I. félidő:

1. Az MTK újoncként ott van a dobogó közelében, a kupában a négy közé jutott, ám most adta el az egyik legfelkapottabb játékosát. Ön hogyan definiálná most az MTK-t? Játékosnevelő, játékosokat értékesítő vagy címekre törő klub?
A legfontosabb elvárásom az, hogy 2-3 éven belül teljesen üzleti alapon tudjunk működni. Ehhez az európai topbajnokságokat leszámítva két út vezethet: az egyik a sikeres nemzetközi kupaszereplés – ne feledjük, anyagilag csak a csoportkör éri meg igazán -, ám látni kell, hogy a nálunk jóval tehetősebb hazai és külföldi klubok számára sem garantált ez a térségből. Vegyünk egy kézenfekvő nemzetközi példát: a Salzburgot 2005-ben vette meg Red Bull, és a kiemelkedő gazdasági háttér ellenére az eltelt közel 15 évben is csak kétszer tudtak eljutni a BL-csoportköréig, az utolsó két évben. Szóval ennek az útnak esetünkben még nincs realitása, így a másikat járjuk: szeretnénk stabil NB I-es klubként minél több jó játékost kinevelni, esetleg jó érzékkel igazolni – itthonról vagy külföldről -, majd felépíteni őket olyan szintre, hogy a csapat sikeres legyen, a piacképes játékosokat pedig komoly összegért tudjuk értékesíteni.

2. Viszonylag nyíltan felvállalják, hogy a klubnak a működéshez szüksége van a játékosértékesítésből jövő bevételre. Úgy hírlik, évente 100-150 millió forinttal vagy kétévente 300 milliós bevétellel kalkulálnak ezen a téren. Ez valós nagyságrend?
Ennél már nagyobb léptékben gondolkodunk.

Már középtávon is azzal kalkulálunk, hogy évente 2-3 millió eurós bevételünk lehet játékoseladásból, nevelési költségtérítésből vagy szerződésben rögzített opciókból.

3. Schön Szabolcs eladásával ennek egy részét letudták, mert sajtóhírek szerint 1,25 millió euróért plusz további opciókért kelt el. Jó üzletet kötöttek?
Ez egy komoly szakmai és üzleti siker. Kezdeném az előbbivel: Szabolcsot két éve mi hoztuk haza, szabadon igazolható játékosként az Ajaxtól, mert jó játékosnak tartottuk, nagy fejlődési lehetőséggel, és ebből kifolyólag üzletet is láttunk benne. Örültünk annak, hogy ő az MTK-t választotta ahhoz, hogy a karrierjében előrelépjen. Úgy tért haza, hogy szeretne majd visszatérni külföldre, most pedig egy jó ajánlatot elfogadtunk érte, olyat, amivel a tervezett bevételeink jelentős részét realizálni tudtuk.

Az elmúlt bő évtizedet tekintve az érte járó összeg szinte biztosan a legmagasabb lesz az NB I-ből külföldre eladott magyar játékosok terén, és olyan üzletet kötöttünk, amellyel az átigazolási díj még jelentősen nőhet, hiszen a továbbértékesítésben is benne maradtunk. Szándékosan mentünk el ebbe az irányba, mert érzésünk szerint a magyar piac szereplőjeként egyelőre nem lehet ugyanazt az átigazolási díjat realizálni, mint egy olyan klubváltásnál, amikor ugyanazt a játékost egy ilyen szempontból magasabbra taksált nemzetközi bajnokságból viszik tovább. A közelmúlt is igazolja, hogy az FC Dallasból van továbblépési lehetőség, hiszen a hivatalos hírek szerint az AS Roma a jelenlegi kölcsönadás után nyáron közel 7 millió euróért veheti meg végleg az egyik védőjüket.

