A “lemondásról” és a tervekről

– Mi indokolná? – kérdezett vissza a Fradi-elnök a lemondásával kapcsolatban az ulloi129-nek adott interjújában. – Újabb és újabb feladatok, célok állnak még előttünk, megyünk előre ezerrel. És ameddig ez így van, addig maradnék, ha a Jóisten ad hozzá erőt és bizalmat szavaznak nekem, vagyis megválasztanak. Biztosan sokan ismerik azt a mondást, miszerint: evés közben jön meg az étvágy. Az elmúlt év is azt mutatta, hogy nem sokon múlott a továbbjutás az Európa Ligában. “Ha” nevű játékos persze nem létezik, ezt mindannyian tudjuk, de ha nem kapjuk az utolsó percben azt a gólt az Espanyoltól, vagy ha befújják azt a tizenegyest Razgradban, akkor akár a csoportból is tovább lehetett volna jutni. A CSZKA-tól, Espanyoltól nem kaptunk ki. A selejtezőkben egyedül a Dinamo Zágráb győzött le minket. Óriási élmény volt látni a moszkvai meccs után a nagykövetünk arcát, hogy ez a győzelem neki milyen nagy büszkeség. Meggyőződésem, hogy a magyar futball rengeteget fejlődött, remek meccsek vannak. A magyar labdarúgás a közös gyermekünk, fontos, hogy ehhez jó szándékkal közelítsen minden résztvevő.

Egy “új igazolásról” és egy kiszemeltről

– Próbálom minél több szegmensét megérteni ennek a sportnak, eszembe jutnak olyanok, amelyek talán másnak nem.

A következő nemzetközi kupaszezonra például szerződtetünk egy szakembert, aki elemzi majd a játékvezetők stílusát,

hogy mi alapján és hogyan hoz az adott bíró döntéseket, milyen jellemzői vannak, hagyja-e a kemény játékot, mi az, amit nem tolerál. Nem biztos, hogy ez segíteni fog, de ha egy kicsit is hozzátesz, már megérte. Néha a siker egészen apró dolgokon múlik. (…) Érezzük azt, hogy a nemzetközi szerepléssel egy csomó kapu megnyílt előttünk is, bár még az elején tartunk, de

hadd áruljam el, egy olyan csapat kapitányával is tárgyalunk, akire korábban gondolni sem mertünk volna.

Képzeljük el az érzést, amikor ez a csapatkapitány, azt mondja, hogy a Ferencváros egy jó hely, szívesen játszana inkább nálunk. Remek stadionja van egy gyönyörű városban, kiváló edzőközponttal és a munka is előremutató. Ezt mi nyilván tudjuk, érezzük, de az, hogy mások is így látják, na, az már valami. Azt gondolom, hihetetlenül sokat fejlődtünk, sokat léptünk előre az elmúlt 10 évben.

Szergej Rebrovról

– Szergejnek van egy mondása, hogy a játékosaink a mi szintünkön nagyon jó futballisták, de bizony a nemzetközi porondon átlagosak. Az a kérdés, hogy tudnak-e végig koncentrálni, vagy sem. Ha egy labdarúgó tud koncentrálni, akkor végre tudja hajtani a feladatot és akkor nyerni is tudunk. (…) Szergej csak a munkájára koncentrál. Munka, munka, munka. Rengeteget elemez. Beszélgettünk egy fiatal játékosunkról, hogy milyen jól játszott. “Igen“, mondta, “de kétszer elhagyta a pozícióját“, jegyezte meg. Nem akarok kritizálni senkit, de hasonlót magyar edzőtől még nem igazán hallottam. Szergej megkérdezte az Újpest meccs előtt, hogy “Kint lesznek- e a szurkolók megint?“. “Igen” – mondtam. “Sokan lesznek?“- kérdezett vissza. “Igen” – feleltem neki. Erre azt válaszolta: “Az orromban érzem a füst illatát még most is!“. Ő nem fog ódákat zengeni, nem az a típus, de fontos neki az a hangulat, amit a szurkolók teremtenek.

A magyarszabályról

– Azt kell mondanom, előny, hogy a magyarszabályt eltörölték.

Magyar ember vagyok, szeretném, ha magyarok játszanának nálunk, de nagyon nehéz megfelelő hazai labdarúgót találni és megszerezni.

