Télen sokan nem hitték el, hogy kilenc év után távozhatsz Debrecenből. Bejött a váltás?
– Lehet, hogy ezek most nagy szavak, de életem egyik legjobb döntése volt, amikor elfogadtam a Puskás Akadémia ajánlatát – kezdte Szakály a csakfoci.hu-nak.  – A Debrecen már rég nem az a csapat, amelyről azt mondogatták, hogy az elmúlt tíz év legeredményesebb magyar klubja. Korábban is szerettem volna eljönni, új kihívásokra vágytam, de nem engedtek el. Tavaly februárban volt egy minden szempontból remek kínai ajánlatom, szinte könyörögtem, hogy elmehessek, azt is megígértem, hogy visszatérek és addig leszek a Debrecen játékosa, ameddig csak akarják. Sajnos mindez hiába volt, ezt követően már nagyon rosszul éreztem magam a klubnál, különböző okok miatt egyre mélyebbre süllyedtünk. Szívből remélem, hogy a kieséstől megmenekül a Loki.

Januárban aztán sikerült eligazolnod.
– Igen, Szima Gábor megígérte, hogy télen elenged és beváltotta az ígéretét. Szerencsére volt több külföldi ajánlatom, kerestek Amerikából, Ausztráliából, Kazahsztánból és Ciprusról is. Mivel azonban az év elején kiderült, hogy a feleségem terhes, nem akartam mindenáron külföldre igazolni. Eddig ő hozott rengeteg áldozatot miattam, most pedig rajtam volt a sor. Pintér Attila kiszimatolta, hogy váltás előtt vagyok. Vázolta a terveit, a Puskás Akadémia lehetőségeit és mivel ezek nagyon szimpatikusak voltak, rövid gondolkodási idő után igent mondtam.

30 éves fejjel játszol először az NB II-ben. Megszoktad már?
– Amikor Felcsútra kerültem, volt egy kis kondicionális lemaradásom, de azt hamar bepótoltam, most már újra futballistának érzem magam, jól megy a játék, eredményesek vagyunk. Pintér Attila személye volt a legfontosabb tényező abban, hogy igent mondtam a felcsútiaknak.

Pintér Attila a magyar labdarúgás egyik legmegosztóbb személyisége. Vannak, akik rajonganak érte és vannak, akik enyhén szólva sem. Milyen a viszonyotok?
– Kiváló. Attila rendelkezik egyfajta fanatizmussal, amivel nagyon kevesen, és ez nem mindenkinek tetszik. Ő azon kevés magyar edzők egyike, aki minden percben a magyar labdarúgás fejlődéséért dolgozik.  Mindene a munkája, a csapata, a játékosaiért tűzbe tenné a kezét és ez fordítva is igaz.

Fotó: www.pfla.hu

Jövőre az NB I-ben milyen célokért játszhat a Puskás Akadémia?
– Azt nyugodtan kijelenthetem, hogy már most NB I-es csapatunk van. Biztos vagyok benne, hogy nem a bennmaradásért harcol majd a Puskás. Nagyon kiegyenlített a mezőny, remélem, hogy a felsőház tagja lesz az együttes.

Szakály Péterrel a csapatban?
– Az most még nem biztos. Fél plusz kétéves szerződést írtam alá. A szezon végén leülünk és megbeszéljük a jövőt. Nagyon szívesen maradnék, remélem, a másik fél is így gondolja.

Az mennyire szokatlan számodra, hogy nem egy nagy múltú, tradicionális, stabil szurkolói bázissal rendelkező csapatban játszol?
– Ez tény, de valahonnan el kell indulnia minden klubnak. Itt is látható a fejlődés, elég, ha csak az utánpótláscsapatok eredményeit nézzük, vagy azt, hogy a korosztályos válogatottaknak mennyi játékost ad a klub. Van egy fiatal szurkolói mag, akik rendszeresen járnak a meccseinkre, ha stabil NB I-esek leszünk, akkor valószínűleg egyre többen kíváncsiak lesznek majd ránk a környéken.