Üzleti koncepciónk első jeleként korábban Schäfer Andrást tudtuk értékesíteni közel 1 millió euróért, most léptünk még egyet előre. Ezzel felkerültünk arra a polcra, hogy már a záradékok nélkül is 1 millió euró feletti összegért tudunk játékosokat értékesíteni, célunk az, hogy a jelenleginél is magasabb árszinten tudjunk majd eladni, ebben nagy segítség lenne, ha a többi NB I-es klub adna el erős bajnokságokba játékosokat.

4. Ha valakire jó ajánlat jön, csípőből eladják?
Ez egy komoly tévhit. Tőlünk már nyáron, majd pedig most télen is vittek volna külföldre játékosokat, de nem adtuk el őket. Számunkra nem feltétlenül az jelenti a nehézséget, hogy eladjunk valakit, hanem hogy nemet mondjuk a megkeresésekre, ezt pedig nem mindig egyszerű megtenni. Próbáljuk szem előtt tartani például a játékosok ambícióit is, rájuk is komoly tekintettel vagyunk.

Azért adunk el, mert ez adja a megfelelő stabilitást a költségvetésünkhöz, hogy évekig, minden váratlan helyzettől függetlenül stabilan tudjunk működni. Mindeközben szeretnénk szakmailag is egyre jobbak és jobbak lenni, ezért sem célunk öt-hat játékos egyidejű értékesítése, soha nem a kiárusítás a cél, hanem a biztonságos működtetés.

Ebben a konstrukcióban fontos a labdarúgók érdeke, ahogy a klubé is, csak akkor adunk el valakit, ha úgy érezzük, szakmailag tudjuk pótolni. Úgy épül fel a klubmodellünk, hogy valós tervünk van arra, hogy kit, mikor és kivel pótoljunk, legyen szó akár saját nevelésű játékosról vagy külső igazolásról.

5. Hol áll jelenleg az MTK a költségvetés tekintetében az NB I-ben?
Jelen pillanatban három klub komolyan kiemelkedik a mezőnyből, utánuk jönnek a többiek, és azt gondolom, hogy mi a középmezőnyben vagyunk, de azért is kell eladnunk játékost, hogy ezt a jövőben is tartani tudjuk. Nagyon fontos viszont, hogy valamennyi játékoseladásból származó bevételt visszaforgatunk, nem csak rövid, hanem középtávon sem cél, hogy pénzt vegyek ki a klubból, mert minden egyes bevételt arra fordítunk, hogy minél stabilabb és erősebb klubot tudjunk építeni. A jelenlegi tulajdonosi háttér és modell megfelelő stabilitást ad az MTK-nak, a topcsapatokhoz képest meglévő költségvetési hiányunkat részben ellensúlyozni tudjuk azzal, hogy az akadémiáról játékosokat kinevelve olcsóbban jutunk jó játékosokhoz, mint mások, és mi úgy gondoljuk, hogy ez nem jelent feltétlenül minőségbeli hátrányt.

6. Varga Roland megszerzése mintha picit formabontó lett volna, hiszen rutinos játékost igazoltak, aki ráadásul válogathatott az ajánlatok között. Mennyire volt presztízsértékű az ő leigazolása?
Ez egy komoly elismerés volt a klubnak, mert tudomásunk szerint anyagilag mindegyik ajánlat valamivel előnyösebb volt számára, mint a miénk. Bennünket választott, ez köszönhető a klubnál az elmúlt években folyt munkának, Polyák Balázs sportigazgató személyének, a Michael Boris által elvégzett munka visszhangjának, hiszen ezek is kellettek ahhoz, hogy a sokak által hívott játékos elhiggye azt, hogy a céljait itt teljesítheti. Mert Roli vissza akart kerülni a válogatottba, örülünk, hogy ebben tudtuk őt segíteni, ahogy annak is, hogy ő pedig gólokkal, gólpasszokkal segít minket. Ez az egyik legerősebb visszajelzés arra, hogy jó úton járunk.

