A leggólerősebb fiatal magyar csatár: "Genetikailag ilyen vagyok" - interjú

Hahn János a legeredményesebb fiatal csatár az NB I-ben.

Szerző: Dudás Gábor 2016. november 9., szerda 9:10

A 21 éves paksi játékos legutóbb a Fradinak lőtt fontos gólt, és fiatal kora ellenére ma már az élvonal egyik legveszélyesebb támadója.

Tudsz róla, hogy a Fradinak lőtt góloddal most már te vagy a korosztályodban a legeredményesebb NB I-es játékos?

- Tényleg? Ezt nem tudtam. A góllövőlistát szoktam figyelni, Feczesin kicsit meglógott, de azért az én négy gólom sem olyan rossz, és remélem a szezon végére ez sokkal több is lesz.

Mennyivel lennél elégedett?

- Tavaly hetet rúgtam, de ilyenkor még csak egynél jártam, idén ezt szeretném túlszárnyalni. Sokkal fontosabb azonban, hogy a csapat elkerüljön a kieső zónából. Bízom benne, hogy ez a Fradi elleni siker nagy lökést ad. Pedig az előjelek nem voltak túl jók a meccs előtt, hiszen sok hiányzóval utaztunk a Groupama Arénába, de fiatal csapatunk bebizonyította, hogy képes nagy feladatokat is megoldani.

Kevesen tudják, hogy már 17 évesen debütáltál az NB I-ben.

- Még Kis Károly vitt fel az első csapat keretéhez, óriási élmény volt szinte gyerekként a „nagyokkal” készülni, aztán Tomiszlav Szivicsnél be is mutatkozhattam az NB I-ben. Utána eligazoltam a Puskás Akadémiához, ott azonban nem kaptam meg a bizalmat, ezért visszatértem. Nagyon jól érzem magam Pakson, a lehető legjobb helyen vagyok.

Már csak azért is, mert mindkét edződ, Csertői Aurél és Tököli Attila is kiváló támadó volt. Sokat tudnak neked segíteni edzéseken és a mérkőzéseken?

- Nagyon sokat. Tököli Attila például gyakran külön is foglalkozik velem. Különböző szituációkban elmondja, hogy merre kell beindulnom, hogy mozogjak labda nélkül, mik a védők hiányosságai, ezeket milyen trükkökkel lehet kihasználni. Nagyon élvezem az instrukcióit, amelyekből megpróbálok a mérkőzéseken minél többet hasznosítani.

Azok a szakemberek, akik már dolgoztak veled, kiemelik hogy technikailag nagyon képzett vagy, a gyorsaságod is átlag feletti, csak annyi gondjuk van veled, hogy mindent megeszel a társaid elől…

- Tényleg szeretek enni és az is igaz, hogy a közös ebédek alkalmával szívesen bevállalom a csapattársaim porcióját is, ha éppen ők kevésbé éhesek. Édesanyám süteményeinek sem tudok ellenállni, de végülis mindenevő vagyok. Az a baj, hogy így sem hízok, pedig egy kis izmot még fel kellene szednem, a 183 centiméteres magasságomhoz 72 kg párosul, egy ötös még rám jöhetne. Genetikailag azonban ilyen vagyok, édesapám is rengeteg eszik, mégsem hízik. Sokan irigyelnek ezért a tulajdonságomért, amit pár év múlva majd én is nagyra fogok értékelni, de most még nem bánnám, ha valamennyi rám ragadna.

A korosztályod egyik legtehetségesebb játékosaként tartanak számon, az utánpótlás válogatottakban azonban nem igazán számoltak veled. Mi lehetett ennek az oka?

- Nem tudom, de most már nem is foglalkoztat. Az U19-es válogatottban játszottam egyszer 15 percet a macedónok ellen. Óriási élmény volt, minden percre tisztán emlékszem, meg arra is, hogy óriási hó volt. Utána összetartásokra még meghívtak, de meccsen már nem játszottam. Mára kiöregedtem az U21-ből is, így legközelebb a felnőtt válogatottban léphetnék pályára. Ez még elég távoli, de bízom benne, hogy ennek is eljön az ideje. Tudom, hogy a jelenlegi keretben több olyan játékos is van, például Kádár Tamás vagy Lovrencsics Gergő, akik szintén nem nagyon szerepeltek a korosztályos válogatottakban. Jelenleg azonban csak a Paks számít és az, hogy a szezon végén ott legyünk a középmezőny elején.

PRIVACSEK ANDRÁS