Szalai Ádám, a Sportintézet igazgatóhelyettese, a magyar labdarúgó-válogatott pályaedzője és egykori csapatkapitánya az InfoRádió Aréna című műsorában terjedelmesen beszélt több, a magyar futballt érintő aktuális kérdésről. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk a beszélgetésből.
Tóth Alex téli klubváltásáról
- Először is óriási gratuláció jár a Ferencvárosnak, mert az ilyen jellegű átigazolások nem nagyon történtek, sőt egyáltalán nem is volt rá példa, hogy egy ilyen fiatal játékos ekkora összegért Premier League-csapathoz igazoljon. Ez mindenképpen nagy elismerés a Ferencvárosnak és Tóth Alexnek is, illetve a magyar válogatott számára is komoly erőt adhat a jövőben. Ami a magyar labdarúgás jövőjét illeti, nagyon remélem, hogy hasonló átigazolások a későbbiekben is történnek majd.
Jelenleg ugyanis az akadémiával rendelkező kluboknál bekövetkezett változások - a fiatalok játékpercei, a játék minősége és a pályára lépő fiatalok száma alapján - mindenképpen pozitív fejlődést mutatnak.
- Azt különválasztanám, hogy ebben mekkora szerepe volt a rendszernek - a Ferencváros ugyanis folyamatosan európai kupaporondon szerepel, és nem kevés labdarúgót ad a magyar válogatottnak, ezért ebből a szempontból előnyösebb helyzetben van. Ugyanakkor, ha megnézzük az elmúlt évek játékperceit, mind a fiatalok, mind a magyar játékosok esetében ez korábban nem volt ennyire pozitív. Ezért mindenképpen arra törekedtünk, hogy az állami támogatások egy részét a klubok valóban csak produktivitás alapján kapják meg, hiszen teljesen egyértelmű, hogy az ilyen jellegű támogatásokért cserébe mi is szeretnénk valamit látni a pályán hétről hétre.
A hazai szabályozásokról
- Több mint három éve vagyok itthon, előtte két évtizedet töltöttem külföldön. Nagyon sokszor hallottam azt, hogy megpróbálunk bizonyos dolgokon változtatni, de ez nem működik. Én ezt nem így láttam: úgy gondolom, ha valóban szeretnénk változtatni, és vannak olyan elképzeléseink, ötleteink, amelyek adatokon alapulnak, amelyeknek folyamatosan utánajártunk, akkor ha kitartóan képviseljük ezeket az elképzeléseket - még ha ez nem is egyszerű -, igenis lehet változást elérni. Természetesen az is érthető, hogy ezek a változtatások nem mindenkiben ugyanazt a gondolatot váltják ki.
Ugyanakkor ezek a változások, illetve szabályok nem születtek volna meg, ha az elmúlt években a fiatal vagy magyar játékosok játékpercei megfelelően alakultak volna.
- A klubvezetőkkel kapcsolatban - még azokkal sem, akik nyilvánosan bírálták a rendszert - nincs semmiféle problémám. Sem klubvezetőkkel, sem sportigazgatókkal, sem szakmai vezetőkkel vagy edzőkkel. A labdarúgásban világszinten is előfordul, hogy sportvezetők és klubvezetők gyakran eltérően látják a szabályokat vagy a mérkőzéseket, és ilyenkor hangot is adnak a véleményüknek a sajtóban. Ez szerintem teljesen normális és magától értetődő. Ha bárkinek bármilyen problémája van, igyekszünk olyan párbeszédet kialakítani, ahol mindenki őszintén elmondhatja a véleményét. Ez azonban nem mindig jelenti azt, hogy a szabályok meg is változnak, mert a legfontosabb az, hogy olyan szabályozás működjön, amely pozitív irányba tereli a mutatókat. Az elmúlt három évben rengeteget jártam külföldön, több klubnál és bajnokságban, ahol az utánpótlásképzés, az akadémiák működése és a klubok együttműködése a legmagasabb szinten van. Emellett a diplomamunkám is a hazai labdarúgás és az akadémiai rendszer helyzetének vizsgálatáról szólt, a nemzetközi elittel összehasonlítva. Sok időt fordítottam tehát arra, hogy átfogó képet kapjak arról, hogyan lehetne változtatni. Biztosan volt nagyon sok olyan elképzelésem is, amelyet még nem sikerült megvalósítani (nevet). Ha azonban az indulástól a jelenlegi helyzetig visszatekintek, összességében pozitívabb érzésem van.
Ha megnézem egy akadémiával rendelkező klub mérkőzését, hétvégente látom a produktivitási perceket, és azt is, hogy játékosok lehetőséget kapnak, akár átigazolások révén, akár arra, hogy bemutatkozzanak a magyar válogatott felnőtt csapatában.