7. Mennyire vonzó célpont az MTK?
Az. Az akadémiai korú játékosok zöme látja, melyik klubnál van jelenleg a legnagyobb esély arra, hogy ténylegesen lehetőséget kapjon a profi futballban, de informálisan is azt érzékeljük, nagyon sok 20-21-22 éves játékosnál, akik az NB I-ben jelenleg máshol szerepelnek, hogy hozzánk szeretnének jönni, a céljuk az, hogy 1-2 éven belül az MTK játékosai legyenek. Talán most érezzük azt leginkább, hogy a mi üzenetünk “átmegy”: nem csak beszélünk a fiatalokról, hanem be is tesszük azokat, akiket elég jónak ítélünk meg ehhez, ahogy az is mindenki számára látható, hogy innen tényleg van számukra továbblépési lehetőség.

8. Miért pont a kiesés után vette át többségi tulajdonosként a futballcsapatot?
Komoly pénzügyi okai voltak a döntés hátterének. Bár jól együtt tudtunk dolgozni az addigi tulajdonostársakkal, de a kiesés egy döntési pont volt, mivel a futballklub onnantól nagyobb összegű finanszírozást igényelt, hiszen a kieséssel sok központi bevétel elapadt. Úgy döntöttem, hogy kész vagyok átvenni a futballklub teljes pénzügyi finanszírozását, mindez pedig lehetőséget adott egy teljesen új filozófia kialakítására, egy általam képviselt koncepció alapjainak lerakására. Az volt az egyetlen hozadéka az NB II-be való kiesésnek, hogy nem is nagyon volt választási lehetőségünk, hiszen az összes külföldi játékostól el kellett köszönnünk. Nem a teljesen tuti forgatókönyvet vettük elő, vagyis hogy rutinos, tapasztalt magyarokkal kerüljünk vissza az élvonalba, hanem kimondottan a saját fiataljainkra alapozva, az akadémiáról kikerülőkre akartunk felépíteni egy új csapatot. Ehhez választottunk edzőt, aki azonosulni tudott ezzel a koncepcióval, olyat, aki maximálisan – nem csak szavakban – támogatja a fiatalok beépítését. A nagyon erős 2000-es, 2001-es, 2002-es születésű korosztály sok jóval kecsegtetett minket, de azt gondolom, ebben a döntésben így is sok rizikó volt, látva azt, hogy sokszor milyen nehéz az NB II-ből visszajutni.

9. Két éve, amikor többségi tulajdonos lett, ezt mondta: “a realitás az, hogy a saját fiataljainkra építve stabil középcsapattá válhatunk, mindezt korszerű és élvezhető futballt bemutatva”. Ez döntő részben meg is valósult, viszont tavaly nyáron több légiós csatlakozott újra a kerethez. Csak a magyar piacról nem lehet összerakni egy stabil élvonalbeli csapatot?
A koncepciót, amit elképzeltünk, az megvalósult, de tegyük hozzá, hogy kis mértékben finomítani kellett azon. Azt látni kell, hogy annak érdekében, hogy az NB I-ben biztosan bentmaradjunk, ahhoz erős és kész játékost – magyart és külföldit is – kell hozni, akik meg tudják támasztani a fiataljainkat, hiszen így tudnak ők közösen alkotni egy nagyon erős csapatot. Egy fontos dolog: aki követte az átalakulásokat, az láthatta, hogy mi döntően nem a fiataljaink helyére igazoltunk, hanem kvázi az idősebb hazai játékosok egy részét cseréltük le olyan légiósokra, akik jobban passzolnak a rendszerünkhöz. A klubmodellünk miatt pedig elengedhetetlen, hogy mindig legyen minimum 3-4 piacképes játékosunk a pályán, a keretünket pedig ennek megfelelően állítjuk össze.

10. Úgy hírlik, eleinte magyar edzőben gondolkodott, de aztán találkozott Michael Borisszal, beszéltek egy órát, és már a német lett a befutó. Gyakran engedi magát meggyőzni?
A megfelelő edzőt kinevezni szerintem ennek a szakmának az egyik legnehezebb része. Igen, valóban magyar edzőt szerettem volna, de nem találtuk meg azt, akinél teljes mértékben biztos lehettem volna abban, hogy minden körülmények között – akkor is, ha becsúszik két-három vereség – kitartott volna amellett a filozófia mellett, amit kitűztünk. Michaelt már korábbról ismertük – Polyák Balázs sportigazgató főleg -, majd ideutazott egy hosszabb beszélgetésre Japánból, amely után a sportigazgató és én egymástól függetlenül azt mondtuk, ő lesz a mi emberünk. Az ő személyének megtalálása és a sikeres szereplés között egyértelműen van összefüggés, ő az egyik legjobb igazolásunk.

