Diósgyőrben október végén kerültél száműzetésbe. Mi történt pontosan?

Nagyon kacifántos az egész történet. Amikor Fernando tavasz végén átvette a csapatot, számomra totálisan idegen poszton, középső középpályásként számított rám az utolsó meccsen, majd sajnálatos módon az Újpest elleni bajnokin részleges vállszalag-szakadást szenvedtem, így sokáig nem is tudtam a rendelkezésére állni. Aztán egy szenzációs felkészülést végeztem a nyáron, a legjobban edzettem a keretből – ezt nem én gondoltam így, hanem ő mondta nekem személyesen. A Fradi ellen újra kezdő voltam, nem lógtam ki sem lefelé, sem felfelé a csapatból, de utána valamiért elfelejtett, és a következő bajnokin már a cserepadon találtam magam.

Fernando az a típusú edző, aki nem nagyon magyarázkodik a döntése után, de így sem tudok rá egy rossz szót sem mondani, mert mindig kiállt mellettem, igaz, én sem reklamáltam, sosem lázadtam az ő vagy a klub döntések ellen. Még egyszer kaptam középső középpályásként kilenc percet, aztán többet már nem. Utána közölték velem, hogy nem játszhatok az első csapatban. A mai napig nem értem, mi volt az igazi indok.

Lehet, én is hibás voltam bizonyos dolgokban, másképp kellett volna csinálnom őket. A vezetőség korrekt módon felajánlotta, hogy nyugodtan edzhetek az NB III-as csapattal, éltem a lehetőséggel, ezúton is szeretném megköszönni Vég Csongornak és a csapatnak, hogy befogadtak.

Hogyan fogadtad azt, hogy az NB III-as csapattal kellett edzened?

Úgy, hogy ez inkább egy jó hosszú alapozás lesz a tavaszi idényre. A célom az volt, hogy ne eresszek le fizikálisan, igaz, az NB III-as edzések nem voltak olyan iramúak, mint amihez korábban hozzászoktam, így futásokkal és konditermi edzésekkel tartottam magam karban. Nyugodtan mondhatom, nem tört meg a visszasorolás, sőt, még jót is tett a lelkemnek ez a változás. Ha fiatal koromban történik mindez velem, akkor lehet, megtörte volna a pályafutásomat is, de így nem, és a klubbal korrekt módon váltunk el, pár nappal ezelőtt szerződést bontottunk, mert a vezetők célja sem az volt, hogy megtörjék a pályafutásomat.

A Diósgyőr évről évre a tűzzel játszik, és idén is izgulni kell a bentmaradás miatt. Félted őket?

Negyedik éve, hogy kiesés ellen küzd a csapat, nehéz időszakot hagytam magam mögött. Sajnos, a kőkemény valóság az, hogy a klubnak nincs sikerélménye. Idén is nehéz lesz, hiszen 3-4 csapat maradt, amely a kiesés ellen fog küzdeni, ezért is szurkolok a csapatnak most hétvégén. Ha most nem sikerül jó eredményt elérni, akkor az egész tavasz a bennmaradás kiharcolásáról fog szólni, és ez felemésztheti a csapatot. Csak azt tudom mondani, amit a három és fél évem alatt mindig: egy ilyen szurkolótábor megérdemel egy olyan csapatot, amely stabilan ott van az NB I-ben.

Bódog Tamás menesztése előtt a sajtóhírek szerint a Te véleményed is kikérték a vezetők. Lehet tudni, mit mondtál nekik?

Erről a megállapodásunk értelmében nem beszélhetek nyíltan. 

De a mai napig nagyon bántó, hogy az egész történet úgy volt tálalva, hogy Busai Attila, Ugrai Roland és én fúrtuk meg Bódog Tamást. Egyszerre és mindenkorra tisztázzuk: valaki kitalálta az egészet, és elterjesztette, ami mindhármunkra rossz fényt vet.

Tamást még a Videotonból ismerem, amikor pályaedző volt. Soha semmilyen dologban nem mondtam rá olyat, ami ártana neki, mindig mellette voltam. Nagyon rosszul érintett abban az időben, amikor megvádoltak ezzel.

Mekkora szavad volt a távozásában?

Nem mi döntjük el, hogy lesz-e edzőcsere vagy sem. Igaz, olykor kikérik a véleményünket, de a játékosok szavaira nem adnak ennyire, a végső szót mindig a sportigazgató és a tulajdonos mondja ki.

Valójában miért vesztette el a végére Bódog a csapat bizalmát?

Amikor Tamás másfél évvel ezelőtt nyáron átvette az irányítást, egy fantasztikusan új filozófiát hozott a csapat életébe, lendületesek voltunk, és mindenki beállt mögé százszázalékosan. Követtük az utasításait, elképzeléseit, egy olyan ösvényre léptünk rá, amelyet mi is jónak találtunk. Parádésan is kezdtünk és jó félévet tudhattunk magunk mögött, habár a teljesítményünk ingadozó volt – négyszer kikaptunk – majd nyertünk, de a csapat játéka mégis elnyerte a szurkolók tetszését. Ment a letámadás, előre is volt játékunk, és mi magunk is élveztük az egészet.

Aztán jött a téli alapozás, amikor már mi is éreztük a levegőben, hogy valami megtört. Rengeteg beszélgetésünk volt Tamással mind egyénileg és csapatszinten, és ezek alapján mondhatom, hogy Ő maga is érezte, hogy valami nincs rendjén.

A keret sem úgy alakult abban az időben, meghatározó játékosok mentek el, és olyanok érkeztek, akik nem igazán tudták betölteni azt a szerepet, amit később rájuk bíztak.

