I. FÉLIDŐ:

A Honvéddal az EL-indulást jelentő negyedik helyen végeztetek a bajnokságban és döntősek voltatok a kupában. A vezetők helyében hosszabbítottál volna Supka Attilával?

– Egyértelműen hosszabbítottam volna. Amit az előző vezetés célként kitűzött, azt túl is teljesítettük a kupadöntővel. Azok a lehetőségek, amelyek adva voltak, többre nem predesztinálták ezt a csapatot. A szezon előtt sokan azt mondták, hogy a kiesés ellen fogunk küzdeni, ráadásul télig hét meghatározó játékosunk távozott. Ez bármelyik csapatnál komoly problémákat okozott volna.

Mennyire lepett meg a menesztésed? Tudtál volna-e olyan eredményt elérni, amely után megtartanak?

– Nem tudtam volna.

Ha bronzérmesek vagyunk és megnyerjük a kupát, akkor is elküldenek, ez már eldöntött tény volt.

A kupadöntőben a kispadunk felett ült az új olasz edző a segítőivel. Minden egyes alkalommal, amikor megfordultam a meccs alatt, láttam az utódomat, elég furcsa érzés volt.

Milyen kép alakult ki számodra a Honvéd új tulajdonosairól a két hónap alatt?

– Mivel csak pár alkalommal beszéltem velük, így nem igazán ismerhettem meg őket, de összességében pozitív, szimpatikus emberek benyomását keltették. Pár héttel ezelőtt az utolsó találkozásunk alkalmával már éreztem, hogy nem velem képzelik el a folytatást, mivel a jövőre vonatkozó kérdéseimre nem kaptam egyértelmű választ. Hoztak egy döntést, majd az idő eldönti, hogy jó volt vagy sem.

Mit tartasz pályafutásod legnagyobb sikerének?

– Az NB I-ben olyan csapatnál értem el az első sikereimet, ahol futballoztam is. A Debrecen történetének az első és második NB I-es címe is hozzám köthető, amit hatalmas dolognak tartok. De a Honvédnál eltöltött három időszakom is egyértelműen sikeres volt, hiszen először megnyertük a Magyar Kupát, amire azt megelőzően 11 éve volt példa Kispesten és minden alkalommal kijutottunk a nemzetközi porondra.

A 2008-as kupadöntő előtt hirtelen bejelentetted a lemondásodat a Honvédnál. Bebizonyosodott azóta, hogy néhány játékosod valóban bundázott?

– Akkor még csak kételyeim voltak ezzel kapcsolatban. Az őszi szezonunk nagyon jól sikerült, sokáig az első helyen álltunk. Aztán volt egy tatabányai meccsünk, ahol 3-1-re vezettünk, majd kikaptunk 4-3-ra. Később tudtam meg, hogy 28-szoros szorzó volt erre a kimenetelre, de még ekkor sem akartam elhinni, hogy nálunk bárki is fogadási csalásba keveredne. Aztán tavasszal furcsa körülmények között sorra buktuk el a mérkőzéseket, ezzel párhuzamosan pedig egy-egy játékosom vadonatúj luxusautóval járt edzésekre. Ekkor besokalltam és lemondtam. Később bebizonyosodott, hogy igazam volt, csak azt sajnálom, hogy komoly büntetést senki nem kapott azok közül, aki benne volt a bundabotrányban.

Szima Gábor, Matyi Dezső és George F. Hemingway személyében három nagyon karakteres tulajdonossal is dolgozhattál együtt. Kinek mi volt a legjobb és legrosszabb tulajdonsága?

– Szima urat a céltudatosság jellemzi, mindent megtett annak érdekében, hogy bajnok legyen a Debrecen. Az érkezésem előtt azonban ezt senkinek nem sikerült elérnie. Kezdő edző voltam, de nagyon bízott bennem, egy év békéscsabai tapasztalattal nevezett ki a Loki edzőjének. Amíg ott voltam, mindenben segítette a munkámat. Matyi Dezső egy nagyon érdekes figurája volt a magyar labdarúgásnak, ő jobban szerette a futballt, mint amennyire értett hozzá. Nagy tervei voltak, de rosszul válogatta meg a segítőit és rendkívül türelmetlen volt, több edzőt is idő előtt felállított.

