Hercegszántótól a Fradin és Anglián át az Aranylabdáig

Albert Flórián 1941. szeptember 15-én, Hercegszántón született, édesanyját korán elvesztette, ezután nevelését nagyszülei vállalták. Bár nehéz anyagi körülmények között éltek, szerette a vidéki életet, a lovakat, de a legjobban a focit. Egy toborzón tűnt fel, 1952-ben került Budapestre és (az akkor Kinizsi nevet viselő) Ferencvároshoz, az egyetlen klubhoz, amelyben játszott és amelyhez aktív pályafutását befejezve is hű maradt.

17 évesen mutatkozott be az NB I-ben, a zöld-fehérek a Diósgyőr ellen az ő két góljával győztek, és 17 alkalommal játszott az utánpótlás-válogatottban. 1959. június 18-án volt először válogatott, a nemzeti együttes mezét összesen 75 alkalommal húzhatta magára. A nemzeti csapattal az 1962-es chilei, valamint az 1966-os angliai világbajnokságon is szerepelt.

Albert 537 mérkőzést játszott a Ferencvárosban és 383 gólt szerzett, négyszer nyert magyar bajnokságot és egyszer kupát, és tagja volt a VVK-t 1965-ben elhódító együttesnek.

Összesen háromszor volt magyar gólkirály, 1966-ban és 1967-ben választották itthon az év labdarúgójának. Tagja volt az 1960-as olimpián bronzérmet szerzett magyar válogatottnak és az 1964-es madridi Eb-n szintén harmadik helyezést elért nemzeti együttesnek.

Pályafutásának legnagyobb elismeréseként 1967-ben – eddig egyetlen magyarként – elnyerte a France Football Aranylabdáját.

1969. június 15-én a Dánia-Magyarország vb-selejtezőn, Koppenhágában súlyosan megsérült. Hosszú felépülés után újra pályára léphetett ugyan, de térde nem bírta a terhelést, s megérett benne a visszavonulás gondolata. Utoljára 1974. március 17-én játszott a Ferencvárosban, a válogatottban 1974. május 29-én a Jugoszlávia elleni 3-2-es győzelem alkalmával lépett pályára.

Visszavonulása után is a Fradiban dolgozott, a klub örökös bajnoka, 2001 után az FTC tiszteletbeli elnöke volt. 2007 decemberében az ő nevét vette föl a Ferencváros Üllői úti stadionja, majd az FTC újjáépített és új nevet viselő arénája előtt 2014. augusztus 7-én felavatták három és fél méteres, egész alakos bronzszobrát.

2011. október 31-én hunyt el, szívinfarktus volt halála oka. (MTI / csakfoci.hu)

Emlékét megőrizzük, nyugodjék békében!


Egy gól Anglia ellen:

A fiatal Albert zseniális találata:

Élete egyik legnagyobb meccse:

50 éves születésnapi gáláján:

Császári mozdulatok: