A DVSC csapatkapitánya, Dzsudzsák Balázs a Sportrádiónak beszélt hosszabban többek között a magyar élvonalról, a DVSC-ről, a klubon belül betöltött szerepéről és a válogatottságról is. Ebből idézünk az alábbiakban, kérdések, témakörök szerint.

Mi Dzsudzsák Balázs szerepe a mai DVSC-ben?

12-13 év után abszolút azért jöttem vissza, hogy Debrecennek segítsek és megosszam azokat a tapasztalataimat, érzéseimet, a motivációmat, vagy a sikereimet, amelyek segíthetnek, hogy az NB I-be feljussunk. Ezt teljesítettük, azóta pedig az NB I-be “szokok bele” én is, abba a 12 csapatos gyilkos bajnokságba, ahol talán még fontosabb szerep hárul rám, hétről hétre. A negyedik helytől szerintem a tizenkettedikig mindenki kábé a kiesésért játszik, ha nem sikerül nyerned egy-egy hétvégén, akkor szorul a hurok a nyakad körül, úgyhogy nagyon-nagyon fontos tényező az, hogy az öltöző rendben legyen.

Nagyon-nagyon fogni kell az öltözőt és mondhatom mindenféle nagyképűség nélkül, hogy ebben egy főpillér vagyok.

Ezt is várják tőlem, úgyhogy próbálom magam köré venni azokat az idősebb vagy tapasztaltabb játékosokat, akár a Varga Józsit, akár a Korhut Misit, vagy akár a Ferenczi Janit, akik eleve kötődnek is a Debrecenhez. Nagyon-nagyon jó érzés az, hogy magyar öltözőnk van, a külföldiek pedig abszolút tudtak hozzánk igazodni, remek az egyensúly az öltözőben, ennek szerintem én is fontos tényezője vagyok.

Miért új tapasztalat még Dzsudzsáknak is a 12 csapatos, “gyilkos” NB I?

Soha nem volt még ilyen tapasztalatom, eleve nem is játszottam még ilyen “rövid” bajnokságban, mármint a csapatok számát tekintve. Ahol eddig voltam, ott szinte mindig a bajnoki cím volt a célkitűzése a csapatnak, úgyhogy szokatlan, hogy tényleg minden héten ennyire feszes mérkőzések vannak. Mindig ott van a csapat életében a stressz, a feszülés, hogy na, akkor nézzük a másikat, nézzük, hogy alakultak az eredmények, hova lehet ugrani, hogyha nyersz esetleg, vagy hova jönnek a nyakadra, hogy ha nem tudsz győzni a hétvégén, úgyhogy ez is egyfajta sajátossága ennek az országnak vagy ennek a bajnokságnak. Nyilván megvan az érem másik oldala is, néhány forduló egy picit élvezhetetlenebb attól, hogy mindenki azon van, hogy elérje a kitűzött célt, ami elég lehet annak érdekében, hogy bent maradjon. És majd a végén látunk már gólsziporkázó vagy közönségcsalogató mérkőzéseket. Úgyhogy az óriási tét picit a minőség rovására megy, de ez érthető is.

A Debrecen meglehetősen hektikus évéről

Javítanunk kell azon, hogy ez ne így legyen a jövőben, hogy legyen a csapatnak egy stabilitása és végre tudjunk akár két meccset nyerni egymás után. Azt még egyelőre én sem tudom, mitől van ez. Nyilván fejben dől el minden. Azt látom az öltözőben is a csapaton, hogy ha egy picit a csapat azt érzi már, hogy menekülünk a kiesőzónától, akkor az edzésmunkában már nem százszázalékos a koncentráció, természetesen jó a hangulat, de egy picit lezserebb is. Ennek az a vége, hogy “oké, nem lehet baj, még ott vagyunk, még belefér, ha most nem nyerünk”. Aztán hétvégén jön a mérkőzés, egy félidőt elengedünk, kettő-null, a félidőben bemegyünk, akkor tényleg megy a szitkozódás, hogy miért engedtük ezt el így, úgyhogy aztán visszajövünk. A Debrecennek nagyon-nagyon erős a kerete, de valamiért ezt nem tudjuk stabilizálni és emiatt vagyunk egy középcsapat. Pedig szerintem a válogatottságok számában és a tehetségben is az első háromban vagyunk. Az kell, hogy a csapat higgyen magában, mert nagyon sokszor azt érzem, hogy sajnos nincs meg az az önbizalom, nincs meg az a karakter, nincs meg az az “ide nekem az oroszlánt is” érzet. Csak rajtunk múlik, hogy a bajnokságot milyen pozíciókban fejezzük be, egy picit a tökösség hiányzik a csapatból, meg az, hogy igenis merjük vállalni az egyéniségünket, merjük vállalni azt, hogy jó csapat vagyunk. Ha ebből a komplexusból egy picit jobban ki tudna lépni a csapat, akkor sokkal többre hivatottak lehetnénk.

Mennyire tervez hosszú távon Debrecenben?

Már azért jöttem haza, mert Debrecenben szeretném befejezni a pályafutásomat, de a fociban soha nem lehet tudni, hogy mikor jön az a telefon, vagy mikor jön az az ajánlat.