Hemingway úr egy nagyon karakteres és kiszámítható tulajdonos volt. Amit megígért, azt mindig betartotta. Volt egy elképzelése, hogy mennyit akar költeni a csapatra és abba az összegbe belesajtolt mindent. Szakmai érvekkel lehetett rá hatni, amíg annak nem volt anyagi vonzata, ezért sokszor előfordult, hogy az igazolásoknál kompromisszumot kellett kötnöm vele.

Volt-e olyan munkád edzőként, amit később megbántál, hogy elvállaltad?

– Két ilyen eset is volt. Pécsre nem lett volna szabad eligazolnom. Azt gondoltam, hogy minden adott lesz a sikeres munkához, de ez nem így történt, fél év után el kellett jönnöm. A másik, amit megbántam, az a ciprusi munkásságom volt. A klubot jól ismerő magyar kollégák nem hívták fel a figyelmemet a buktatókra, vagyis arra, hogy tulajdonos nem szívesen költ fizetésekre. Sajnos ezt gyorsan megtapasztaltam, így egy hosszadalmas FIFA-per végén jutottam hozzá a járandóságomhoz.

A játékvezetők megsértése miatt volt egy hárommeccses eltiltásod idén. Romlott a játékvezetés színvonala Magyarországon a korábbi évekhez képest? Egyetértesz a videóbíró bevezetésével?

– Játékoskoromban kevesebb arrogáns játékvezető volt, mint most, tisztelet a kivételnek. Akkoriban sokkal jobban lerendezték az afférokat a pályán, soha nem durvultak el annyira a viták, mint mostanában. Régebben sokkal több korábbi labdarúgó volt a játékvezetők között, akik jobban érezték egy-egy szituáció súlyát és jobban is kezelték a vitás eseteket. Az idei szezonban rengeteg bírói hiba volt, ezek közül több a bajnokság kimenetelét is befolyásolta. Természetesen egyetértek a videóbíró bevezetésével, de ehhez is az kell, hogy a VAR szobában hozzáértő szakemberek üljenek. 

II. FÉLIDŐ:

Ki ma a három legjobb magyar edző?

Ha az előző NB I-es szezonban dolgozó szakembereket nézzük, akkor Herczeg Bandi, Csertői Aurél és nagyképűség nélkül állíthatom, hogy én. Azt hiszem, hogy ezt az eredményeink is bizonyítják.

Miért van az, hogy az elmúlt években csak külföldi edzők nyertek bajnokságot az NB I-ben?

– Nézzük meg, hogy a Vidi és a Fradi milyen költségvetéssel dolgozik és milyen minőségű játékosokat tudnak igazolni. Ráadásul a külföldiekkel szemben mindig tovább tart a türelem. A kupadöntőben a Vidi három válogatott játékost tudott becserélni a második félidőben, amikor bajban volt, nekünk azonban a kezdőben is alig volt ilyen. Rossi az egyetlen kivétel, ő a csillagok tökéletes együttállása miatt lett bajnok. Az ő példája is bizonyítja, hogy egy kisebb költségvetéssel rendelkező klub is meg tudja fricskázni a nagyokat, de hosszútávon mindig a gazdagabb egyesületek lesznek a sikeresebbek.

Állítólag jó pár játékos érkezett az akaratod, kívánságod ellenére a Honvédhoz. Hogy tudtátok ezt klubon belül lerendezni?

– Egy-két alkalommal előfordult, hogy olyan játékosok érkeztek, akikre nem volt szükségem vagy éppen nem tudtam használni a mi játékrendszerünkben. A Honvédnál soha nem mentek zökkenőmentesen az igazolások. A szezon előtt összeírtam egy hosszú listát, amelyen olyan NB I-es játékosok szerepeltek, akik erősítést jelenthettek volna. Ezek közül egyedül Uzomát tudtuk megszerezni, ő is miattam jött Kispestre. Volt, hogy 3-400 játékost néztünk meg videóról és közülük kellett kiválasztani azokat, akik erősítést jelentenek, emberileg is megfelelőek és a bérük is kompatibilis a tulajdonos elképzeléseivel. Nem egyszerű így igazolni, könnyen mellé lehet nyúlni, ahogy meg is történt néhányszor. Ennek ellenére mindig megoldottuk a feladatot.

