– Az alapjátékunk a masszív védekezés, s az ebből való kontratámadások voltak – kezdte Horváth Ferenc a balmazfoci.hu-nak. – Ez – különösen a szezon második felére – elég jól működött. A téli felkészülés során igyekszünk ebből továbblépni, s bővíteni a repertoárunkat. Ám arra nem törekszünk, hogy négy-öt rendszert is megtanuljunk, ugyanis erről azt tartom, hogy akkor egyiket sem tudjuk igazán. Egyértelműen feljavult a játékunk. Elöl eredményesebben, a helyzeteinket jobban kihasználva futballoztunk, s hátul is koncentráltabbak maradtunk. Ekkor már elkerültük azokat a nagy egyéni hibákat, melyeket korábban könyörtelenül használtak ki az ellenfelek.

Megszokták a srácok az NB I ritmusát, rájöttek, hogy itt van keresnivalójuk, van esélyük, s hittek magukban, az elvégzett munkában.

A Balmazújváros vezetőedzője beszélt a célokról is.

 – Újoncként nem tudtuk igazán belőni, hogy mire lehetünk képesek, de azt feltétlen el akartuk érni, hogy az ősz végére lőtávolban legyenek a többiek, s maradjon esély a tavaszra is. Ez a tervünk sikerült is. A bennmaradás kiharcolása sokkal nehezebb, mert ha a dobogóról lecsúszik egy odapályázó együttes, az nem tragédia, ám, ha a bennmaradást nem sikerül elérni, az NB II-es folytatást jelent.

Ez az NB I-ben való maradásért vívott kiélezett harc elsősorban idegileg jelent komoly megterhelést. Úgy gondolom, hogy a mi költségvetésünk a másodosztályban is az 5.-6. helyen lenne, s ehhez képest ezt a szereplést bravúrosnak értékelem.

A fiúk bebizonyították, hogy szívvel-lélekkel igenis sok mindent el lehet érni, s üde színfoltjai voltunk az első osztálynak. Bár kieső helyen állunk, közel vagyunk a célunkhoz.