Mekkora fejlődési lehetőség van a fiatalpercekben és a magyarpercekben?
- Jelenleg oda jutottunk a játékpercek tekintetében, hogy ha a szezon végéig nagyjából ezen a szinten maradnak a számok, akkor az U21-es játékosok összes játékideje körülbelül 54-55 ezer perc lesz. Ha visszanézünk az elmúlt évekre, akkor korábban 40, 36, illetve 20 ezer perc körüli adatokról beszélhettünk. Ez az érték - amely a szezon végére az akadémiával rendelkező klubok összesített mutatója lehet - mindenképpen nagyon jó eredménynek számít. Ha a környező országokat nézzük, például Szerbiát, Ausztriát, Szlovákiát vagy Horvátországot, akkor a fiatal játékosok játékpercei alapján nagyjából a top 4-5-ben lehetünk. Ugyanakkor ez bizonyos értelemben csak a jéghegy csúcsa. A következő stratégiai időszakban, tehát a következő szezonban az a cél, hogy a szakmai és képzési munka szintje emelkedjen, és olyan szabályozást vezessünk be, ahol nemcsak a fiatal játékpercek mennyisége, hanem azok minősége is kiemelt - ha nem a legfontosabb - szempont lesz. Vannak Magyarországon olyan akadémiával rendelkező klubok, ahol valóban magas szintű szakmai munka folyik - hiszen ilyen háttér nélkül nem valósulhatnának meg jelentős nemzetközi átigazolások sem.
Ugyanakkor összességében, ha kilenc kiemelt akadémiáról beszélünk, több olyan akadémia is van - tisztelet a kivételnek -, ahol a minőségi képzés érdekében további szabályozások bevezetésére van szükség. A következő lépések kapcsán egyelőre nem szeretnék konkrét stratégiai vagy szakmai tervekről beszélni, mert ezek márciusban, a klubokkal folytatott egyeztetésen kerülnek majd részletesen napirendre.
- Az azonban már most látszik, hogy a játékpercek előírása és a "magyarszabály" bizonyos értelemben csak a jéghegy csúcsa. Az elmúlt két évben számos folyamat magától is elindult, hiszen egy klub csak akkor lehet sikeres, ha az akadémia minőségi fiatal játékosokat nevel. Ugyanakkor a Magyar Labdarúgó Szövetséggel közösen szeretnénk olyan képzési, illetve - bár nem szívesen használom ezt a kifejezést - szakmai ellenőrzéses rendszert kialakítani, amely segít abba az irányba terelni a folyamatokat, hogy minél több tehetséges, minőségi fiatal játékos kerüljön ki az akadémiákról.
Érdemes változtatni az akadémiák számán?
- Igen. Az egyik meglátásom az, hogy egy klubnak - legyen akadémiával rendelkező vagy akadémia nélküli - elsődleges feladata az, hogy gazdaságilag önfenntartó módon, saját magától működjön. Jelenleg ugyan infrastruktúrában és akadémiai háttérben erős a rendszer, azonban nem minden klub képes az akadémia és az éves működés költségeit saját bevételekből kitermelni, ezért fontos lenne, hogy minden akadémiával rendelkező klub folyamatosan tudjon játékosokat értékesíteni. Ha azonban megnézzük a hazai igazolt játékosokat, illetve összehasonlítjuk a helyzetet a környező országokkal és a korábban említett számokkal, akkor jelenleg ez nagyon nehezen megvalósítható. Abban bízom, hogy az a rendszer, amelyet szeretnénk kialakítani, úgy működik majd, hogy minden klub - akár rendelkezik akadémiával, akár nem - része legyen annak a folyamatnak, amelyben a játékosok kitermelődnek, és a működés legalább nagy részben gazdaságilag fenntarthatóvá válik. Az elmúlt hetekben nem jeleztek újabb egyesületek akadémiaalapítási szándékot, és az elmúlt két-két és fél évben is legfeljebb egy ilyen példát lehetne említeni. Az új akadémiák létrehozását nem tartom előnyösnek, és nem is valószínű, hogy ez a közeljövőben megtörténik.
Előnyösebb lenne, ha a legnagyobb tehetségek - mind a játékosok, mind a szakemberek - kevesebb akadémián koncentrálódnának. Jelenleg ugyanis az egyik problémát az jelentheti, hogy sok az akadémia, miközben az elmúlt években nem sikerült olyan mennyiségben és minőségben fiatal játékosokat kinevelni, hogy több akadémia is úgy tudjon működni, mint egy egészséges, gazdaságilag magától működő klub.
Hogy állunk a régióban?
