Nem csak hazai, hanem már nemzetközi szinten is komoly visszhangja volt a szombaton, a Ferencváros ellen a 93. percben szerzett látványos, ollózós gólodnak. Hogy gyakoroltad a mozdulatot?

Ez már egy nagyon régi történet, amióta az eszemet tudom és focizok, gyakorlom az ollózást. Régebben rendre egyedül próbálkoztam vele, aztán miután rögzült a mozdulat, edzéseken sem haboztam, amikor úgy érkezett a labda, és az ollózást választottam – mondta Zsóri Dániel a csakfoci.hu-nak.

Ez az első alkalom, vagy már korábban is összejött ilyen különleges gól?

Ilyen szépet még biztosan nem lőttem, de a második csapatban már az idei szezonban is volt, hogy fontos meccsen ollóztam gólt, és edzéseken is többször sikerült a hálóba ollóznom a labdát. A csapattársaim is tudták, hogy képes vagyok rá, de szerintem őket is nagyon meglepte, nem gondolták, hogy ezt be merem vállalni a 93. percben. Ilyen debütálásról egyébként álmodni sem mertem, bíztam benne, hogy esetleg beállhatok, vagy egy kipattanót be tudok rúgni, de ilyet, ráadásul a Fradi ellen…

Zsóri Dániel hatalmas gólja a Ferencváros ellen

18 éves vagyok, életem első NB I-es mérkőzését játszottam, a Fradinak a 93. percben győztes gólt lőttem… Ilyet! – ZSÓRI DÁNIEL VAGYOK… Kitalálni sem lehetne szebbet! :)Beszámolók és gólok a 21. fordulóból: http://bit.ly/2NaVGMK.Értékelések: http://bit.ly/2N9ej3u.

Közzétette: M4Sport – 2019. február 16., szombat

Ahogy említetted is, első mérkőzésedet játszottad a Ferencváros ellen az NB I-ben. Mennyire lepődtél meg, amikor csereként, a hajrában pályára léptél?

Amikor felmentem a pályára, bevallom, izgultam, de amikor eltelt pár perc és már labdába értem, már elmúlt ez az érzés. Amikor Herczeg András vezetőedző beküldött, még hátrányban voltunk, így azzal az utasítással küldött pályára, hogy támadjak le, bátran menjen rá a védőkre, kérjem el és tartsam meg a labdát.

A gólod után vezetőedzőtök, Herczeg András a pályán keresztül futott hozzátok ünnepelni. Láttad már őt így örülni?

Nem, én is meglepődtem, amikor felnéztem, és láttam, hogy ő is ott ünnepel velünk, de természetesen nagyon jó érzés volt. Utána pedig viccesen meg is jegyezte, hogy “most miattad meghúzódtam”.

Gondolom a lefújás után nem volt hiány gratuláló üzenetekben, reakciókban.  Mikor nézted meg először ezeket?

Ahogy volt egy kis időm, rögtön megnéztem, és akár a Facebookot, az Instagramot vagy bármilyen alkalmazást néztem, tele volt üzenetekkel, értesítésekkel és hívásokkal. Hihetetlen érzés volt, ennyien még sosem kerestek. Elsőként persze a szüleim és a barátaim üzeneteire voltam kíváncsi.

Volt-e olyan üzenet, ami kifejezetten emlékezetes marad számodra?

Igen, Dzsudzsák Balázs is gratulált az Instagramon, ami felemelő érzés volt. Személyesen nem ismerjük egymást, de ő is 19-es mezben futballozott annak idején Debrecenben, mint most én. Dzsudzsák példakép számomra, ahogy sok magyar játékosnak is, külföldön pedig Cristiano Ronaldo az, akire leginkább felnézek.

Ronaldótól próbáltam ellesni az ollózás technikáját is, a még a Real Madrid színeiben, a Juventus ellen szerzett ollózós gólja hasonló mozdulat volt, mint az enyém, persze nem hasonlítanám össze magamat vele, egy bolygónyi különbség választ el minket egymástól.

Hányszor nézted vissza a gólodat?

Olyan sokszor, hogy meg sem tudom számolni, de még mindig nem tudom elhinni. Nézem a mozdulatot és a gólt, és megkérdezem magamtól: “Ez én vagyok?”.

A lefújás után láthatóan elragadtak az érzelmek…

Igen, ahogy lefújták a mérkőzést, mentünk a szurkolók elé ünnepelni a csapattal, elképesztő az a szeretet, amit kaptunk. Nagyon próbáltam visszatartani a könnyeimet, de nem sikerült, előtörtek belőlem az érzelmek. De ilyenkor ez talán nem is baj…

Volt-e nagy ünneplés szombat este és van-e beugró ilyenkor a csapatnál?

