A legjobb igazolások csapata

Gróf – Ignjatovic, Kamber, Lovric – Ikenne-King, Godoy, Vadócz, Zsótér – Danilo, Eppel, Lanzafame

Máshol leírt játékosok (Gróf, Eppel) ugyanúgy megtalálhatók ebben a csapatban, mint az olyan légiósok, akik sok más sorstársukkal ellentétben több szezonon át kulcsemberei lettek a kispesti csapatnak (Kamber, Ikenne-King, Lovric, Ignjatovic). Lanzafame megszerzése igazi mérföldköve volt ennek a 13 évnek, hiszen mint utóbb kiderült, általa az itthoni mezőny egyik legjobb játékosa került a hazánkba.

Természetesen a csapat összetétele szubjektív, tagjain lehet vitatkozni, hiszen például Zsótér és Vadócz sem töltött el túl hosszú időt Kispesten az utóbbi időszakban. Zsótér viszont előtte nagy ígéretként egy ideje már csak kallódott, karrierjét a kispesti kölcsönadás lendítette ismét fel.

Vadócz beválogatása sem ok nélküli: a régi-új közönségkedvencet évek óta csábították haza más klubok, de végül a Honvéd hívására tért vissza segíteni, hogy egy nehéz időszakban és a nemzetközi porondon nyújtson átmeneti segítséget a kispestieknek. Danilo nem csak a pályán, de a pályán kívül is nagy hasznot jelentett a klubnak, hiszen a rúgott góljai mellett egy alkalommal komoly összegért adták el őt.

Képességek alapján helye lehetett volna az álomcsapatban például Diegónak vagy Abrahamnak, de ők még a Pini-korszaknak köszönhetően kerültek Kispestre, viszont egy másik “tizenegynek” így is tagjai lettek (lásd lejjebb).

A saját nevelésű játékosok csapata

Kunsági – Botka, Bobál D., Debreceni, Baráth – Vécsei, Hidi, Gazdag, Nagy G. – Holender, Koszta M.

A Hemingway-korszak értékelése nem lenne teljes a Magyar Futball Akadémia megemlítése nélkül, hiszen ez szívügye volt a tulajdonosnak, és a saját utánpótlásban kineveltekből is össze lehet állítani egy egész pofás csapatot. A felsoroltak mindegyike eljutott legalább az NB I-ig, sőt, meghatározó játékossá is vált ott: a 2017-es, aranyérmes gárdában is többen fontos szerepet játszottak (Bobál, Baráth, Botka – 2017 januári eligazolásáig -, Hidi, Gazdag, Nagy Gergő, Holender és Koszta is), pedig bajnokcsapatokban ritkán hemzsegnek a saját nevelésű játékosok.

Egy fenti ilyen összetételű kispesti tizenegy akár a dobogóra is esélyes lehetett volna, hiszen öten is bemutatkoztak már közülük a válogatottban (további hárman pedig legalább a kerettagságig eljutottak). A drukkereknek szívfájdalmuk leginkább amiatt lehet, mert közülük alig hárman játszanak már csak Kispesten (ez a szám pedig Holender távozásával nyáron tovább csökken).

A legjobb üzletet jelentő játékosok csapata

X – Botka (FTC, 500.000 euró) Benjamin (Valenciennes, 500.000), Takács Z. (DVSC, 300.000, bár ez erősen túlzónak tűnik) – Abraham (Tours, 300.000), Vécsei (Bologna, nincs adat), Prosser (Puskás Akadémia, 300.000), Diego (Tours, 450.000) – Danilo (Sion, 500.000), Eppel (Kairat, 500.000), Lanzafame (FTC, 700.000)

A Honvéd volt a Hemingway-korszakban az a klub, amely az egyik legjobban értékesítette a játékosait. Ez főleg két korszakra jellemző: az első időszakában a tulajdonos komolyabb pénzekért tudta eladni külföldre legjobb légiósait, majd 2017 tele és 2018 nyara között jött el a második “aranykorszak”. Ahogy viszont azzal mi is foglalkoztunk, ezt egy olyan furcsa tendencia követte, hogy alapemberek – köztük válogatott játékosok, mint Baráth vagy a hamarosan távozó Holender – úgy távoztak, hogy a klub egy fillért sem látott értük.

Azért a pénzért értékesített labdarúgók listája – és az ezáltal érkezett bevétel – is igen veretes.
Hemingway az első időszakban külföldre értékesített jól (Benjamin, Abraham vagy Diego), ők hazai szinten komoly összegekért – 100 millió forintot megközelítő vagy meg is haladó díjért – keltek el, ráadásul úgy, hogy a klub a később továbbértékesítésben is benne maradt.

