségi kapitányról, és az Eb-esélyekről szót ejtett.

Tudni kell, hogy ezekben a csoportokban nagyon pici dolgok döntenek, szinte egyforma csapatok kerültek össze. A finneket kiemelném, akik okosan, célfocival behúzták azt, amit kell. Szerintem mi, magyarok lebecsültük egy kicsit a kinti meccset. Így indult az egész történet, ott elúszott az a meccs. Fordítva kellett volna hozzáállni a mérkőzéshez: “add vissza nekik a labdát, szerezd meg és nyerd meg a meccset” – mi próbáltunk futballozni, ők vették el a labdát, és ők nyerték meg a meccset. Mindig annyit kérj a játékosodtól, amennyit biztosan meg tud csinálni, hogy győztesen hagyja el a pályát! A többi mérkőzés rendben volt, a vége kicsit balszerencsére sikeredett, hogy ennyi gólt kaptunk. A görögök elleni két mérkőzésen teljesen reális eredmények születtek. Azt gondolom, hogy ennyi van a magyar labdarúgásban.

– Lehet, hogy Bernd Storcknak kellett volna egy picit előbb belevágnia a fiatalításba. A sikeres Európa-bajnokság után egyből vonalat húzni, mert így most Marco Rossinak nehéz – tette hozzá.

A válogatottban tétmeccsekre nehéz fiatalítani, összerakni a csapatot nem olyan egyszerű. Én klubszinten tudok fiatalítani szépen fokozatosan, lassan, de válogatott szinten kell az eredmény. Másképp gondolkoztam, mint a többiek. Nekem megvoltak azok az idősebb játékosok, akikről tudtam, mit tudnak, hozzájuk alkalmaztam a taktikát. Amikor ezt összeraktam, akkor a játékosok érezték, hogy megy a dolog, sikeresek, akkor olyat is megcsináltak, amit korábban nem is tudtak. Sokan kiöregedtek, lépni kellett valamit.

“A szurkolóknak ezt le kell nyelniük”

Ha már Storckot említette, Dárdai a másik korábbi kapitányhoz hasonlóan kiemelte azt, hogy a nemzetközi tapasztalat hiánya komoly hátulütő a magyar játékosok többségénél.

Mit ne mondjak, sajnos az utánpótlás-válogatottak eredményei nem olyan fényesek, mint azt gondoltam volna. Egy tehetséges utánpótlás-játékos akkor lesz felnőtt labdarúgó, ha lejátszik 40-50 elsőosztályú meccset. Hány évnek kell eltelnie ahhoz, hogy legyen 40 nemzetközi meccsük, és eredményesen tudjanak majd futballozni? (…) A válogatott játékosai alig játszanak a Bajnokok Ligájában, az Európa Ligában, azaz a válogatott adja nekik a nemzetközi rutint. A válogatottban évente 12 meccs van körülbelül, akkor négy évig kísérletezgetünk megint? Látható, hogy egy-két gólon, egy-két milliméteren múlik ezekben a csoportokban a helyezésed. A jövőre nézve kérdés, milyen csoportot sorsolnak nekünk az Eb-selejtezőkre, addigra kell a kapitánynak felkészítenie az együttest. A szurkolóknak meg sajnos le kell nyelniük, hogy a Nemzetek Ligája-találkozók előkészületi meccsek voltak az Európa-bajnokságra.

Marco Rossiról viszont pozitív véleménye van a Hertha trénerének.

Az új kapitánynak nehéz, mert nem az anyanyelvünkön beszél, de nagyon jó szakember. Látszik, hogy valamit akar. Menjen tovább a megkezdett útján, és szerintem az Eb-csoportmeccsekre lesz egy olyan csapat, amely egy kisebb célfocival szépen összeszedi a pontokat és lehet, megint megyünk az Európa-bajnokságra – tette hozzá.

“Még egy sanszot adok, ha ebből se lesz semmi…”

Mint ismeretes, idén szeptemberben új szakmai bizottság alakult az MLSZ döntés előkészítési procedúrájának erősítésére. Lassan két hónapja azóta nem sokat lehetett hallani a kezdeményezésről, amely bizottságnak tagja Dárdai is, aki elárulta, az első közös összeülés még várat magára.

