Első teljes idényét kezdi meg hamarosan a spanyol Fernando a DVTK vezetőedzőjeként, miután a tavasz végén, az utolsó fordulóban sikerült megtartania az élvonalbeli tagságot csapatával.

Tudtam, hogy edzőként is a legmagasabb szinten akarok dolgozni. Játékosként is sok évet töltöttem el élvonalbeli profiként a pályán, így az ambícióm edzőként is megmaradt. Diósgyőrben már ismerhettek játékoskoromból is, még az utcán is sokan megállítottak. Két évet töltöttem el Miskolcon és remek élményeket szereztem. Még három olyan játékosom is van jelenleg, akikkel akkor együtt játszottam: Ivan Rados kapus, a jobbhátvéd, Eperjesi Gábor és a csatár, Bacsa Patrik – idézi az edzőt a spanyol Diario Sur.

A spanyol tréner ugyanakkor azt is elismerte, hogy április végi érkezése után nagyon kemény feladata volt.

Amióta csak megérkeztem, hittem a csapatban, pedig a szituáció, amibe belecsöppentünk a stábommal, elég kemény volt, a csapat a padlón volt akkor és rengeteg kritikát is kapott. El kellett érnünk, hogy a játékosok visszanyerjék az önbizalmukat és ez sikerült is, ennek volt köszönhető a bennmaradásunk.

Fernando beszélt a spanyol és a magyar futball közötti különbségekről és hasonlóságokról is.

Imádják itt is a futballt, a nemrég épült stadionunkban 15 ezren férnek el és eddig mindig szépen meg is teltek a lelátók. Úgy gondolom, hogy az itteni játékosok valamivel fegyelmezettebbek és valahogy őszintébbek, ha a munkáról van szó. Valahogy kultúrája van annak a késztetésnek, hogy fejlődni akarnak, ami talán az itteni társadalmi berendezkedésből is adódik – tette hozzá a spanyol, aki magyar nyelvórákkal is igyekszik szintre hozni magát.