Amíg az én szerepemre, játéktudásomra, karakteremre szükség van és ez mind a két félnek vagy háromnak megfelel, addig nem mennék sehová. És nyilván annak az ajánlatnak is olyannak kell lennie, mert Debrecent és ezt az egész dolgot már nagyon-nagyon nehezen tudnám itthagyni, már csak azért is, mert 36 leszek majd decemberben.

Az volt a legnagyobb indok a lehetséges téli átigazolásomnál is, hogy tényleg annyira megszerettem itt és annyira jó itthon. Szokták azt mondani, hogy debreceni kötődésű, vagy akár ahol játszik, az illető kötődése legyen a városhoz, a csapathoz. És én most érzem azt, hogy megtaláltam a számításaimat és abszolút megtaláltam a csapattal is az összhangot. A városról nem is kell beszélnem, nagyon-nagyon jó érzés itt játszani és ezért is szeretnék itt még valami maradandót alkotni, mert megérdemli mind a város, mind a szurkolók és a csapat is.

A Fradi bajnoki címéről és Csercseszovról, akivel Moszkvában dolgozott együtt

Ki merem jelenteni, hogy eldőlt a bajnoki cím sorsa, már csak azért is, mert ismerem annyira Sztanyiszlavot, hogy biztos legyek benne, hogy rendezi a Fradit, ami szerintem az utóbbi pár mérkőzésen látszott is, abszolút kezdi megtalálni az öltözőt, kezdi megtalálni azt a csapatot, ami a legerősebb – nyilván kvalitásban nem is kérdés, hogy ők a legerősebbek. Náluk picit az volt érezhető, hogy nem 100 százalékosan vetik bele magukat minden egyes mérkőzésbe. És persze mindenki a Fradi ellen akarja megmutatni. Ez néha visszaütött, de én nem hiszem, hogy a Fradi bajnoki címe veszélyben forogna. Csercseszov a szememben nagyon-nagyon jó edző, nagyon-nagyon jó emlékeim vannak róla. Nagyon jó idényt futottam az irányítása alatt, nagyon-nagyon jó erőben éreztem magam. Pont múlt héten találkoztam vele egyébként, az utcán egymással szembe mentünk Budapesten. Sztaniszlav mondta is viccesen, hogy még mindig a 2014/2015-ös felkészülésünk miatt tartok itt…

Ő egy nagyon-nagyon karakteres edző, egy nagyon-nagyon jó ember, úgyhogy már csak az ő személye miatt is, meg a kettőnk közti kapcsolat miatt is szurkolok neki.

Dzsudzsák játszott Hollandiában, az Arab Emirátusokban, Törökországban és Oroszországban is – de hol helyezkedik el az NB I?

Azt hiszem, mindenképpen az orosz mögött, az orosz és a török bajnokság között. Attól függetlenül, hogy jó bajnokság a miénk is, de nem lehet egy lapon említeni az orosszal, akár a büdzséket, akár a játékoskereteket egymás mellé téve. De infrastruktúrában is egyre vonzóbb az, amit Magyarország tud nyújtani – elég, ha Stanyiszlav Csercseszovról beszélek, arról, hogy ő Budapestet vagy a Ferencvárost választotta egy orosz szövetségi kapitányi poszt után. Emellett egyre jobb külföldi játékosok is jönnek. Úgyhogy ezek alapján azt mondom, hogy jó úton jár az NB I. De még mindig sokkal több a mennyiség, mint az a minőség, nekünk sokkal többet és sokkal jobban meg kellett szenvednünk azért, hogy külföldiként érvényesülni tudjunk kint, hogy új szerződést, jó fizetést és megbecsülést kapjunk.

Ezt egy picit hiányolom az itteni légiósoknál, nem érzem bennük azt, hogy ők átéreznék, vagy mindent megtennének annak érdekében, hogy a magyar futballt népszerűsítsék és olyan helyre tegyék, ami növeli az NB I értékét.

De ehhez az is kell, hogy a klubvezetők is inkább higyjenek a külföldi mentalitásban, de remélem, hogy ez előbb-utóbb változni fog és több alázatot fognak majd mutatni egy-egy helyen a külföldiek, akik itthon sokszor csak jönnek-mennek. Egy év után itt volt, itt se volt, fél év után itt se volt, de megkapja a pénzét. 

A válogatottság kérdése

Még mindig nem él az a pillanat, amikor ebbe a válaszba bele fogok állni. Hogy én is megosszam az érzéseimet, mert abból tudom, hogy napokig téma lenne, de nem az a cél, hogy bármit is kirobbantsak és szerepelni sem akarok azzal, hogy mi van bennem. Hogy ha már úgy érzem, eljött az idő, akkor majd szívesen beszélek róla.

Most már szerintem sokkal nyugodtabban tudok beszélni a dologról, de még azért biztos, hogy a végére azért felhúznám magam. Nyilván vágynék még a válogatotba, de azt látom, hogy ez különböző okok miatt nekem már nem adatik meg. 

TOVÁBB: A teljes interjú itt meghallgatható!

NB I: “Meglepő volt ezt látni egy ilyen erős Ferencvárostól” – edzői értékelések