– Én is csak a meghívóig jutottam. Most küldtek egy konkrétabb e-mailt, milyen témakörök lesznek, miben kell gondolkozni, de még nem ültünk le közösen. Várom, hogy jelezzenek, mikor lesz az első összeülés, mert szívesen segítek. Az előző körben is nagyon komoly munka lett letéve az asztalra, ami Magyarországra készült, nem lett belőle semmi. Bízom benne, hogy ha itt valami történik, akkor végig lesz víve, vagy lesz valami változás is.

Még egyszer megpróbálom, de ha ebből sem lesz semmi, akkor többet nem próbálkozom ilyen segítségekkel, mert ez is csak időbe kerül. Az ember belead apait-anyait, de hogy ha nem lesz belőle semmi, akkor annak nincs értelme. Az előző körben is Szabics Imrével, Löw Zsolttal és az idősebb kollégákkal beleadtunk apait-anyait, komolyan vettük a dolgot, és tényleg egy jó dolog lett letéve az asztalra, nem lett belőle semmi. Tehát Ilyen szempontból még egy sanszot adok ennek a dolognak, aztán hogy ha ebből se lesz, akkor szerintem megköszönöm az ilyen felkéréseket.

Kérdésre a Hertha edzője elmondta, nem tudja, kin múlt, hogy az előző programból nem lett semmi, de azt tudja, hogy a munkamorálon nagyon sok múlik.

Nem tudom megmondani, hogy kin múlik. Igazából szerintem kétfajta magyar ember van: az egyik nagyon-nagyon tud dolgozni és a szenvedéllyel bele tud halni a munkába, és van a másik, amelyik nem igazán rak arrébb semmit. Olyan embereket kell találni, akik igazán szenvedélyesen hittel bele tudnak menni a munkába. Meg kell mondani nekik, hogy ez a program, azonosulni kell vele és akkor működik. A Hertha BSC-nél is 2010 óta van nagyon komoly akadémia, filozófia és utánpótlás. Akinek tetszik, az csinálja nagy szenvedéllyel – szó szerint kevés pénzért is nagy szenvedéllyel. Van, akinek nem tetszik és megadja magát, mert nem bírja, hogy néha 14 órát dolgozzon naponta, ami tényleg nem egyszerű.

A Dárdai által említett program kapcsán Bernd Storckot még áprilisban, egy exkluzív interjú keretében kérdezte a csakfoci.hu. Akkor ez volt a német szakember válasza:

– Őszintén szólva nem sokat tudok az ön által említett tervről. Nekem volt egy utam, egy előre kidolgozott átfogó projekt, amely a német mintára alakított volna át sok mindent a magyar labdarúgásban. Ez utat el is kezdtük bejárni az MLSZ egyetértésével. Mint ahogy az angolok és átvették ezt a német utat, és láthatják, milyen nagyszerűen szerepelnek az utánpótlás-válogatottjaik. Ez a program, a tehetségközpontok és a többi intézkedés szerintem jó irányba indította el a magyar futballt, a fiatal játékosok fejlesztését. Hasonlóan dolgoznak egyébként például itt Berlinben is, ahol élek. Az eredményeket pedig lehetett látni az U17-től az U21-ig mindenhol.

Kihalt a magyar szurkolói kultúra

A Hertha trénere elárulta, a válogatott időszaka óta kevesebbet beszél akkori segítőivel, a már Párizsban, illetve Ausztriában dolgozó Lőw Zsolttal és Szabics Imrével.

Az utóbbi időben nem nagyon beszéltünk. Zsoltinak is annyi dolga van, hogy nem ér rá órák hosszat telefonálgatni. Én is amikor hazamegyek, akkor nem azzal foglalkozok, hogy egymást hívogassuk. Nyáron, amikor otthon vagyunk, akkor többször találkozunk. Inkább a családról beszélünk, a fociról csak agy kicsit. Szabics Imivel másabb a kapcsolatom, mert a válogatottnál együtt dolgoztunk. Ő vele még néha telefonálgatok, mert a Valentino Lazaro a játékosa az osztrák válogatottnál, de vele is úgy van, nincs idő arra, hogy leülünk és átbeszéljük a dolgokat. Amikor csináltuk a programot az MLSZ-nek, akkor rengeteget beszéltünk, hogy mit hogyan lehetne kivitelezni. Nem olyan anyagot tettünk le az asztalra, amit lemásoltunk volna, hanem a magyar iskolarendszerre, a magyar világra, a magyar labdarúgásra lett összehangolva, ami hosszú távon igenis segítene.