- Érdemes külön vizsgálni egyrészt az akadémiákról kikerülő játékosok számát, másrészt azt, hogy ezek a játékosok mennyire tudnak tartósan beépülni az első csapatokba - nem csupán egy-két mérkőzés erejéig, hanem hosszú távú karriert felépítve. Ha ebből a szempontból nézzük, akkor Ausztria, Szerbia és Horvátország mind olyan országok, ahol a kluboknak évente folyamatosan eredményeket kell felmutatniuk a játékosképzés és az értékesítés terén a működésük fenntartása érdekében. Az ezekből az országokból kikerülő játékosok gyakran nem azonnal a legerősebb bajnokságokba kerülnek, hanem először a nemzetközi élmezőnyhöz tartozó bajnokságok második vonalába, ahonnan később ugródeszkaként jutnak el a TOP5 európai bajnokság valamelyikébe. Nem szeretném úgy beállítani a szabályok bevezetését, mintha ezzel meg akarnánk mondani minden klubnak, hogy pontosan mit kell csinálnia ahhoz, hogy tehetségeket neveljen. Fontos hangsúlyozni - és ezt sokszor félreértik -, hogy minden klubnak lehet saját elképzelése és saját működése.
Ha egy klub úgy dönt, hogy nem szeretne öt magyar játékossal pályára lépni, vagy nem kíván a produktivitási szempontok miatt meghatározott játékperceket fiatal játékosoknak biztosítani, ez az ő döntése. Ettől függetlenül ugyanúgy részt vesz a hétvégi mérkőzéseken, és továbbra is az NB I vagy az NB II része marad, csak értelemszerűen nem kapja meg azt a támogatást, amelyet egyébként igényelhetne.
- Mindenki maga döntheti el, milyen filozófiát követ, vagy milyen utat választ. Teljesen érthető és logikus, ha valaki nem a központilag javasolt irányt követi - ugyanakkor ebben az esetben az is természetes, hogy az ehhez kapcsolódó támogatásokra nem jogosult.
Milyen változásokat vár Újpesten Dárdai Pál sportigazgatói szerepvállalásával?
- A mindennapi szakmai munkában nem veszek részt, és nem vagyok bennfentes, ezért nem szeretnék arról nyilatkozni, hogy az Újpest jövője hogyan alakul majd. Abban viszont biztos vagyok, hogy a magyar labdarúgásnak szüksége van egy erős Újpestre, hiszen a Ferencváros-Újpest derbik mindig kiemelkedő mérkőzések voltak. Egy Újpestnek mindig az élvonalban kell szerepelnie, és meghatározó csapatnak kell lennie. Hogy ez a jövőben hogyan valósul meg, arról azonban nem szeretnék véleményt formálni, hiszen szakmailag nem látok bele a folyamatokba. Az is elhangzott néhány nappal ezelőtt - például Dárdai Pál részéről -,
hogy a fiatalszabályt szerinte érdemes lenne finomítani, míg a magyarszabály rendben van (nevet). Ez az ő meglátásuk, és jó példa arra, hogy egyes klubok a saját útjukat szeretnék járni, ami önmagában nem jelent problémát.
Melyek a legfőbb különbségek az MLSZ és a hazai sportirányítás elvárásai között?
- Az MLSZ-szel való együttműködés az egyik legfontosabb lépés volt: az, hogy közös úton induljunk el, ami az elmúlt években talán kevésbé volt jellemző. Amikor 2023-ban idekerültem, arra törekedtem, hogy az MLSZ-szel, a válogatottnál végzett munkával, a szakmai bizottságban betöltött szerepemmel, valamint a Módszertani Intézettel közösen olyan szakmai iránymutatás szülessen, amely a magyar labdarúgás érdekeit szolgálja. Elsősorban a kiemelt akadémiával rendelkező klubokkal foglalkozunk (a Módszertani Intézetnél - a szerk.) és velük állunk kapcsolatban, ahol bevezettük a produktivitási támogatás rendszerét: vagyis az állami támogatás egy részét csak akkor kapják meg a klubok, ha teljesítik az előírt produktivitási játékperceket. Ezt követően a 2025/2026-os szezontól kötelezővé vált az úgynevezett "ötmagyaros" szabály, amely mellett a produktivitási játékpercek rendszere is megmaradt. Az MLSZ pedig a 2026/2027-es idénytől vezeti be a kötelező "ötmagyaros" szabályt, amely szerint az öt magyar játékos közül legalább egy fiatalnak folyamatosan a pályán kell lennie. Valójában ez a két szabályozás ugyanabba az irányba mutat. A különbség annyi, hogy az akadémiával rendelkező kluboknál valamivel több fiatal játékos szerepeltetését várjuk el, ami érthető, hiszen az akadémiák jóval nagyobb állami támogatásban részesülnek. Amit nem értettem, hogy a produktivitási rendszer valójában már egy ideje működik, mégis előfordultak nyilatkozatok vagy félreértések, amelyek a szabályok kapcsán kritikát fogalmaztak meg az MLSZ-szel szemben. Ezt sokszor nem értettem, hiszen ezek a szabályok egyeztetett, közös szabályok.