Este nem volt ünneplés, hiszen a meccs után még a kevesebbet játszó játékosok egy regeneráló edzésen vettek részt. Ollózós gól ide vagy oda, ezen nekem is ott kellett lenni (nevet), illetve vasárnap is edzettünk, hiszen kedden Magyar Kupa-mérkőzés vár a csapatra. A pizza természetesen nem fog elmaradni az első gól után, ezt a jövő héten meg fogják kapni a többiek.

Tapasztaltad, hogy sokan megismerték a nevedet? Megállítanak a városban egy szelfire, aláírásra?

Igen, ez mondhatni pozitív sokk volt számomra. Péntek este még azért imádkoztam, hogy keretben legyek, szombat este meg a város több mint fele már tudta a nevemet. Az utcákon nem igazán jártam azóta, így még nem tudtak megállítani, de ha a jövőben így lesz, büszke és boldog leszek.

Eddig rendre a Loki U19-es vagy megyei első osztályban szereplő csapatában kaptál lehetőséget. Milyen tervekkel indultál neki a tavasznak?

Természetesen a célom az volt, hogy a felnőtteknél edzhessek és játszhassak, de ezután is az a legfontosabb, hogy játékban legyek, ha erre épp a megyeiben vagy az U19-ben van lehetőség, akkor ott. Nagy lökést adott nekem ez a gól, és bár ezt a hétvégén kiélveztem, nem szabad itt leragadnom.

Elsőre mennyire tűnt erősnek, keménynek az NB I? Ha legközelebb kéne, tudnál-e itt 90 percet is játszani?

Óriási a különbség a megyei egyhez és az utánpótláshoz képest, de ha legközelebb lenne rá lehetőségem, hogy ha nem is 90 percet, de egy félidőt játsszak, akkor megtennék mindent, hogy ne látszódjon a pályán, hogy eddig alacsonyabb szinten játszottam. Bele kell rázódnom az NB I-be, de az akadémián jó felkészítést kapunk a felnőtt focira.

Nagyváradon, azaz Erdélyben születtél, Debrecenbe Békéscsaba érintésével igazoltál. Hogy vezetett ide az utad?

Nagyváradon születtem, de nem ott, hanem Simonyifalván lakom, ez Aradtól nem messze található. 10 éves koromig csak hobbiszinten fociztam, ekkor látták a szüleim, hogy tehetséges vagyok, és Békéscsabára igazoltam, ahol az unokatestvérem játszott. Eleinte a szüleim nem rajongtak az ötletért, hiszen még kicsi voltam, később azonban megengedték, így az 5. osztályt már Békéscsabán kezdtem, ahol kollégiumban laktam. Azóta már eltelt 8,5 év, és már meg van a magyar állampolgárságom is. Jelenleg nem járok iskolába a délelőtti edzések miatt, de a következő tanévben magántanulóként szeretném befejezni a középiskolát.

Ha meghívót kapnál, a magyar vagy a román válogatottad választanád?

Egyértelmű, hogy a magyart, hiszen itt kezdtem el focizni, labdarúgó-pályafutásom teljesen ide köt. Ha választanom kéne, nem haboznék. Ha csak a románba hívnának, átgondolnám azt is, de nem biztos, hogy igent mondanék nekik.

Most biztosan sokan benned látják a jövő nagy debreceni tehetségét. Nem lesz túl nagy a nyomás?

Az azért túlzás, hogy tőlem várják majd a gólokat, de nyomás persze lesz rajtam. Egyszerűen és szerényen kell futballoznom, és akkor nem lehet gond. Azon leszek, hogy tartsam a jó formámat, ha nem is ilyen gólokkal, de hasznos játékkal tudjam segíteni a csapatot.

Ha kétszer ilyen keményen fogok dolgozni, továbbra is különedzéseket fogok végezni, akkor biztos vagyok benne, hogy nem a rossz, hanem a jó úton leszek. Egyébként örülök annak, ha sokat várnak tőlem, furcsa érzés, de ha el akarom érni a céljaimat, ezt meg kell szoknom.

Milyen karrier lebeg a szemed előtt?

Kis lépésekben gondolkozom, elsőként minél többet szeretnék játszani a Lokiban, szép lassan alapemberré szeretnék válni. Utána egyértelműen cél a válogatottság, és ki tudja, talán majd még külföld is szóba jöhet…

ÓHÁZY BÁLINT