A Ferencváros elnöke, Kubatov Gábor a Mandinernek adott interjújában értékeltet a Young Boys elleni Bajnokok Ligája-playoffot, beszélt arról, hogy mikor láthatnak a szurkolók végre több magyart a csapatban, valamint az “egycsapatossá vált magyar bajnokságról” is szót ejtett.

– Induljunk onnan, hogy így is hatalmas sikert ért el a klub. Olyan a rendszerváltás óta nem történt, hogy egy magyar csapat három egymást követő évben bármelyik európai kupa elitjében tudott volna szerepelni. Viszont olyan közel volt a BL-csoda, hogy most még nagyon fáj a keddi vereség. Ráadásul az egész párharc folyamán többször is adódott esélyünk arra, hogy véghezvigyük a bravúrt. Ez nem sikerült, így még most is csalódott vagyok. Nagyon rosszul aludtam az éjjel. A Young Boys kiváló csapat. A mi felkészülésünket megnehezítette, hogy edzőt kellett cserélnünk. Szerhij Rebrovnak az első nemzetközi meccse előtt kilenc hónapja volt a felkészülésre. Peter Stögernek csupán három hete. Ez olyan különbség, amelyet az értékelésnél szem előtt kell tartanunk – válaszolta a Ferencváros elnöke, majd arra a felvetésre is reagált, hogy töretlen-e a bizalom Stöger iránt.

Persze, nagy sikert vitt véghez. Három hét felkészüléssel bevitt minket az Európa Liga csoportkörébe. Ez parádés teljesítmény.

Az interjúban kitértek arra is, hogy a kritikus hangok szerint a Fradi egy állami pénzekkel kitömött kirakatcsapattá vált, és az odairányított közpénzmilliárdok miatt sikeresebb, mint a többi magyar klub.

– Próbálták ránk sütni ezt a bélyeget, pedig nincs alapja! Ha csak a labdarúgó csapatot nézzük, akkor a költségvetésünk kevesebb mint harminc százaléka köthető az államhoz és benne van például a Szövetségtől a bajnokságért elnyert támogatás. A többi piaci alapú, illetve az UEFA-tól származó bevétel. A Bajnokok Ligája elitjében tavaly a legkisebb költségvetésű csapat voltunk, idén az Európa Ligában a legkisebb költségvetésű klubok között leszünk. Magyarországon sokan azt gondolják, hogy temérdek pénzből gazdálkodunk, de európai viszonylatban, a csoportkörösök között még mindig sereghajtók vagyunk. Viszont Magyarországon jó adózási feltételek vannak, viszonylag olcsó az élet, más európai kupában szereplő klubokhoz képest kevesebb pénzből tudjuk a klubot üzemeltetni.

A Ferencváros elnöke arra a kérdésre, hogy hosszú távon nem válik-e a klub kárára, hogy gyakorlatilag nincs kihívója a Fradinak az NB I-ben, így reagált.

– A magyar labdarúgás szempontjából inspiráló, hogy van egy csapat, amit üldözni lehet. Hogy legalább olyan jól kellene csinálni, ahogy a Ferencváros folytatja a játékospolitikáját, a közönségszervezését, a gazdálkodását, kommunikációját.

De azt azért tegyük hozzá, hogy az igényeknek megfelelően alakulnak a dolgok. A Fradit szeretik a legtöbben ebben az országban. Toronymagasan. A Ferencvárosnak egy friss, reprezentatív kutatás szerint több mint kétmillió szimpatizánsa van, nagy részük igen erős kötődéssel. Az összes többi klub ennek csupán a töredékét tudja hozni. Mindenkinek adott a lehetőség arra, hogy virágzó gazdasági modellt, jó szakmai stábot, kiváló játékosokat rakjon össze. Sokat dolgoztunk rajta, nagyon koncentráltunk az elmúlt tíz esztendőben, annak ellenére, hogy sokan nem is értették, hogy miről beszélünk, amikor ebbe az egészbe belefogtunk. Azt hitték, bele fogunk bukni. Támadások kereszttüzében voltunk sok éven keresztül. Az elmúlt három évben a kritikák csendesebbek lettek, hiszen a nézőszám és a televíziós nézettség növekszik, bejutunk a nemzetközi kupák csoportköreibe, és nyerjük a bajnokságokat.

