Játékosként magyar bajnoknak mondhatta magát, edzőként pedig eddig harmadosztályú címeket tudhat magáénak, de sikerrel menekül egyelőre az ősszel nehéz helyzetben átvett Siófokkal is az NB II-es kiesés elől, legutóbb a Zalaegerszeg ellen tíz emberrel nyert csapata, a hajrában és emberhátrányban két gólt szerezve.

A Balaton-partiak 48 éves szakvezetője, Varga Attila adott interjút a csakfoci.hu-nak.

 

“A magyar játékos ugyanúgy beszabályozható, mint a külföldi”

Az Újpest bajnok játékosaként a keménységedről és a precizitásodról is híres voltál. Edzőként is ilyen vagy?

Tényleg kemény játékos voltam, de edzőként kemény helyett inkább már következetes vagyok. Szeretem a rendszerességet, a fegyelmet, a szabályokat, követelek és azt be is tartatom maximálisan, a pályán és azon kívül is. Az is igaz, hogy mindig mindent precízen megterveztem és betartottam. Gyöngyösről kerültem Budapestre és eléggé önbizalomhiányos voltam ember voltam, amire picit rá is ment a pályafutásom. Amikor ezen át tudtam lépni, elindult a karrierem egy olyan irányba, amit Gyöngyösről indulva kevesen mondhatnak el, és erre büszke is vagyok. Amikor már eléggé tudatos voltam, akkor elhatároztam, hogy az iskolák mellett az életem is nagyon fontos lesz számomra, ezért is játszottam 39 éves koromig az NB II-ben. Nehéz volt a vége, több napig regenerálódik ilyenkor már egy játékos, de hiú emberként úgy voltam vele, hogy engem nem futnak le, nem fejelhetnek le, hiába vagyok 20 évvel idősebb és hál’Istennek ezt a szervezetem is bírta, elkerültek a sérülések is. A futball mellett rendszeresen taekwondoztam is, ami a lazaság és a hajlékonyság szempontjából is az előnyömre vált. Emiatt az edzői szakmát is később kezdtem el, a BKV Előrénél, ahol játékosként befejeztem. Nem vagyok egy “kotkoda-típus”, még a saját gyerekeimmel sem tudok sokáig ellenni, nekem kell az adrenalin, a stressz, én ezt szeretem, még ha sokan azt is mondják, hogy ez nem normális dolog. Ezért sem tudtam kicsikkel foglalkozni, egyből a nagy korosztállyal kezdtem, innen kezdődött az edzői pályám.

A precizitásod honnan jött? Láttál rossz példákat, akár játékosként?

“Alázat, akarat, küzdeni tudás, győzni akarás, tudatosság” – ezek az edzői filozófiám alapelvei. Szeretek tudatosan dolgozni, mert szeretek tudatosan élni is. Ha nem vagyok felkészült, nem várhatom el a játékosoktól sem. Ezt megkövetelem a munkatársaimtól is, minden csapatomnál, és erre fogékonyak a játékosok is. “Magyarozhatunk”, de a magyar játékos is ugyanúgy beszabályozható, motiválható, mint a külföldi, de meg kell találni a megfelelő időben a megfelelő hangnemet.

Nálam is van egy nagyon kemény házirend. A késés az nálam például percenként nagyon komoly összeg, 5 ezer forint, 10 perc után pedig az én jogköröm, hogy mekkora a büntetés mértéke. Nem mondom, hogy ilyen sosem volt, de nagyon ritka.

Nálam az a szabály, hogy ha 10 órakor van edzés, akkor háromnegyed 9-re kell jönnie a játékosoknak, mert ha csak beesnek az öltözőbe, akkor nem tudnak felkészülni az edzésre, nem tudnak enni, ami nagyon fontos, és nem tudnak beszélgetni, a közösség kialakítása pedig számomra az egyik leglényegesebb cél minden csapatomnál. Úgy szeretek dolgozni, hogy akár mindenkinek hátat fordíthatok közben, mert tudom, hogy szemtől szembe mennek a dolgok.

Varga 1990 októberében a Maradona-féle Napoli ellen is játszhatott kétszer:

Játékosként mennyire volt nehéz megélni, hogy a BKV Előrével feljutottak volna, de mégsem indulhattatok végül az NB I-ben? A Debrecen lépett ugye a helyetekre 2001-ben.

Valahol tudtuk, hogy ez lesz. “Öt” méterre a nagy tradíciókkal bíró MTK stadionja, a BKV-nak az NB II-ben voltak nagy hagyományai – nem tűnt egy egészséges kapcsolatnak egymás mellett a két csapat. A feltételek, a stadion, az infrastruktúra – már akkor is monopolhelyzetben volt a BKV és akkor is sok kritika érte amiatt, hogy túl sokat költ az élsportra. Jó volt ez így, nagyon örültünk, hogy sikeresek voltunk, de  reálisan nézve annak a klubnak, azokkal a feltételekkel nem volt szabad felkerülnie az NB I-be. A fiatalok még jól is jártak, sokaknak ez a szereplés előrelépési lehetőség volt az élvonalba.