II. félidő:

1. Vannak olyan tulajdonosok, akik tisztes távolságból figyelik csapatuk szereplését és maximálisan megbíznak a saját embereikben, míg vannak olyanok, akik talán beleszólnak az összeállításba is, rendszeres látogatók az öltözőben. Ön mikor volt legutóbb az öltözőben és milyen okból?
Soha nem voltam még az öltözőben, és ezt a jó szokásomat a később is szeretném megtartani, mert szerintem a klubtulajdonosoknak nem ott van a helyük. Személyiségemből fakadóan alapvetően nem keresem a szereplési lehetőségeket, sem üzletemberként, sem klubtulajdonosként. A klubnak az arca kifelé a sportigazgató, sportszakmai szempontból ő képviseli a klubot, és ezen a téren szabad kezet kap.

2. Az öltözőbe ezek szerint nem jár. A sportigazgatóval, illetve a vezetőedzővel hetente hányszor beszél?
Mindketten ismerik az elvárásaimat, sokat beszélgetünk, de alapvetően meg se próbálok olyan irányba elmenni ezeknél a beszélgetéseknél, hogy úgy érezzék, bármiféle nyomást gyakorolnék rájuk. Nálunk pontosan megvannak a feladatkörök, az én feladatom a biztonságos anyagi háttér megteremtése. A futballban élve érzékelek borzasztóan elrontott felállásokat, a sportigazgatók és edzők energiáinak egy részét sokszor az emészti fel, hogy megfeleljenek egyfajta nyomásnak. Elvárás nálunk is van, hiszen először is bent kell maradni az NB I-ben – természetesen mindig vannak merészebb álmaink is -, ahogy kiemelt elvárás a látványos, attraktív játékra való törekvés, és az is, hogy minél több fiatalt építsünk be az akadémiáról kikerülők közül. Az idei szezonban mindkét feltételnek megfelelt a stáb. A játék ugyan ingadozó, de szerintem jó úton járunk.

3. Mennyire “szabad az a kéz”, amit a sportigazgató kap?
Tökéletesen le vannak osztva a szerepek, szakmai kérdésekbe ezért sem szólok bele, természetesen a sportszakmai dolgok pénzügyi részéről egyeztetünk. Erős bizalmi viszony van közöttünk, így az említett területet nyugodtan át tudom adni a számára. Abba, hogy a kezdőcsapatba ki kerüljön be, sem én, sem a sportigazgató nem szól bele, erre szigorúan ügyelünk, de én abban a klubmodellben hiszek, ahol a sportigazgatóé a legerősebb szó szakmai kérdésekben.

A játékoskeret kialakításában bizonyos pénzügyi keretek mellett szabad kezet kap, az ő szerepe ebben a klubmodellben a legfontosabb, mert ő hozza össze azt az egészséges mixet, amiből a vezetőedző sikeres csapatot tud építeni. Az egyik legnehezebb része hárul rá a munkának, hiszen neki kell kisakkoznia azt, hogyan lehet ezt a keretet úgy menedzselni, hogy minden elvárásunk teljesüljön.

Melyik játékosunk építhető fel úgy, hogy eladható legyen? Melyik posztra hozzunk külföldit? Hova tudunk betenni fiatalt, fiatalokat? A sok akadémistából ki az a 3-4, akiben a legnagyobb potenciál van a hazai és nemzetközi karrierre? Melyik fiatal játékosnál meddig tartson a türelem? Egy, két vagy három játékost engedhetünk el úgy, hogy az NB I-ben is sikeresek tudjunk maradni? A döntéseinek szolgálnia kell a klub filozófiáját, de nem mehetnek a csapat szereplésének a rovására. Az egyensúly megtalálása nem egy könnyű feladat.

