“Nem azért jutunk fel, mert sokkal több pénzt költöttünk idén, mint a riválisaink”

9 pont előny a második, 13 pont a harmadik helyezett előtt, akár már hétvégén biztossá válhat, hogy a ZTE visszajutása az NB I-be – hét év után. Hogyan éli meg?
Van bennem némi kárpótlás, némi elégedettség, némi büszkeség. Rengeteget dolgoztunk ezért, és mivel a magyar futball egy rendkívül nehéz közeg – minden résztvevőjét beleértve -, nagyon nem volt ez egyszerű. Ezzel elérkeztünk az első célállomáshoz, hiszen az egyik első célkitűzésünk az volt, hogy lehetőleg 3-5 éven belül nyerjük meg az NB II-es bajnokságot. Pont a határon, de sikerült. Tegyük azért hozzá, hogy először fordulna elő ez a klub életében, hogy megnyeri az aktuális másodosztályt, mert az előző három feljutás egyaránt másodikként sikerült, és ez külön nagy öröm számunkra, hiszen erre még a nagy elődök sem voltak képesek – mondta Végh Gábor, az NB II-ben éllovas ZTE tulajdonosa a csakfoci.hu-nak.

Miért jött össze most, és korábban miért nem?
Két éve hajszálnyival maradtunk le a feljutást érő második helyről, tavaly meg majdnem kiestünk. Igazi hullámvasút a miénk. Főleg, ha azt nézzük, hogy tavaly hasonló költségvetésű kerettel majdnem kiestünk.

Hallottam olyan véleményeket, hogy azért jutunk fel, mert sokkal több pénzt költöttünk idén, mint a riválisaink, de ez nem igaz. Annyi történt, hogy minden a helyére került, négy év keresgélés után megtaláltuk a meghatározó pozíciókba a megfelelő embereket.

Tudatosabb volt a kiválasztás, ez sportigazgatónk, Sallói István érdeme, míg Dobos Barna kezében jó helyen volt a szakmai munka.

Az említett sportigazgató azt mondja Önről, hogy a tulajdonost a támadások megerősítették, és egyfajta akaratosságból is ment előre az NB I-ért, a mostani sikerhez az is kellett, hogy talán jobban hitt a feljutásban, mint a csapat szurkolói.
Ha ezt mondja, akkor ebben lehet valami. Gyerekként is dacos voltam, amikor megbántódtam, ma is így van. Sok becstelen támadást kaptam, amire nem szolgáltam rá. Próbáltam úgy kezelni, hogy ha túlélem azt az időszakot, akkor majd később jobb lesz. A kritikákra munkával és eredménnyel tudok csak válaszolni.

“Lehet, ezért megint kapok majd hideget-meleget, de nem érdekel”

A bajnoki cím közelségének hatására jutott azért a dicséretekből?
Fogalmazzunk úgy, hogy annyian még közel sem ünnepelnek, mint ahányan a kiesés veszélyekor tüntettek ellenem. Nagyon nehezen fogad be a helyi közeg, de talán most már elkezdik Zalaegerszegen is elhinni, hogy jó úton járunk és a csapat, a klub fejlődését akarjuk mi is. Megkérdőjelezték azt is, hogy NB I-et akarok-e egyáltalán, igaztalan támadások értek. Nem csak a drukkerek, de a klubhoz közel álló ZTE-sek is. Kíváncsian várom, hogy akik ilyeneket hangoztattak, azok közül akad-e majd valaki, aki utólag legalább azt mondja, nem volt igaza.

Miért pont a ZTE tulajdonosa lett?
Volt egyfajta szimpátiám a klub iránt, hiszen a 2002-ben lejátszott Manchester United elleni párharcok nagy hatással voltak rám. Olyannyira, hogy még az idegenbeli visszavágóra is kiutaztam a csapattal. A szimpátia azóta megvolt a részemről a klub irányába, majd később egymásra találtunk. Nem hiszek a véletlenekben, ennek így kellett lennie.

Pletykálták az elmúlt hónapokban, hogy Ön lehet a Honvéd új tulajdonosa.
Csak pletyka volt. A cégem építette az Akadémia edzőközpontjának új létesítményeit, valamint konzorciumban az új Bozsik-stadiont is, ennek kapcsán kombinálták ki azt, hogy én tulajdonos is leszek. Igaz, ez Zalaegerszegen is így kezdődött. Akkor azt mondták, csak a pálya- és a stadionépítés miatt mentem oda 5 éve, és amint elkészül minden, távozok. Ez sem lett így: a stadion elkészült, és én is maradtam. Annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy öt évvel ezelőtt, amikor Zalaegerszegre érkeztem, a ZTE-nek a múltján kívül semmije nem volt. 300 milliós mínusszal vettem át a klubot, és pár nap alatt arról kellett dönteni, kizárják-e a klubot a megyei első osztályba, vagy belevágok egy ismeretlenbe? Nem volt ott lehetőség semmilyen gazdasági átvilágításra vagy alapos feltérképezésre, egy érzelmi döntést kellett hozni három nap alatt. Kaptam homályos ígéreteket, hogy helyi szinten majd idővel segítenek, de ebből semmi nem valósult meg.

Ez egy egyszemélyes szélmalomharc, ami egyelőre működik.

De arra büszke vagyok, hogy a ZTE nem lépett a Pécs, az ETO vagy a Kecskemét sorsára. Hozzáteszem, ezeknek a kluboknak ma is ott lenne a helyük az élvonalban, méghozzá egy 16 csapatos élvonalban.

Nem támogatja a 12 csapatos NB I-et?
Nem. Mindenkinek hiányoznak a vidéki fellegvárak, Győr, Pécs, Nyíregyháza, Szeged, Kaposvár, Kecskemét és még folytathatnám. Eddig ezen a listán a Zalaegerszeg is rajta volt, szerencsére jelen állás szerint lassan lehúzhatjuk onnan. Ezeknek a kluboknak az NB I-ben kell lenniük. Nem kellene, hanem kell. A megyeszékhelyeken kellenek a nagy múltú, élvonalbeli klubok, mögöttük egy erős NB II-vel.

Hogy látja, a ZTE meddig tud megragadni a 12 csapatos NB I-ben?
Azt nem tudom megígérni, hogy nem fogunk kiesni, azt viszont 100%-ra mondhatom, hogy nem vállaljuk túl magunkat és csődbe biztosan nem jutunk. Az anyagi biztonság a legfontosabb, mert még egyszer nem kerülhet a klub abba a helyzetbe, mint öt éve volt. Engem csődhelyzet, tartozások, dohos öltözők, befejezetlen stadion, lepusztult edzőpályák fogadtak.

Lehet, ezért megint kapok majd hideget-meleget, de nem érdekel, nekem az számít, hogy a ZTE soha többé nem jusson a megszűnés szélére.

Természetesen ez cseppet sem jelenti azt, hogy nem akarjuk megragadni az esélyt. Óriási motiváció számomra is, hogy hamarosan a közel tucatnyi NB I-es klubtulajdonos közé tartozhatok. Az sem titok, hogy a következő 5 éves ciklus végére nagyobb álmaink vannak annál, minthogy csak elkerüljük a kiesést.

“Míg én leszek a tulajdonos, nem lesz olyan, hogy 10-11 külföldivel állunk fel”

Van olyan klub, amely esetleg mintaként szolgál Önöknek?
Nem klubot mondanék, hanem személyt. Szerintem etalon, amit Szima Gábor elért klubvezetőként. Nem látom még azt az embert, aki 20 éven belül megismétli itthon azt, amit ő elért, hiszen hat év alatt ötször lett bajnok, ebből négyszer zsinórban. Szakértelme, felkészültsége pedig szerintem sokszor még egyes edzőknél is jobb.

És az Öné? Hogy érzi, öt évnyi klubtulajdonlás után ért a futballhoz?
Imádom a futballt, főleg az élő meccsek varázsát. Az egész családom “megfertőződött” ezzel a játékkal, a fiam is focizik és a feleségem is aktívan részt vesz a klub működtetésében, szívesen jön velem meccsekre is. Nálunk az egész hétvége a meccsnézésről szól. A ZTE mellett más meccseket is megnézünk élőben, akár első, akár másodosztályú. Ezek alapján van rálátásom a futballra, és természetesen, mint mindenkinek, véleményem is van róla, de azért a szakmai mélységekbe nem merülök el. Egyrészt időm sincs rá, mert a vállalkozásaimnak jól kell működni, hogy megfelelően tudjam a Zalaegerszeget finanszírozni, másrészt a mai modern futball olyan tempóban fejlődik, hogy a szakmai mélységeket meghagyom a szakembereknek, én már csak a produktumot véleményezem, Inkább elveim vannak a futballról.

Nálunk például hosszú távon biztosan nem fog előfordulni, hogy ne legyen legalább 5-6 magyar játékos a kezdőcsapatban, amíg én leszek a tulajdonos, nem lesz olyan, hogy 10-11 külföldivel álljunk fel.