Kubatov Gábor szerint, ha a magyar játékosok azt akarják, akkor többen lesznek a Fradiban, csak ezen múlik.

– Minden a magyar játékosok akaratán múlik. Mi sok magyar labdarúgót akarunk. De annak a magyarnak, aki most be akar kerülni a Fradiba, jól kell teljesítenie.

Szánthó Regőnek például, aki egy tehetséges magyar, az ukrán válogatott Zubkovot és a szlovák válogatott Róbert Makot kell kiszorítania a kezdőből. Csontos Dominiknak egy grúz válogatott belső védőn vagy egy bosnyák felnőtt válogatott belső védőn keresztül kell beverekednie magát a kezdőbe. Akarni kell. Oda kell állni, alázattal, szorgalommal – soha fel nem adni! Látni kell, hogy mi történik. Bolla Bendegúz, a Fehérvár tökéletes jobb hátvédje az első adandó alkalommal eligazol külföldre. Milyen kár, hogy nem marad itthon. Sokkal több pénzt már nem keres a Grasshoppersnél, de mégis odamegy. De a mi tehetségeinket is viszik a menedzserek külföldre. Gondoljunk csak Csoboth Kevin példájára. Évekkel ezelőtt magyar segédlettel elvitték a Benficához. Játszott a Benfica második csapatában, majd most visszajött a Fehérvárba. Ahelyett, hogy itthon maradt volna, beverekedte volna magát az első keretünkbe, és csak azután ment volna a Benficához. Akkor nem tudták volna így kiszorítani, és fiatalon lehetett volna magyar válogatott. A Fradi egyébként az NB1-nek és NB2-nek összesen 73 játékost ad – vagy adott – az elmúlt időkben. Ők mind vagy Fradi-nevelések, vagy játszottak korábban nálunk. Ez nem rossz mutató, de azt le kell szögezni, hogy a Fradinak más céljai vannak, mi nemzetközi sikereket akarunk elérni.

Kubatov végül a leghatározottabban kijelentette, hogy a magyar utánpótlás-játékosoknak már mindenük megvan.

– Amikor Prágában a Slavia edzőközpontjában jártunk, megnéztem a szakmai hátteret, az edzői fizetéseket, az infrastruktúrát. Ezekben mi már jobbak vagyunk. A feltételek megvannak, csak akarni kell a fiataloknak is, többet kell tenni érte. Példaként érdemes elolvasni Kopasz Bálint olimpiai bajnok kajakos nyilatkozatát. Azt mondta, „nem voltak barátaim, s bár nagyon szerettem volna tizenöt éves korom után, barátnőm sem. Sokat és tudatosan készültem”.

Ha csak fele ennyi áldozatot látnék egy magyar gyerekben, aki a focival foglalkozik, az hatalmas boldogság lenne számomra.

De ott van Ronaldinho példája is. Őt mindenki fantasztikus tehetségnek gondolja. Amikor itt volt Budapesten, Orosz Pál beszélgetett vele. Pali megkérdezte, hogy honnan tanult meg ilyen jól focizni. Ronaldinho az válaszolta, hogy ők a bátyjával úgy mentek le az edzésről, hogy előtte ötszázszor passzolgatták a labdát a levegőben egymásnak úgy, hogy az egyszer sem eshetett le a földre. Ha négyszázhetvennél lesett, akkor újra elkezdték. Azt hiszem, hogy valami ilyesféle kitartás hiányzik most a magyar fiatalokból.

Jövőre két Sigér is lehet az NB I-ben: „Nagy vágyam, hogy a válogatottban is együtt futballozzunk”