Bernd Storck a héten jelentette ki, hogy akár az NB II-ből is kész válogatni. Te még reménykedsz?
Ha látta a Vác elleni félpályás gólomat, akkor biztosan meghív, de ha komolyan akarok válaszolni a kérdésre, akkor azt mondom: nem hinném, hogy leszek még válogatott. Storck elsősorban a fiatalokban gondolkodik, teljesen jogosan, én viszont már nem a jövő embere vagyok.

Azt mondják, hogy te vagy a jelenlegi magyar foci Illés Bélája. Itthon ő is mindent elért, de soha nem igazolt külföldre….
– Azért találó az összehasonlítás, mert gyerekkoromban ő volt a nagy kedvencem. Amíg a többi srác Ronaldo, meg Ronaldinho akart lenni, nekem Illés Béla volt az Isten, Prukner Laci ezért is hívott később Bélának. Azon kívül, hogy egyikünk sem igazolt külföldre, más közös vonás nem nagyon van bennünk. Illés egy utánozhatatlan klasszis volt, hidegvérű befejező, aki tökélyre fejlesztette az elhúzós cselét a kapusokkal szemben és legtöbbször már csak az üres kapuba kellett gurítania. Na, én ilyet nem tudtam, jó, ha két gólt szereztem hasonló körülmények között.

Azt is mondják veled kapcsolatban, hogy egy igazi „jófiú” vagy. Soha nem akartad lefejelni a bírót, nem küldted el az ellenfél edzőjét sehova, de még a szurkolókkal sem volt összetűzésed.
Régivágású, konzervatív ember vagyok, ami a játékomban és a magánéletemben is megmutatkozik. Soha nem volt extrém frizurám, nem tetováltattam magamra semmit. Valóban nem a konfliktuskeresésről szól a pályafutásom. Eddig egyszer állítottak ki csupán, akkor is időhúzásért és lerántásért kaptam két sárgát. Talán egy olyan történet van, ami nem illik bele feltétlenül a „jófiú” imidzsbe, persze ezt is elő lehet adni vállalható formában: amikor Harkovban játszottunk a Lokival, éjfél után páran kimentünk a szállodából levegőzni, Kabát Peti pedig „megcsúszott” és nekiesett egy őrbódénak. Ebből aztán lett egy kis cirkusz.

Ha már cirkusz. Hogy élted meg az öcséd, Dénes és Elek Ákos afférját?
– Különös eset volt, mert Ákossal kifejezetten jóban vagyok. Ő ugye azt nehezményezte, hogy Dénes direkt okozott neki sérülést, ami miatt majdnem lemaradt az Eb-ről. Természetesen beszéltem erről az öcsémmel, mondtam neki, hogy „tesó ez egy kicsit eldurvult, próbáljátok a vitát emberi módon lezárni, Ákos sem egy vadállat, akivel ne lehetne normálisan beszélni.” Nem akartam döntőbíró lenni, főleg úgy, hogy valószínűleg mindkét félnek volt valami igaza, de családtagként elég rossz volt ezt átélni.

Az öcséddel nagyon különbözőek vagytok? Állítólag miután debütált a Vidiben, te azt mondtad, hogy a csuklópánt és a haja rendben volt, most már jöhet a játék.


–  Csak két év van köztünk, de mégis más generációhoz tartozunk. Én még 3310-essel telefonáltam, amikor ő már az okostelefonjával menőzött. Neki fontosabbak a külsőségek, mint nekem, de az utóbbi pár évben sokat változott, komolyabb, megfontoltabb lett. Sajnálom, hogy a Vidiben, miután bajnokok lettek, megrekedt egy kicsit a pályafutása, de most Pakson újra magára talált. Jó lenne majd még egy csapatban játszani, de valószínűleg ez nem Felcsúton lesz.

Alakulhat úgy a pályafutásod, hogy visszatérj Debrecenbe?
– Mindig is kötődni fogok Debrecenhez, fantasztikus eredményeket értünk el, szerepelhettem a BL és az EL-főtábláján, négyszeres bajnok vagyok a Lokival, csak a szépre emlékezem, még akkor is, ha a vége nem úgy sikerült, ahogy elterveztem. Ha bizonyos változások megtörténnek a klubnál, akkor nem zárom ki, hogy egyszer még visszatérek, de jelenleg ez nem foglalkoztat.

PRIVACSEK ANDRÁS