Természetesen tudjuk azt is, hogy jó magyar játékosokat nagyon nehéz leigazolni, és az első évben a legfontosabb a csapat stabilizálása az élvonalban, ezért is kell egyfajta egészséges mix a magyarok és a légiósok között.

Tudják majd állni a többiekkel a versenyt anyagilag?
Én nem tudok nagyságrendekkel több pénzt beletenni a klubba ennél, de a költségvetés ezzel együtt nőni fog, hiszen a központi bevételek is emelkednek a másodosztályhoz képest, és titkon még reménykedem abban, hátha helyi szinten is megmozdul valami a feljutás után. Nem akartuk magunkat túlvállalni eddig se, hazardírozni ezután sem fogunk. Nem erőből, nem sok pénzzel felpumpált csapattal lettünk jobbak a többieknél, hanem lépésről lépésre fejlődtünk. Infrastrukturális téren szerencsére nagyobb léptekkel tudtunk előre lépni, de ehhez kellett a kormányzat támogatása és az önkormányzat önrésze is. Egy lokálpatrióta csapatot szeretnénk Egerszegen, mértékkel és okosan a külföldiekhez nyúlva, a légiósokból éppen annyit szeretnénk, ami az eredményességhez kell. De mivel a légiósok sokszor piacképesebbek, mint a hazai játékosok, és mi szeretnénk aktív részesei lenni az átigazolási piacnak – venni és eladni is -, ezért gazdasági szempontok miatt is kellenek a külföldiek. A megfelelő tervezéshez jó lenne viszont, ha a bajnokság kezdete előtt már tudnánk, hogy a központi pénzek milyen elosztási szabályzat alapján kerülnek szétosztásra az MLSZ-től az azt követő évre, vagy még inkább évekre, mert a játékospolitikánkat is hosszabb távra, előre tervezhetően szeretnénk kialakítani, ami a bevételi oldal ismerete nélkül kockázatos. Most legfeljebb tippelgetni tudunk, mondanom sem kell, mennyire nehéz így egy szezont megtervezni. Sok jó dolog történik szövetségi szinten, de vannak indokolatlan döntések is. Mi éppen ezért szeretnénk alakítói is lenni a hazai futballéletnek, véleményem szerint az csak jó, ha az MLSZ jobban bevonja a klubokat a döntéshozatalba, az igények figyelembe vételével. Vannak konkrét javaslataink is.

Mondana egyet?
Évtizedeken át szokásjog volt, hogy az újonc odahaza kezdett, aztán ezt eltörölték, pedig semmi nem szól ellene.

Szívesen kezdenénk például a Fradi ellen a bajnokságot, sőt, ezt egyenesen kérni fogjuk. A magyar foci érdeke, hogy legyenek telt házas meccsek a szép új stadionokban, márpedig egy ZTE-Fradira a nyitófordulóban garantáltan kijönne 10 ezer ember.

Az MLSZ célja, hogy fordulónként összejöjjön legalább 20 ezer néző, akkor viszont adminisztratív eszközökkel nem akadályozni, hanem segíteni kell ezt. Nem normális, hogy mi például évek óta nem tudunk kitérni a helyi kosárlabda-rangadók elől, ahogy az sem, hogy minden az ellen szólt, hogy vasárnap játsszunk, mégsem lehetett ezen módosítani: a meccseinket olyan időpontban kellett rendezni, amikor a térség szurkolói éppen alacsonyabb osztályban szintén pályán vannak, vagy már éppen utaznak vissza Budapestre. Közel 2000 volt az átlagnézőszámunk, ami még az NB I-ben is jelentős szám lenne, de szombati meccsekkel ezt 20-30%-kal tudtuk volna növelni. Minden egyes fordulóban, minden egyes döntéssel arra kellene törekedni, hogy minél több nézőt lehessen kivinni a stadionokba, mert szurkoló nélkül nem működik ez a sportág. Ha sokan vannak egy stadionban, az bevételt generál, az jó reklámja a futballnak, és egy telt házas meccsen szerzett élmény hatására sokan lehetnek, akik ismét kilátogatnak. 10.400 szurkoló fér a stadionunkban, ezt szeretném tele látni, először egyszer, aztán minél többször.

Szezon végén mekkora átlagnézőszámmal lenne elégedett?
A Ferencváros mögött szeretnénk mi lenni a második helyezettek. A Diósgyőr most 3700-as átlaggal a második, ez a szám elérhető lehet, és ezzel már nem lennénk elégedetlenek mi sem.

MOKÁNY LAJOS