4. Több NB I-es klub vezetője nyíltan támogatja az NB I-es mezőny 14-esre vagy 16-osra való bővítését. Ön kitartana a 12-es mezőny mellett vagy indokoltnak látná a bővítést?

Az egyik fájdalmunk, hogy a jelenlegi rendszerben, a 12 csapatos mezőnyben, iszonyatosan nehéz a kettős elvárásnak megfelelni: legyünk legalább stabil közécsapat, a másik oldalról pedig folyamatosan építsük be a fiatal játékosokat.

Jól látható, hogy az eredménykényszer nyomot hagy a játékospolitikán mindenhol, de így is messze az MTK-ban játszik a legtöbb fiatal, a pályán eltöltött fiatal percekkel messze kilógunk a mezőnyből, de hosszú távon ez nagyon nehezen tartható fent, hiszen jövőre is új bajnokság indul a nulláról, mi pedig évről évre szeretnénk újabb és újabb fiataloknak lehetőséget adni. Az NB I mostanra a régió legkiegyensúlyozottabb és emiatt legerősebb bajnokságává nőtte ki magát, jelenlegi színvonala és kiegyensúlyozottsága már 12 csapattal is tart azon a szinten, ahol már érdemes lehet megfontolni a 14 vagy 16 csapatos mezőny bevezetését, tekintettel a nagy vidéki fellegvárak hiányára is. Az természetesen nem lehet cél, hogy a bővítéssel még több külföldinek adjunk esélyt, de egy bővített mezőnyben sokkal több lehetőséget kaphatnak megfelelő szabályozással a magyarok és a magyar fiatalok. Ha marad is a 12-es mezőny, akkor érdemes legalább azon elgondolkodni, hogy csak egy kieső legyen. Jelen pillanatban ugyanis nincs még egy olyan bajnokság, ahol a mezőnynek ekkora hányada esne ki direktben.

5. Mire a legbüszkébb tulajdonosként?
Arra, hogy a mi példáink bizonyítják, hogy nem csak egyféle recept van arra, hogy valaki befusson. Vannak fiataljaink, akik az akadémiánkról előre lépegetve lettek alapemberek. Vannak, akik 1-2 éves kölcsönadás után lettek érettek arra, hogy ezen a szinten játszanak. Vannak, akik külföldről tértek haza, és mivel más nem bízott bennük, mi láttuk meg bennük a fantáziát, és vannak olyan légiósok, akik talán “névtelenül” érkeztek az NB I-be, de – köszönhetően az egyre átfogóbb megfigyelői hálózatunknak – már most érezzük, hogy a csapat hasznára vannak, és piacképesek. Nagy dolognak tartom, hogy mind a négy csatornán sikerült értékeket képezni.

6. Miben van a legnagyobb hiányérzete?
A jelenlegi rendszer – sem a 12 csapatos bajnokság, sem a központi pénzek elosztási formája – semmilyen formában nem támogatja a fiatalok beépítését és folyamatos szerepeltetését. Sok mindent alakítottak az elmúlt években a központi bevételek elosztása kapcsán, de szerintem hibás döntés az, hogy épp a “fiatalpénzeket” sapkázták le, esetünkben az idei szezonban 100 milliós nagyságrendű kiesést jelent. Azt az összeget, amit ezzel maximálisan meg lehet keresni, mi már decemberre elértük. Onnantól mi hiába teszünk be akár 17 éves játékosokat, vagy vetünk be egyszerre akár 5-6 U21-es aluli játékost, tavasszal ezért már egy fillér sem jár. De ez nem csak a pénzről szól, inkább ennek az üzenete nem jó: a kiesés elkerüléséért zajló óriási harcban arra csábít, hogy a szezon második felében inkább bízzunk mi is a rutinban, és tegyük félre a fiatalokat.