A már említett Danilón kívül az utóbbi időszakban Lanzafame, Eppel és Botka is legalább 150 millió forintért kelt el. Ebben a csapatban egyedül a kapusposzt maradt betöltetlen, Gróf Dávidot télen majdnem eladta a klub, de jelen állás szerint ő nyáron ingyen távozhat (ahogy például az éveken át kapuban álló Kemenes esetében is így volt).

A legnagyobb melléfogások csapata

Borel – Pascariu, Skvorc, Latifu, Morgan – Dark, Odia, Mancini, Ontivero – Sunnyboy, Bottone

A Hemingway-éra elejére, de főként a középső szakaszára rendkívül jellemző volt a hazánkban ismeretlen külföldiek igazolása, volt időszak, amikor ezért a játékospolitikáért kapta a legtöbb kritikát a szurkolóktól. Máig emlékezetes az 2015-ös, szezon előtti sajtótájékoztató, amikor szinte egy kezdőcsapatnyi légióst mutatott be megváltó igazolásként, és közülük gyakorlatilag senki nem jelentett erősítést a valóságban.

A legnagyobb melléfogások csapata is teljesen szubjektív, hiszen biztosan akadnak még olyanok, akik “teljesítményük” vagy egy-egy emlékezetes jelenet miatt jobban megmaradtak a drukkerek emlékezetében, természetesen negatív előjellel, így a nevek sok helyen tetszés szerint behelyettesíthetők másokkal is.

Pascal Borel: Egy év kényszerszünet után került Kispestre, ahol érdekes módon a 8-as számú mezt viselte – pontosan ennyi meccs jutott neki az NB I-ben is, egy korábbi Werder Bremen-kapustól mindenki többet várt.

Claudiu Pascariu: Egy élvonalbeli mérkőzést élt meg Honvéd-mezben a román védő.

Dino Skvorc: Többszörös horvát utánpótlás-válogatottként, érkezett tavaly nyáron, de a Vidi elleni, komikus, pókfocis bakijával (gól is lett belőle), majd az Újpest elleni piros lapjával “kijátszotta magát” a csapatból.

Akeem Latifu: A nigériai válogatott 4 hónappal az érkezése után fegyelmi okok miatt, rendkívüli felmondással távozott. Ennek hátterében sajtóhírek szerint az állt, hogy az egyik edzésen lefejelte csapattársát, Lanzafamét…

Jean-Pierre Morgan: A francia negyedosztályból igazolt balbekket már az első edzőmeccseken kiröhögték a szurkolók, végül 4 élvonalbeli találkozó és 4 hónap után, dicstelenül távozott.

Henry Etiosa Odia: Mély nyomot nem hagyott senkiben a nigériai védekező középpályás távozása, erejét jól jelzi, hogy ma a BLASZ-ban játszik.

Andrea Mancini: Tényleg nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A nagynevű édesapa nyomdokaiba máig nem tudott elérni a támadó középpályás, és már Kispesten is látszott, miért. Elsősorban apja (és annak Fabio Cordella sportigazgatóhoz fűződő barátsága) okán került a Honvédhoz, hogy aztán 13 NB I-es meccsén szinte észrevétlen maradjon a pályán.

Dark Kabangu: Érkezése után pár héttel kiderült, hogy TBC-s, féléves kihagyás után pedig az derült ki, szervezete “nem bírta a nagyobb terhelést”. A tulajdonos végig egyfajta titkos fegyverként beszélt róla, aki majd felgyógyulása után ontja a gólokat. Két és fél év alatt végül 12 NB I-es meccs jutott neki.

Lucas Ontivero: “2 millió eurós játékost igazolt a Honvéd” – szóltak a hírek a Galatasaraytól kölcsönvett, akkor 20 éves argentin szélsőről, aki piaci értékével rögtön dobogós lett az NB I-ben. Ezek után összesen egyszer játszott az élvonalban – eleve sérülten érkezett Kispestre….

Toe Sunnyboy Joel: A legendák szerint az első időszakában még az alapvonal pontos jelentésével sem volt teljesen tisztában. A George Weah-t mentorának tudó korosztályos válogatott libériai támadónak egyetlen meccs sem jutott az első csapatban másfél év alatt, a címlapokra azzal tudott kerülni, hogy megtámadták és megverték a 42-es villamoson. Manapság ő is a BLASZ-ban szereplő Internationale CDF játékosa.

Donato Bottone: A Honvéd 2012 decemberében jelentette be, hogy közös megegyezéssel szerződést bontott vele. Ami mindezt érdekessé teszi, az az, hogy a Juventusnál nevelkedett csatár alig 20 nappal korábban érkezett csak a klubhoz, és az első csapatban csak egyszer lépett pályára…

DUDÁS GÁBOR