Dárdai úgy véli, komoly probléma az is itthon, hogy a nemzetközi futballhoz képest Magyarországon kihalt a szurkolói kultúra.

A szurkolói kultúra valamikor Magyarországon megvolt, ott is hétvégi program volt meccsre menni, jó szájízzel, jó kedvvel, örömmel, ez otthon valahogy kihalt a társadalomból.

Utoljára Baranyában, mikor apu Beremenden volt edző, kiürült a falu, az összes házat feltörhetted volna, mert ezerötszázan, kétezren kijöttek a meccsre, ez volt a falu lakosságának az ünnepnap. A legszebb ruhájukat felhúzták, és mentek meccsre az emberek. Ez volt a kultúrájuk, hogy megyünk meccsre. Otthon szerintem nincs meg, valamiért ez el lett rontva. Itt, Németországban rengeteget tesz minden klub ezért: Berlinben van egy iroda, ahol hat-nyolc ember a szurkolói kapcsolatok kezelésével dolgozik. Minden megtesznek azért, hogy jókedvvel jöjjön a szurkoló, hogy jól érezze magát. Plusz a Bundesligában a 15:30-as kezdés is nagyon jó a gyerekeknek, kisüt a nap, jó idő van, ez egy igazi családi program.

Újabb magyar a Herthában?

A válogatott korábbi szövetségi kapitánya elmondta azt is, van-e jelenleg olyan magyar játékos, aki a Hertha látószögében szerepel.

Nincsen. Itt van Palkó esete is, aki a saját fiam. Valamilyen szinten Dzsudzsák Balázst szerettem volna idehozni annak idején, nem sikerült, pedig tudtam, mire számíthatok tőle. De hogy most még egy magyart idevegyek – abból szerintem probléma lenne. Ahhoz nagyon jónak kellene lenni. Mindig kérdezem az utánpótlás-edzőket az MLSZ-nél, ugyanakkor nekem még senki nem mondta azt: “őt biztosan viheted”. Nagyon szívesen segítek egy magyar játékosnak és el is hozom, ha tudom, de ilyen nem volt – mondta Dárdai, aki egyelőre nem tudja elképzelni, hogy még hosszú-hosszú éveken át, Sir Alex Ferguson vagy Arséne Wenger mintájára üljön majd a berlini csapat kispadján.

Én is fáradok, az előző szezon végén is úgy voltam, jó lenne lemenni a Balatonra behúzni a kaput, és pihenni, négy hétig nem a focival foglalkozni. Sőt, az első pár fordulót a világbajnokságon nem is néztem, abszolút nem akartam focival foglalkozni. Hatalmas szellemi fáradtság ez a munka – tette hozzá, majd kitért a legidősebb fia, Palkó helyzetére is.

Ez neki nehéz, nem nekem. Ugyanolyan fiatal játékos, mint az összes többi. Ha hibázik, azt akkor dupla szemüvegen nézik, nagyítóval. Ha jól játszik, akkor annak teljesen természetesnek kell lenni. Én is voltam ilyen szituációban, amikor apukám volt az edzőm Pécsen az első osztályban. Tudtam, hogy mindig többet kellett teljesíteni. Most neki kell mindig többet teljesíteni. Ilyen az élet, neki ezt adta, engem nem zavar – fogalmazott.

“Nem akarjuk megmondani a frankót”

Dárdai a szabadnapjain szívesen fogad magyar edzőket, és mellette a klub is mindent megtesz, hogy a kilátogató szakemberek értékes tapasztalatokkal gazdagodjanak.

– Vannak szorgalmas emberek, most itt van például Kiss Baranyi Sándor, aki hozta a csapatát, az összes utánpótlásedzőt. Kapnak egy prezentációt: tőlem egy egyheti profi felkészülési tervet, míg az akadémia igazgatója az ott zajló munkába, a sportigazgató pedig az akadémia filozófiájába avatja be őket. Olyan két napot töltenek itt el, ami lehet megnyit bennük valamit, elviszik, amit hasznosnak találtak, de mi nem akarjuk megmondani nekik a frankót. Ezt azért mondjuk el, hogy hátha valakinek egy picit megtágul a feje. Elviszi azt, ami tetszik neki, ami nem tetszik, azt nem viszi el. Fiatal edzők, akik akarnak, lelkesek, így ha ilyen felkérést kapok és van egy szabadnapom, akkor szívesen segítek.