Lipták mindig Bódog mellett állt, társaival nem fúrták meg

Lipták mindig Bódog mellett állt, társaival nem fúrták meg – Fotó: www.dvtk.eu

Már nyáron arról lehetett hallani, hogy távozhatsz, és a ZTE szeretne leigazolni, azonban a magas kivásárlási összeg miatt elálltak az üzlettől. Te mit tudsz erről?

A nyár folyamán volt egy telefonbeszélgetésem Tajti József sportigazgatóval, aki közölte, ő is hallotta ezeket a pletykákat rólam. Tisztáztam vele a dolgokat, megmondtam neki, hogy hozzám még senki nem jutott el ebben az ügyben, úgyhogy szeretnék maradni.

Diósgyőri pályafutásod során kaptál hideget és meleget is. Összesen hányszor “kiabálták le” rólad a szurkolók a mezt?

Három évvel ezelőtt volt már ilyen, de csak egyszer. Akkor az egész csapatról levetették a mezt. Két és fél évig szerettek a szurkolók minket, majd az utolsó egy év nem úgy sikerült, ahogy azt terveztük. Hétszer kikaptunk egymás után, majd két döntetlent játszottunk és a kilencedik meccs után a régi stadionunkban ez volt a reakciójuk. Nem tartottam megalázónak a történteket. Semmi gond nem volt vele, én úgy fogtam fel, hogy ebből is látszódik, mennyire érdekli őket a diósgyőri foci. Érdekes, hogy a történtek után két meccset játszottunk és ezeket meg is nyertük, akkor meg úgy ünnepeltek minket, mintha bajnokságot nyertünk volna. Tudni kell kezelni az ilyen helyzeteket.

Pályafutásod során sok edző kezei alatt megfordultál, kedvencként leginkább Szentes Lázárt és Pintér Attilát szoktad említeni. Miért pont őket és ki a jobb kettejük közül?

Hál’ Istennek nagyon sok jó edzővel dolgoztam együtt. Kezdve Szentes Lázárral, Pintér Attilával, majd idesorolnám még Dr. Mezey Gyuri bácsit, Horváth Ferencet, Bekő Balázst és Egervári Sándort is. Minden edzőnek más és más az erőssége, és a profizmusuk is abszolút helytálló az én értékrendem szerint. Sajnos Pintér Attila nem azt kapta, amit megérdemelne. Kevesen látják, hogy mit is tud valójában. Aki dolgozott vele, az tudja, milyen tudással rendelkezik, az eredmények őt minősítik. Szegény Szentes Lázár is el van felejtve, ami számomra meglepő, mert egy ilyen szakembernek helye lenne a magyar fociban, megérdemelné, hogy itt dolgozhasson.

És Lipták Zoltán hol kaphat legközelebb esélyt? A ZTE érdeklődéséről már beszéltünk, az ETO-t is hallani lehetett. Onnan most küldtek el öt harmincon felüli játékost, ezek után el tudod képzelni, hogy 34 évesen odakerülnél?

Tekintve, hogy nem látok bele az ottani dolgokba, így érdemben sajnos nem tudok mit mondani, én is csak annyit láttam, hogy öten távoznak, különösebb indoklás nélkül. A városhoz amúgy erőteljesen kötődöm. Évekkel ezelőtt Győrben telepedtem le, itt élek a mai napig. A családom is itt él, hiszen a kislányom is idejár óvodába. Amikor Győrbe igazoltam, már azelőtt itt vásároltam magamnak egy lakást, Miskolcon végig csak albérletben laktam.

Hogy velem mi lesz, egyelőre nem tudom. Friss még a dolog, de nem tagadom, vannak ajánlatok, és szerencsére lesznek is. Bízom abban, hogy ebben a hónapban eldől a sorsom, és a felkészülést az új csapattal tudom majd elkezdeni.

Én 34 évesen is jól érzem magam, le is kopogom, jó a genetikám. Egyáltalán nem érzem magam annyi idősnek, mint amennyi vagyok valójában.

Pedig már fiatalabb korban is kaptál kritikát. Akadnak, akik szerint sokáig azért hívtak csuklós busznak, mert az óvodában busz volt a jeled, mások szerint meg ennek más volt az oka…

Dehogy volt csuklós busz a jelem az óvodában (nevet). Ugyan már, ne hülyéskedjünk! Ezt is egy “jóindulatú” ember kitalálta, és akkoriban ezen lovagoltak, ami el is terjedt. Gyümölcs volt, erre a mai napig emlékszem.

Szintén a rosszmájúak szerint tizennyolccal többször voltál válogatott, mint amennyire a képességeid alapján rászolgáltál, míg mások szerint kevés ilyen típusú védő magyar volt és többszörösére is nőhetett volna ez a szám. Mit gondolsz magadról?

Mindenkinek nem lehet megfelelni. Szólásszabadság van, Magyarországon sajnos több negatív vélemény van, mint ahány pozitív. Őszinte leszek, én vagyok saját magam legnagyobb kritikusa. Tanult futballista vagyok, sohasem voltam őstehetség, de mindig a szorgalmammal, hozzáállásommal, alázatommal értem el mindent. Büszke vagyok arra, ahonnan indultam és ahol vagyok most.

Az is biztos, hogy többet is kihozhattam volna a pályafutásomból, ha sokszor jobb döntést hozok, de így is bőven elégedett lehetek az eddig elért eredményeimmel: bajnok voltam, négy ezüstérmet szereztem, válogatott lehettem, és olyan csapatokban szerepelhettem, mint a Videoton, a Győr, az Újpest és a Diósgyőr. 

Úgyhogy ez abszolút rendben van. Nem bántam meg semmit, hiszen igazából ha egy döntést hozol, akkor csak utána derül ki, hogy jól döntöttél vagy sem.

LENKÓ PATRIK