Az általad említett adrenalin, a vérmérsékleted miatt voltak az emlékezetes nyilatkozataid is? Korábban azt mondtad, volt is olyan, amit megbántál.

Nem nagyon szoktam megbánni semmit, de amikor bekerültem az edzői szakmába, hoztam saját magamat. Buta fejjel, ami a szívemen a számon, mondtam mindent, akár pacekba, akár nyíltan. De ahogy fejlődik az ember, rájön, meg az iskolákban, a TF-en és most a pro-licencen is olyan instrukciókat kapunk, amik tényleg oktató jellegűek. Vannak dolgok, amiket ma már nem mondanék ki teljes egészükben, ma már okosabban, reálisabban nyilatkozom. Próbálom megtalálni, hogy mit kell a nyilvánosság elé tárni és mit kell csapaton belül megbeszélni.

“Mintha egy űrbázison jártunk volna”

Ha már pro-licencet említetted, mit lehet tudni, mi zajlik a kulisszák mögött? Egy picit misztikus híre van már itthon a legmagasabb szintű edzői képzésnek. 

Az biztos, hogy egy pluszt ad akár az A-licenchez képest is. Rengeteg külföldi anyaggal dolgozunk, sokat vagyunk úton, sok olyan dolgot látunk, amit itt Magyarországon, főleg NB II-es szinten nem igazán.

Lipcsében, Lőw Zsoltéknál olyan volt, mintha egy űrbázison jártunk volna. Olyan szinten kezelik a sportágat, ami fényévekre van tőlünk és nem csak az NB II-től.

Már nem mindenkit vesznek fel hasraütés-szerűen a pro-licencre, mint annak idején, hanem egy nagyon kemény rostán kell átmenni. Komoly szűrőn kell átesni, kell egy legalább 3 éves edzői múlt, erről szakanyagot kell leadni, van írásbeli, szóbeli mentális felvételi és gyakorlati feladat is. Ennek nagyon örültem. Kemény feltételek, szabályok vannak a tanfolyamon, elég ha a késéseket, a befizetéseket nézem, amikor ott vagyunk a telki edzőközpontban, tényleg be vagyunk oda zárva, ennek közösségépítő hatása is van, szűk a szabadidő. Reggel fél 9-től este fél 9-ig tartanak az elméleti és gyakorlati képzések. Erre a képzésre szükség van, mert NB I-es, NB II-es szinten nem lehet már csak azért dolgozni, mert valaki szereti csinálni, itt már tudni kell a játékosok fizikumával és a pszichéjével is foglalkozni, egy átfogó tudás kell, hogy valaki el tudja látni a feladatát.

Edzőként ott tartasz most, ahol elképzelted? Nyertél NB III-at kétszer is, amit kevesen mondhatnak el magukról, de vannak fiatal edzők, akik korán lehetőséget kapnak NB I-ben, NB II-ben is. Hogyan lehet továbblépni?

Meg kell becsülni, ami van. Maximálisan elégedett vagyok azzal amit eddig elértem, és talán ott is tartok most, ahol kell. Nem lehet kihagyni lépcsőfokokat, amik a fejlődésedet segítik, én végigjártam mindet. Voltam a fiataloknál, NB III-ban, NB II-ben, a Mezőkövesdnél az NB I-ben dolgoztam az edzői stábban. Most találtam meg azt a csapatot, amely a körülményeket és a múltját tekintve is ideális a számomra. Nem megbántva senkit, a Siófok az az állomás, ahol szeretnék alkotni és hosszú időt eltölteni, és úgy néz ki, erre lehetőségem is lesz. Hamarosan aláírom az új szerződésemet, plusz egy évre. Van olyan célom persze, hogy majd feljebb kerüljek, vagy akár külföldön dolgozzak, de most nagyon jó helyen vagyok.

