– Hétfő délelőtt hívott az ügyvezető, akkor közölte velem a döntést. Korrekt módon váltunk el, a kígyót-békát esete távol állt tőlünk. Mélyen belegondolva, a csapat életében a Soroksár elleni meccs lehetett a fordulópont. Az utolsó percekben gólt kaptunk, onnantól kezdve megtört a lendületünk. Nem volt visszaút, még a Dorogot sem tudtuk megverni. Utána itthon csak megvertük a DEAC-ot és a Kazincbarcikát, de Békéscsabán és a Csákvár ellen nagyon gyengén játszottunk. Érezhető volt, valami elromlott – kezdte a csakfoci.hu-nak Csató Sándor, aki a tavaly szeptemberi kinevezése után fél évig irányíthatta az ETO FC Győr csapatát – Az okokkal tele van a padlás: közrejátszhatott a koronavírus, olyan húzóemberek elvesztése, mint például Priskin Tamás, aki hatalmas űrt hagyott maga mögött. Kiválásával nem volt olyan karakterünk, aki vezérré vált volna a csapaton belül. Kevésszer találtunk be az ellenfelek kapujába, a játékosok helyett nem rúghatok gólt, gólokat.

Ez nem egyszemélyes meló volt, itt mindenkinek egy irányba kellett volna húzni. Ezzel szemben mindenki a saját dolgát erőltette.

Az “önfejűség” már ahhoz kevés volt, hogy kijöjjünk a gödörből.

Csató nem szeretne mást hibáztatni, magára vállalta a felelősséget.

A szezon előtt az volt az elvárás, hogy az első tízben végezzünk, ehhez képest mégis a hatodik helyen is voltunk. Nehéz helyzetben vettem át a csapatot. Jól kezdtük a bajnokságot, hiszen 5-0-ra legyőztük a Kazincbarcikát, tévés meccsen legyőztük a Gyirmtót. Sőt, a Pécset is sikerült megvernünk! Sokat morfondírozhatnék azon, mit ronthattam el.

Hibázhattam akár az összeállításban, az edzések minőségében, amiért a játékosok nem voltak jó formában.

Most már mindegy, ez a történet véget ért, a múltat nem tudom megváltoztatni. Sok olyan meccsünk volt, amikor hiába játszottunk jól, mégis az utolsó utáni pillanatokban buktuk el a három pontot. Voltak játékvezetői tévedések is, de ebbe inkább ne menjünk bele.

Mire lett volna elegendő a háromhetes válogatott szünet?

Röviden: sok mindenre! Ez az egyik legjobb időszak a klubok életében. Ilyenkor be lehet pótolni azokat a mulasztásokat, amiket szezon közben megtettünk. Mi sem tettünk volna másképp, ha nincs az a telefonhívás. Kavarognak a fejemben a gondolatok, amit tudok hasznosítani, elteszem magamnak a jövőre vonatkozóan. Kibúvónak nincs helye az én olvasatomban, de az biztos: nagy ugrás volt újra a felnőtt futballban dolgozni.

Csak azt sajnálom, hogy ilyen kevés időt kaptam, a többi pedig már történelem.

Mégis, hol van a Győr helye a magyar labdarúgásban?

Egy jó ETO-ra mindig szüksége van az NB I-nek. Biztos vagyok benne, hamarosan ott lesz a klub. Több egyforma képességű csapat van a másodosztályban, pillanatok alatt lehet ugrálni a tabellán. Sajnos itt is, mint az NB I-ben hatványozottan igaz: nagy az eredménykényszer, nem nagyon van lehetőség hibázni. Egy rossz periódus, máris kongatják a harangot. Emlékszem, a ZTE-nél sikerült egy évig maradnom, itt viszont nem. Megtettem, amit tudtam, ez most így sikerült. Bízok a szebb jövőben, ezúton is köszönöm, hogy bizalmat kaptam a tulajdonos úrtól a csapat irányítására!

LENKÓ PATRIK