A Hemingway-érában sokat kellett spórolni. Elgondolkodtál-e azon, mire lennél képes Fradi vagy Vidi szintű büdzsével?

– Ezen nem gondolkodtam, azon viszont igen, hogy az új tulajdonos érkezésével jobbak lesznek a feltételek, így még jobb játékkal lehetne kirukkolni. Fájó, hogy ezt már nem tudjuk bebizonyítani.

Fotó: www.mlsz.hu

Gróf, Holender és Danilo is ingyen távozott a Honvédtól. A klub sorra veszíti el ingyen a meghatározó játékosait, míg korábban pénzért értékesített futballistákat. Minek tulajdonítható be ez a megváltozott játékospolitika?

– Hemingway úrnak az volt a játékospolitikája, hogy a meghatározó labdarúgókkal hosszú távú szerződéseket kötött, így az élő szerződésből kellett őket kivásárolni. Aztán amikor itthon nagyon elszabadultak a játékosfizetések, senki nem akart több évre aláírni, hiszen egy esetleges jó szezon után könnyebben el tudott menni máshová. Nem titok, hogy nem nálunk lehetett a legjobban keresni az NB I-ben, sőt, a fizetéslista végén kullogtunk.

A mostani Honvéd légiósaival mennyire voltál elégedett?

– Azt szögezzük le, hogy ebben a Honvédban volt hét olyan játékos, akit egy-másfél éves kihagyás után kellett felépítenünk. N’Gog és Ben-Hatira önéletrajzában például hiába mutat szépen a Liverpool vagy a Bundesliga, de ők évek óta nem játszottak komoly meccseket, ráadásul sérülésből jöttek vissza. Ezzel sem lenne baj, ha valaki hagyná, hogy segítsünk neki, ha plusz munkát végezne azért, hogy minél előbb utolérje magát. Sajnos erre nem mindenki volt hajlandó.

Mit szóltál Tonci Kukoc sokszor nagyképű Facebook-bejegyzéseihez? A klub beleszólt-e, hogy a játékosok mikor és mit tehetnek közzé a közösségi felületeken?

– Mivel én nem facebookozom, nem látom a játékosok bejegyzéseit. Azt hallottam, hogy Kukoc sokszor posztolt olyan dolgokat, amik nem biztos, hogy a klub érdekeit szolgálták. Arról azonban nem tudok, hogy ezért bármilyen büntetést kapott volna. Ami ennél is nagyobb probléma volt, hogy az öltözőből gyakran szivárogtak ki fontos információk, akár egy-egy játékos állapotáról vagy mondjuk egy fontos mérkőzés előtt az összeállítás. Ezek soha nem tesznek jót egy közösségnek, de most már nem az én feladatom, hogy ezt megoldjam.  

Talán a legelegánsabban öltöző magyar edző vagy. Nagyon figyelsz a megjelenésedre. Miért tartod ezt annyira fontosnak? Ki dönt arról, hogy mit vesz fel egy-egy meccsre?

– Azt tanultam a régi nagy „öregektől”, hogy a mérkőzés egy ünnep és ennek megfelelően kell felöltözni. Csernai Pali bácsival, aki a Bayern München edzőjeként két bajnoki címet nyert, volt szerencsém együtt dolgozni Sopronban, ő mindennap úgy jelent meg, mintha skatulyából húzták volna ki. Nekem a feleségem segít a megfelelő öltözék kiválasztásában, fontos szempont, hogy kényelmes legyen, valamennyire sportos, de elegáns is egyszerre. Néha jobban ragaszkodom egy darabhoz, mint kellene: volt olyan ingem, aminek a nyaka már elkopott, de mivel hosszú ideig nyertünk, nem akartam váltani. Azt talán kevesebben figyelték meg, hogy a kupamérkőzéseken mindig melegítőben ülök a kispadon, kivéve a döntőket, amelyeken hasonlóan öltöztem, mint a bajnoki mérkőzéseken.

A legenda szerint a szemüveged is az imidzsedhez tartozik. Igaz, hogy nulla dioptriás?

– Sajnos nem. Állandóan hordanom kell a szemüveget. Sokáig két szemüvegem volt, egy fényre sötétedős és egy általános, most már csak egy multifokális van, amivel mindent látok.

PRIVACSEK ANDRÁS