Talán ez okozott némi zavart: külön intézményekről beszélünk (az MLSZ és a Módszertani Intézet - a szerk.), de valójában ugyanazt a szakmai elképzelést képviseljük - azzal a különbséggel, hogy az akadémiával rendelkező kluboktól több fiatal játékos szerepeltetését várjuk el.
- A labdarúgásban - más sportágakhoz hasonlóan - egy mérkőzés után, akár győzelem, akár vereség után, sokszor erős érzelmek jelennek meg, ami teljesen érthető, hiszen emberből vagyunk. Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy az érdemi szakmai egyeztetések elsősorban zárt körben történjenek, és ha bárkinek bármilyen észrevétele vagy problémája van egy szabállyal kapcsolatban, azt közösen meg tudjuk beszélni. Azt is fontos hangsúlyozni, hogy ezek a szabályok nem születtek volna meg, ha a klubok az elmúlt öt-hét évben saját működésük során olyan mutatókat produkálnak, amelyek indokolttá tették volna a beavatkozás elmaradását. A szabályozás tehát részben ezekre az eredményekre adott válaszként jött létre.
Hogyan oszlik meg a munka a magyar válogatottnál Marco Rossi stábján belül?
- Marco Rossit már régóta ismerem, korábban aktív játékosként, most pedig a szakmai stáb tagjaként dolgozom mellette. Igyekszem minél többet tanulni tőle. A válogatottnál végzett munka ugyan más, mint egy klubcsapatnál, hiszen nem napi szintű pályamunkáról van szó, de próbálom megfigyelni és elsajátítani, hogyan dolgozik egy edző a mérkőzés előtti napokon és a mérkőzésnapokon. A mindennapi edzések során sok feladatot kapok az edzésvezetésben, és a véleményemet is kikéri: hogyan láttam az aznapi edzést, a mérkőzést, vagy egy adott játékos aktuális állapotát. Ugyanakkor igyekszem helyén kezelni a helyzetet, hiszen aki másfél-két éve dolgozik edzőként a szakmai stábban, annak nem szabad azt gondolnia, hogy már meghatározó véleménye van. A kapcsolatunk természetesen más, mint amikor játékosként - akár meghatározó játékosként vagy csapatkapitányként - beszéltem a szövetségi kapitánnyal. Most a szakmai stáb tagjaként más a szerepem és mások a témák is, de ez a helyzet természetes velejárója.
A játékosokkal való kapcsolatban arra törekszem, hogy megmaradjon az a közvetlen, korrekt viszony, amely korábban is jellemző volt. Ha a játékosoknak olyan meglátásuk van, amit fontosnak tartanak, akkor azt továbbítom a szövetségi kapitánynak, és közvetítem az ő üzeneteiket is.
- A fiatalabb játékosokkal is próbálok hasonló kapcsolatot kialakítani, mint azokkal, akikkel korábban együtt játszottam. Fontos, hogy érezzék, mekkora dolog a válogatottnál lenni, ugyanakkor próbálok olyan támogatást és önbizalmi pluszt adni nekik, hogy ne megfelelési kényszerként éljék meg a lehetőséget, mert az ronthatja a teljesítményt. Mind az idősebb, mind a fiatalabb játékosok esetében az a célom, hogy segítsem a felkészülésüket és a teljesítményüket.
Szoboszlai, Kerkez és Sallai
- Erről szerintem sok mindent nem kell elmondani: mindenki tisztában van Szoboszlai Dominik képességeivel, és azzal, hogy Liverpoolban meghatározó játékosként folyamatosan lehetőséget kap. Ha valaki 25 évesen a Premier League-ben játszik, vagy a Bajnokok Ligájában, mint Kerkez Milos vagy Sallai Roland, ezek mind a magyar labdarúgás értékei. Nem kell arról beszélni, hogy hova juthatnak, mert a teljesítményük magáért beszél.
A magyar válogatott idei céljai
- Az egyik legfontosabb feladatunk a magyar válogatottal a Nemzetek Ligájában, hogy olyan pozícióba kerüljünk, amely lehetővé teszi a feljutást a magasabb, A-divízióba. Amikor a csapat ott szerepelt, folyamatosan tartottuk ezt a szintet, ami óriási eredmény volt, és nagyon remélem, hogy ebben a sorozatban vissza fogunk jutni. Mindenképpen cél, hogy meglegyen a lehetőségünk a feljutásra.
Az interjúban Szalai Ádám mindezek mellett beszélt a diplomamunkájáról, a nyári világbajnokságról, a most fiatal generációról, a labdarúgást elhalmozó adatok felhasználásáról, valamint arról is, hogy hiányzik-e neki a labdarúgás, de a karrierje jövőjéről is szót ejtett.
