A Nyíregyháza öt forduló után vezeti az NB II-es bajnokságot. Jövőre két Sigér lesz az NB I-ben?

–  Azon dolgozunk, hogy úgy legyen – kezdte Sigér Ákos, a Nyíregyháza középpályása a csakfoci.hu-nak. – Egyelőre még az út elején vagyunk, kis lépésekkel haladunk a céljaink felé. Eddig ebben a bajnokságban is azt látjuk, hogy a másodosztályban nem lehet előre megnevezni a feljutókat és a kiesőket. Itt tényleg igaz, hogy bárki legyőzhet bárkit és nem feltétlenül a rangadókon dől majd el a feljutás, hanem azon, hogy ki tud minél kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtani és esetleg behúzni azokat a meccseket is, amelyeken nem játszik kifejezetten jól. Az esélyesek mellett mindig vannak meglepetéscsapatok is.

A Nyíregyháza esélyes vagy meglepetéscsapat?

– Úgy gondolom, egy erős keret és egy nagyon jó közösség alakult itt most ki. Mindenképpen van rá esélyünk, hogy megkaparintsuk az egyik feljutó helyet. Az a célom, hogy ehhez tevékenyen hozzá tudjak járulni. Érzem a saját bőrömön, hogy egy erősebb csapatnak vagyok a tagja, mint korábban, de az volt a célom, hogy egyre feljebb lépkedjek a szamárlétrán.

A bátyád 27 évesen lett NB I-es játékos, majd leigazolta a Fradi. Hasonló forgatókönyvet el tudnál képzelni?

– Akkor nekem még van egy évem…Szeretek magam elé kitűzni rövid és hosszú távú célokat, jelenleg a Szpariban szeretnék meghatározó játékos lenni, de természetesen az NB I a célom, úgy érzem, meg tudnám állni a helyem. Dávid példája is mutatja, hogy 27 évesen is be lehet mutatkozni az NB I-ben.

Ilyen szempontból talán mindketten későn érő típusok vagyunk, gyerekként kisebbek voltunk az átlagnál, de mindig felvettük a versenyt a nagyobbakkal és folyamatosan fejlődtünk.

Remélem, a bátyáméhoz hasonló karrier áll még előttem.

Mennyire hasonlítanak futballistaként a Sigér testvérek egymásra?

–  Akik kívülről néznek minket, azt mondják, hogy nagyon. Balmazújvárosban a pályafutásom elején még játszottunk egy csapatban és sokak szerint a mozdulataink, a futásunk teljesen egyforma volt. Gyerekkoromban is sokszor megkaptam, hogy ugyanolyan vagyok, mint Dávid volt ennyi idősen. Ráadásul még a posztunk is ugyanaz. Emellett fejben is erősek vagyunk, amihez talán a súlyos sérülések is hozzájárultak. Nekem tavaly szakadt el a keresztszalagom, ami miatt hét hónapot ki kellett hagynom, ő pedig már másodszor van ilyen helyzetben karrierje során. Ilyenkor rengeteget segítünk egymásnak, tudjuk, hogy fejben nagyon erősnek kell lenni.

Sok embert meg tud törni egy ilyen komoly sérülés, de én úgy érzem, hogy mentálisan és fizikálisan is erősebben tértem vissza.

Zavar, hogy folyamatosan a bátyádhoz hasonlítanak?

– Dehogy, sőt, nagyon büszke vagyok rá. Fantasztikus, amit elért. Az ő példája is mutatja, hogy elszántsággal, szívvel és szorgalommal szinte bármeddig el lehet jutni.

Arra látsz esélyt, hogy újra egy csapatban szerepeljetek?

– Nagy álmom, hogy a válogatottban együtt futballozzunk. Természetesen alakulhat úgy a pályafutásunk, hogy fogunk még egy klubcsapatban játszani. Mivel nagyon hasonló a játékunk és ebből kifolyólag ugyanazon a poszton szerepelünk, az adott felállási formától függ, hogy pályán lehetnénk-e egyszerre vagy sem. Egyelőre azonban kiegyeznék azzal is, ha a következő szezont ugyanabban a bajnokságban kezdhetném, mint ő.