A tavasszal remek formában futballozó DVTK 37 megszerzett ponttal az 5. helyen áll a felfüggesztett bajnokságban. Dusan Brkovic 2018 tele óta erősíti a borsodiakat, és azóta a csapat egyik meghatározó játékosává nőtte ki magát.

A koronavírus-járvány miatt vannak olyanok, akik nehezebben, de akadnak olyanok is, akik könnyebben viselik a közös edzések nélküli időszakot a profi labdarúgók közül. A borsodiak 31 éves szerb hátvédje Magyarországon ragadt a koronavírus-járvány miatti intézkedések okán, és a családjától távol vészeli át ezt az időszakot.

Köszönöm szépen, jól vagyok. Miskolcon várom, hogy vége legyen a járványnak, és újrainduljon a bajnokság. Egyedül vagyok, mert a családom a Fehérvár elleni találkozót megelőzően hazautazott, és éppen a határok lezárása után tértek volna vissza Miskolcra. Úgy alakult, hogy én nem utazhatok hozzájuk, és ők sem jöhetnek hozzám, de egyszer ennek is vége lesz – kezdte a dvtk.eu-nak Dusan Brkovic. – A modern technikának köszönhetően azért könnyebb elviselni ezt a helyzetet, rengeteget beszélünk, videóhívással látjuk is egymást. A lányom 17 hónapos múlt, már szinte mindent el tud mondani. A technikával is ismerkedik, bár sokszor előfordul, hogy felhív, majd az első szó előtt ki is lép a beszélgetésből, majd ezt elismétli néhányszor. A jövő héten lesz ortodox húsvét, ami nálunk is az egyik legnagyobb ünnep, mi is festünk tojást és hasonlók, de ez most minden bizonnyal elmarad.

A rutinos védő a klubhonlapnak elmondta, hogyan néz ki egy napja ebben az időszakban.

Reggeli után erőfejlesztő gyakorlatokat szoktam itthon végezni, esetleg elmegyek futni vagy kerékpározni. Ebéd után pihenek egy kicsit, olvasok, filmet nézek, és próbálok közösségi életet élni, a családdal, barátokkal beszélek telefonon. Dobos Attila erőnléti edzőtől én is kaptam személyre szabott programot, azt kell elvégezni. A feladattól függően a lakásban vagy az udvaron végzem az erősítő gyakorlatokat, futni pedig az Ifjúsági pályára járok. Igyekszem olyan állapotban tartani magam, hogy lemaradás nélkül tudjak csatlakozni a csapathoz, amikor eljön annak az ideje, és folytatni tudjuk az eredményes tavaszi szereplésünket, ha újraindul a bajnokság.

Többen a Bükkben teljesítik a futófeladatot, Brkovic egyelőre még nem hagyta el az “épített környezetet”.

Egy hegyek által körülölelt kisvárosban, Sevojnóban nőttem fel, csak a 12 évesen költöztem Belgrádba, tehát nem ez az oka. Talán nincs a Földön olyan labdarúgó, aki átélt már hasonló helyzetet, ezért mindenki próbál improvizálni, én most ezt a megoldást választottam. Tekerni is a városban szoktam, most ki tudom használni a környékbeli kerékpárutakat.

Végül azt is elmondta, sikerül megőriznie az erőnlétét.

Az általános erőnléttel nem lesz gond, azonban nagy különbség a kocogás, kerékpározás és a foci között. Egy csapatedzés teljesen más mozgást követel meg, sokkal dinamikusabb, sok az elindulás, irányváltás, kitámasztás, nem is beszélve az ütközésekről, vagy a taktikai elemek gyakorlásáról, és még ott van a labda is. Azonban jelenleg ez a legtöbb, amit tehetünk, hogy megelőzzük az esetleges sérüléseket az újrainduláskor. Úgy vélem, jelenleg senki nincs, mert nem lehet tökéletes állapotban, ezért az első mérkőzés előtt szükség lesz néhány hét felkészülésre.

A teljes interjú ide kattintva olvasható!