Nem mindenki képes elviselni azt a terhet, amit a Fradi jelent: Ugrai Rolandot Miskolcon és a Honvédban is sokszor jó volt nézni, Radó pedig gólkirály lett, miközben nálunk egyikük sem találta meg igazán a helyét. A Fradi egy másik kategória, óriási súly a csapatunk mezének viselése, akad, akire ez jótékony hatással van, és akad, akire sajnos nem. Törekszünk arra, hogy minél többen, legalább a csapat fele magyar legyen, de nem tudom, hogyan fog ez sikerülni. Próbálkozunk, van egy-két kiválóságunk most is. Csontos Dominikből, Csonka Andrásból vagy Szánthó Regőből például lehet kiváló futballista, mert ki akarnak törni. Ha nekik azt mondjuk, hogy neki kell rontani az ellenfélnek, át kell harapni a torkukat, akkor ők azt fogják mondani, hogy gyerünk, és már induljunk is.

A koronavírus hatása a klub anyagi helyzetére

– A koronavírus válság alatt csendben néhány szponzor visszalépett, vagy jelezte, hogy a jövő évi támogatást a korábbi formában nem tudja vállalni, ezeket én még újra tárgyalnám annak függvényében, hogy miképp áll talpra a gazdaság és hogy alakul az ő helyzetük. Tettünk lépéseket, mint például időszakosan a játékosok jövedelmének a csökkentése, amit az érintett sportolók megértően fogadtak. Ők is érezték, hogy valamit nekik is tenni kell. A stadion-szerződésünk is érdekes, hisz elmaradtak rendezvények, egy ideig csak zártkapus mérkőzések voltak. Azok a bevételek nyilván hiányoznak, hiányozni fognak. Nagyon fontos volt, hogy le tudtuk játszani a bajnokságot, hisz a szerződésekben teljesítési igazolások voltak kikötve és ezek így javarészt teljesülnek. Ez megnyugtató, végig azon voltunk, hogy bármilyen szigorú körülmények között, de fejezzük be a szezont. (…) Az a nagy kérdés, hogy most

elég ügyesek és okosak leszünk-e ahhoz, hogy esetleg még pár szponzort bevonva, miközben az európai riválisaink mennek össze, mi tudjunk “szélesedni”.

Amikor a legnehezebb, akkor kell a legnagyobb teljesítményt nyújtani az üzleti életben is. És azt látom, hogy az európai futballban mindenki óvatos és nekünk most van lehetőségünk arra, hogy igazán jó csapatunk lehessen.

Titok a razgradi fejesgólról

– Természetesen Haratin legalább ilyen értékes, még ha ő nem is ilyen látványosan dolgozik, de rendkívül jól olvassa a játékot. Óriási stabilitást ad és a szezon talán legfontosabb gólját ő fejelte. Hadd meséljem el, mert ez maga a csoda és nem szeretném, ha örökre titokban maradna. Az előtt a bizonyos razgradi fejesgól előtt nekem pontosan elmondta Szergej.

Életemben először akkor voltam bent taktikai értekezleten, mert Szergej behívott, ragaszkodott hozzá, hogy legyek ott, gondolta, talán ez erőt ad a többieknek.

Ott álltam a sarokban, csendben, meghúzódva és akkor Szergej bemondta előre, hogy így fogunk gólt fejelni. Fel volt rajzolva egy papírlapra a szöglet szituáció. Azt hittem a meccsen, hogy rosszul látok, de bejött. A szögletet beadó Skvarka helyzete is érdekes, hiszen a pálya közepére Szergejnek gyors emberek kellenének, de ő nem a legfürgébb játékosunk, ellenben, rengeteget fut, koncentrál, védekezik – a csatár mögötti poszton kevesen képesek erre. Megy, mint a buldózer.

A Paintsil-ügyről

–  Négy fronton „támadtunk”. Először is próbálkoztunk a ghánai szövetségnél a nagyköveten keresztül, annyit értünk el, hogy a ghánai klub tulajdonosát kizárták a szövetségből, ahol pedig elnök akart lenni. Ettől persze mi nem voltunk beljebb. Másodszor, indítottunk FIFA-eljárást, ahol komoly joghézagokat találtunk, arra kértük a FIFA-t, hogy ezeket kezelje. A FIFA végül addig vizsgálódott, míg korrupció miatt a ghánai szövetséget szankcionálta. Sajnos, ebből nekünk már nem lett sok hasznunk, legföljebb a jövőt illetően biztató, ami történhet, új FIFA kódexeket dolgoznak ki, ezt mi is katalizáltuk. Harmadsorban az ügynöknek is utánajártunk, kiderült, hogy a cége teljesen kamu, már nem tud dolgozni ezen a pályán, de ettől Paintsil még nincs nálunk. Sokat tanultunk belőle. Negyedrészt indítottunk egy büntetőeljárást is itthon, okirat hamisítás és csalás miatt tettünk feljelentést.

A rendőrség antropológus igazságügyi szakértőt is felkért, kimutatták, hogy Joseph nem 18, hanem legalább 23 éves.

Aztán a sok bizonyíték ellenére megszüntették az ügyet. A szomorú az, hogy a srác nem játszik mindeközben már a Genkben.