Azé a Honvédé, amelynek az elmúlt 3 hónapja finoman szólva is hektikus volt. A koronavírus miatti szünetnek már úgy ment neki a piros-fekete klub, hogy edzőcsere történt – Giuseppe Sannino távozott -, miután az azt megelőző pár hét eredményei mutatták, valami nincs rendben: volt ott egy 4-0-s vereség otthon a DVTK-tól, amelyet követett egy 1-5-ös zakó a Kisvárda ellen – megalázó eredménysor egy olyan klubtól, amely bevallottan nemzetközi kupaindulásra hajtott.

A kupában azonban ha nagy csatában is, de állva maradt az együttes, majd jött a bajnoki szünet. Pisont Istvánt a szezon végéig véglegesítették a kispadra, sportigazgatói posztra pedig közben kinevezték a klub korábbi játékosát, a mostanáig USA-ban dolgozó Urbányi Istvánt.

Az újraindulás azonban nem sok jóval kecsegtetett: aki látta az MTK Budapest elleni MK-elődöntő első párharcát, az úgy érezhette, osztálykülönbség van a két klub között, csak éppen ellenkező előjellel, az NB II-ben szereplő kék-fehérek lefocizták a kispestieket, többgólos előnyt szerezhetett volna a mezőnyben is gyorsabb, dominánsabb, tudatosabb MTK az első meccsen.

Úgy tudjuk, ami a meccs másnapján történt, némileg sorsfordító lett a klub életében és idei szezonjában: az addig inkább a folyamatokat csak figyelő Urbányi “előre tört”. Játékosoktól tudjuk, hogy

a keddi elődöntő másnapján a sportigazgató javaslatára egy rendkívüli megbeszélést irányoztak elő.

Több mint hat órán át volt együtt akkor a teljes kispesti csapat, és ennek csak egy kis részét tette ki azon a szerdai napon az edzés.

Információink szerint az első MTK-meccs másnapján több mint 3 órán át tanácskoztak a játékosok a sportigazgatóval, a szakmai stáb jelenlétében. Egyáltalán nem a klasszikus ismerkedő beszélgetésről volt szó, de nem is számonkérésről,

hanem egyetlen kérdésre keresték a választ: mi a baj?

A labdarúgóktól származó információk szerint erre az egyszerűnek tűnő kérdésre eleinte nem is sikerült megadni a válaszokat. A megbeszélés első 2 órája ugyanis igencsak fagyos hangulatú volt, de lehet, a hűvös és csendes jelző helytállóbb. A sportigazgató ugyanis hiába próbálta megnyitni a játékosokat, a nagy általánosságokon kívül eleinte nem sok minden hangzott el. Az viszont nyilvánvaló volt, milyen elnyomott feszültségek lengik be a kispesti öltözőt. Természetesen aki beszélt is erről név nélkül a játékosok közül, az elhangzottak nagy részét az öltöző belügyeként kezelte, legfeljebb néhány részlet derült ki.

Felszínre került néhány komoly ellentét, például Davide Lanzafame és az egyik magyar válogatott játékos között,

az is, hogy nincs egység a “régiek” és az “újak” között, azok, akik 3 éve bajnokok voltak, külön kasztot képviseltek, és akik ennek nem voltak részesei, úgy érezhették, ők eleve másodrangú játékosai ennek a klubnak. Egyre több olyan sérelem került felszínre, amely az elmúlt hónapokban alakult ki az öltözőben, de a találkozó célja pont ez volt: úgy mentek be rá, hogy addig senki nem hagyja el a különtermet, amíg ki nem beszélik ezeket az ellentéteket.

Forrásaink szerint Urbányit az késztette erre a lépésre, hogy az MTK elleni első mérkőzés közben és után kisebbfajta döbbenet lett rajta úrrá, hiszen az addig inkább csak a távolból figyelő, öltözőtől távolságot tartó vezető akkor szembesült először élesben a csapat körüli állapotokkal. Állítólag annyira elkeserítő volt számára, amit látott, hogy a meccs után arról beszélt, ha nem történik valami, nagy baj lesz.

Nem is elsősorban a kupadöntő visszavágója miatt aggódott – nem mintha az nem lett volna különösen fontos a nagyra törő klub életében – , hanem a bajnokság miatt, ahol egy esetleges rossz rajttal és egy vereséggel a DVSC ellen komoly bajba is kerülhettek volna a tabellán.

Több góllal is nyerhetett volna az MTK az elődöntő első meccsén. Fotó: www.facebook.com/honvedfc

Urbányi Pisonttal is sokat beszélt, nem taktikáról, hanem stratégiáról, a felek folyamatosan egyeztettek arról, ebben a kialakult helyzetben – amikor az öltöző még nem egységes, a játék pedig estleges – mi hozhat eredményt a pályán.

Ezt követően az MTK ellen nagy csatában, büntetőkkel jutott tovább a Honvéd, amely az első mérkőzéshez képest játékban ugyan nem javult óriásit, de sokkal szervezettebb, tudatosabb volt, mint egy héttel korábban, majd ilyen előzmények után a kispestiek a DVSC-t is megverték. Majd rá pár napra a Magyar Kupa-döntőjét is elhódították a fehérváriak kiverése és a bajnoki tabellán elfoglalt helyezés miatt előzetesen talán esélyesebbnek vélt Mezőkövesd ellenében.

Aki hallotta nyilatkozni Djordje Kambert a kupadöntő után élő adásban, annak megüthette a fülét az, amit a rutinos játékos mondott:

– Először is köszönetet akarok mondani mindenkinek, aki az utolsó néhány hétben velünk volt, így a sportigazgatónak. Nagyon segített nekünk a tapasztalata, nem csak nekem, de a rutinos játékosoknak, és a fiataloknak is az utolsó néhány meccsen.

Úgy is tűnhetett ez, mint egy “kötelező” udvarlás egy újonnan érkező “főnöknek”, de ez esetben – ahogy a fentiek is mutatják – több volt ez ennél.

Urbányi “átmeneti” előretörésében egyébként Pisont is partner volt, nem érezte úgy, hogy itt bárki bele akarna szólni a munkájába, hanem felismerte, hogy ebben a helyzetben kell valami “külső” segítség a sikerhez.

– Minden segítséget megkaptunk a klubtól, ráadásul Urbányi István sportigazgató érkezésével egy fantasztikus közösséget kezdünk összerakni, a csapat felé való kommunikációja, a klubkultúra, a személyiségfejlesztés, a csapategység és a csapatszellem kialakításában neki is hatalmas szerepe van. A kupadöntő másnapján ő is gratulált nekünk, dicsérte a csapatot, én pedig hozzátettem, hogy neki is fontos szerepe van a sikerben. Az interneten keresztül zajló konferenciabeszélgetéseket felváltotta a személyes kapcsolat, megismertük egymást, a rövid idő alatt is sokat léptünk előre, nagyon hasznosak számunkra a meglátásai, az a szemlélet, ahogyan ő közelít a futball felé – mondta Pisont a döntőt követő napokban.

Pisont egyébként ezzel játékos pályafutása alatt edzőként is Magyar Kupa-győztes lett. A helyzet különlegessége, hogy igaz ez segítőjére és a sportigazgatóra is, hiszen Dajka László pályaedző és Urbányi István is elmondhatja már magáról ugyanazt, vagyis hogy játékosként és edzőként/vezetőként is nyerni tudott a sorozatban. Alighanem egyikük sem azzal foglalkozik, kinek mekkora szerepe is volt ebben az ismert helyzetben, hanem annak örülnek, hogy ismét beírták magukat a klub történelmébe.