– Nem szeretem túlmisztifikálni, nehogy olyan elégedettség legyen bennem, ami kényelmessé tesz – mondta Sigér Dávid a fradi.hu-nak. – Többször szóba került, hogy annyi minden történt velem egy év alatt, hogy tízre is elég lenne, vagy talán egy egész karrierre! Nem tudok jobbat mondani annál, hogy álomszerű. Még úgy is, hogy megdolgoztam érte, és úgy érzem, kiérdemeltem, de akkor is csak kapkodtam a fejem.

Megéri úgy élni, ahogy élek, mert sok mindent visszakapok az élettől, és próbálok adni is azzal, hogy a saját életem mellett igyekszem másokét is boldogabbá tenni.

– Majd a pályafutásom végén, amikor visszanézek néhány újságcikket, amit most eltettem, talán akkor tudom majd felfogni, mekkora sikereket értünk el, és mit jelentettek ezek a magyar labdarúgásnak, mert most csak élvezni szeretném a játékot és tovább feszegetni a határokat.

A középpályás elmondta mi tart nagyon fontosnak Fradi-mezben.

– Nem a cseleimről vagyok híres, hanem, hogy a szívem-lelkem mindig a pályán van. Belegondolva, szimpatikus lehet ez kívülről az embereknek, pedig ahogy Simon Tibor is mondta, ez az alap, hogy a szívünket-lelkünket kitesszük a pályára. Ezzel nagyon egyetértek, mert tényleg van, hogy nem megy az embernek, vagy nem úgy jön ki a lépés, de ha már fizetnek a nézők, és kijönnek, ez a minimum, amit meg kell tenned, hogy kiadod magadból, ami benned van. Szeretem ezt a felfogást itt a Fradinál!

Sigér beszélt a nagy vetélytársról is.

– Tavaly nyáron, amikor Ihnatenko idejött, és megvolt az első edzőmeccse, nagyon jól játszott. Láttam, hogy nagy, erős, egy védekező középpályásnak talán pont ilyennek kell lennie, és kezdetben igen, kiszorított a kezdőből.

Én ahogy egyre jobban megismerem a játékostársaimat, mindig azt nézem, mennyire „hasznos” a csapatnak és nem feltétlen az egyből észrevehető képességekben keresem a különbséget. Úgy láttam, legalább annyira hasznos vagyok, mint ő, és ráadásul én már játszottam előtte, tudják, mit várhatnak tőlem.

– Alig vártam azt a pillanatot, hogy beállítsanak, játszhassak megint, és megmutathassam, hogy még hasznosabb is tudok lenni! Emberileg jóban voltunk, de nyilván mindenki játszani szeretne. Nem sértődtem meg, de azt nem mondom, hogy nem érdekelt, mert nem lenne igaz. Nem kezdtem el még keményebben dolgozni, mert úgy érzem, én addig is a maximumot nyújtottam, csak mentálisan kellett ezt jól kezelni. Úgy viselkedtem ebben a versenyhelyzetben, ahogy kellett, és amikor a Valletta elleni visszavágón beszálltam, akkor sikerült úgy játszanom, hogy Zágrábban már újra a kezdőben kaptam helyet, amit góllal háláltam meg.