Jelenleg a teljes, elosztható pénz még 5%-át sem fordítják a fiatalok beépítésének a támogatására, ennél azért ez egy fontosabb terület.

Az elosztási rendszer módosítása elősegíthetné azt, hogy minél több fiatal folyamatosan magas szinten játéklehetőséghez jusson a klubokban, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy tartani tudják a lépést a nemzetközi szinttel.

7. Mennyire faramuci helyzet az, hogy a tíz országos akadémia közül az MTK áll a legrosszabban létesítményeket, akadémiai helyszíneket tekintve, főként, hogy ez a klub adta a legtöbb játékost a hazai felnőtt futballnak a múltban és a jelenben is, és ez klub áll például a produktivitási rendszer élén?
Valóban annak tűnhetett, hiszen az infrastrukturális hátterünket tekintve biztosan kieső helyen állnánk az NB I-ben. Szerencsére az év végi kormánydöntésekkel elindult egy nagyívű fejlesztés, így a jövő év végére méltó helyére kerülhet a felnőtt csapat és az akadémia is – ezzel egy hosszú folyamat végére tudunk remélhetőleg pontot tenni.

8. Mi volt az eddigi legnagyobb tévedése?
A 2019-es kiesés évében nem a megfelelő időpontban váltottunk edzőt, és amikor váltottunk, a feladathoz akkor nem a leginkább passzoló szakembert választottuk, mondom ezt azzal együtt, hogy Lucsánszky Tamást jó edzőnek és jó embernek tartom, de mi rosszkor adtunk neki esélyt. Bár akkor még csak résztulajdonos voltam, így nem egyszemélyben döntöttem, de több türelemmel, nagyobb rutinnal magam részéről ma már más döntést javasolnék. Viszont az is igaz, hogy ha akkor valahogy bentmaradunk, akkor az egész klub újjáépítési stratégiája nem tartana itt.

9. Az MTK a második legeredményesebb futballklub 23 bajnoki címmel és 12 kupagyőzelemmel, a szurkolóik így kérdezhetik: mikor nyernek legközelebb trófeát?
Azon vagyunk, a kupában tavaly az elődöntőig jutottunk, és egy éven belül másodszor vagyunk ott a legjobb négy között. A bajnokságban nehezebb a helyzet, ott 2-3 éven belül nem látok reális esélyt arra, hogy egyértelműen esélyesek lennénk akár a dobogóra is, de az álmunkat soha nem adjuk fel, mégha tudjuk is, hogy erre most jóval kisebb esélyünk van, mint a 90-es években. Miközben látjuk azt is, hogy öldöklő harc van a bentmaradásért évről évre, minden évben van potenciálisan 8-9 kiesőjelölt.

Szeretnénk az évek során egyre stabilabban szerepelni, egyre többet előrefelé, és egyre kevesebbet hátrafelé nézegetni.

Legalább ilyen fontos az is számunkra, hogy ezen az úton jó néhány játékost fogunk adni a különböző korosztályos válogatottaknak.

10. Mit tippel, az Eb-re hány játékost adnak majd?
Reális esély van rá, hogy többet, mint 5 éve. Akkor Bese Barnabás képviselte a klubunkat, most jó esetben akár 3-4 labdarúgónk is megmutathatja magát. Varga Roland most került vissza a keretbe, a finnek továbbra is kiemelten számítanak téli igazolásunkra, Nikolai Alhóra, de Bojan Miovski és Sebastian Herrera is ott toporog az észak-macedón válogatott keretének előszobájában. Négy olyan játékosról van szó, akik az elmúlt néhány hónapban igazoltak hozzánk, ez is mutatja, hogy minden területen lépegetünk előre. MTK-nevelésű játékosokból is biztosan akad majd jó pár, mert Marco Rossi keretében rendre 4-5 Sándor Károly Akadémiáról kikerült labdarúgó szerepel, de a jelenlegi formája alapján abban is bízom, hogy Schön Szabolcsnak is érkezhet még a meghívó.

MOKÁNY LAJOS