Valaki azt mondta rólad, hogy csak úgy tudja elképzelni, hogy NB I-es edző leszel, hogy feljutsz oda csapatoddal…

Úgy néz ki, ez az én életpályám. Hogy kivel tudnék feljutni? Ahhoz klubot kellene váltanom és azt most nagyon nem szeretnék. Siófokon ugye most mások az elképzelések. Ahhoz, hogy valaki NB I-es edző legyen, nyilván kell a szerencse, a kapcsolatok, de a legfontosabb a munka és az eredmény, enélkül nem tudsz megélni, akkor hiába van protekciód, de az nem is az én világom. A precizitásom, a hozzáállásom, az ambiciózus munkavégzésem miatt akarok odakerülni majd, és talán ez a legfontosabb, hogy tényleg el is akarom érni a céljaimat. Nem vagyok egy molyolós, stresszelős típus, én az az állatfajta vagyok, aki bevállalja ezeket a dolgokat, és szeretem is ezt. Gyöngyösön az összes körülöttem lévő játékos korosztályos válogatott volt, csak én nem – négyszer ugyan behívtak, de egyszer sem léptem pályára. Az egyszerű, őszinte futball, amit én képviseltem, valószínűleg nem volt elég ehhez. 1990-ben aztán a legjobb fiatal voltam az Újpestnél, egy Marlboro-kupa alkalmával, a barátaim közül viszont senki nem jutott el az NB I-ig. Ugyanezt szeretném edzőként is követni: vannak, akik már ott dolgoznak, több pénzt keresnek, de én fejlődni akarok, méghozzá folyamatos munkával, nyomás és stressz alatt. Ezek már meg sem viselnek. Siófokon is úgy írtam alá, hogy decemberben kirúghatnak mindenféle anyagi következmény nélkül, ha kiesőhelyen áll a csapat. Biztos vagyok benne, hogy öt edzőből négy kivetette volna ezt a pontot a szerződéséből. De én úgy vagyok ezzel, hogy mi vesztenivalóm van? Ha ez nem sikerül, akkor úgysem végeztem jó munkát, akkor jöjjön helyettem valaki más. A következő szerződésem is valami hasonló lesz majd.

“Mitől tud többet keresni egy külföldi edző?”

A Videotonnál, a Fradinál, Újpesten, vagy a válogatottnál is külföldi edző van. Te hogyan látod a magyar vs. külföldi edző kérdést?

Ugyanúgy, mint a magyar vs. külföldi játékosét. Ha jobb a külföldi, mint a magyar, minden tekintetben, jöjjön ide dolgozni, ha nem, akkor ne vegye el mástól a helyet.

Melyikből van több nálunk?

Nem vagyok egy okoskodó ember, aki belemegy ilyenekbe. Maradjunk annyiban, hogy láttam olyan külföldi edzőt, NB I-es topcsapatnál, aki semmivel nem mutatott többet, mint amit egy magyar edző is tud. Egy picit talán az összefogás hiányzik a magyar mentalitásból, nem nagyon van olyan nálunk, hogy összefogunk, egy irányba húzzuk a szekeret, segítjük egymást, és nem romboljuk egymást és irigykedünk a másikra. Nagyon szívesen tanulok bárkitől. De voltam olyan külföldi csapatnál is, ahol szörnyűségeket láttam, amire azt mondtam, hogy “meg ne próbáld, mert ez egy gyilkosság a labdarúgás ellen”. De persze volt olyan is, amit beépítettem a saját munkámba is. Rengeteg szakkönyvet olvasok, akár Ancelottiét, vagy Simeonéét, akiktől rengeteget lehet meríteni, előbbi számomra egyébként az etalon. Utóbbi pedig a mentális felkészítés miatt kiemelkedő, és tényleg nem mindegy, hogyan megy be egy edző az öltözőbe.

Abban viszont nem hiszek, hogy van egy külföldi edző, aki idejön és hozzá magával a barátját is, mert azt ismerte a saját országából, és azt sem tudjuk, honnan kerül ide, és hirtelen kap egy első osztályú kispadot. Mi meg csak pislogunk, hogy milyen eredményei is vannak? Miközben van sok olyan fiatal és tehetséges edző, akik már az NB I-ben letették a névjegyüket, és szóba sem kerül a nevük. És mitől drágább egy külföldi edző, mitől tud többet keresni egy külföldi edző? Magyar kollégáktól ritkán hallok olyan szerződésről, amiben benne van, hogy ha kirúgják, olyan végkielégítést kap, amiből megveszi a Balatonnál a fél északi partot…az én szerződésemben az van benne, hogy ha kiesőhelyen van a csapat, akkor azonnal kirúghatnak.

Oké, most nem tartunk ott, mint az európai elit, de nem vagyok benne biztos, hogy csak edzői válság van Magyarországon, vagy vezetői, vagy a játékosokkal van csak a baj. Nálunk globális a gond, de én mégis büszke vagyok rá, hogy edzőként dolgozhatok itthon, pedig ma Magyarországon a labdarúgással foglalkozni majdhogynem taszító. Én viszont soha nem mondom azt, hogy ha megkérdezik, hogy mivel foglalkozom, hogy légiforgalmi irányító vagyok. 7 éves korom óta a labdarúgásban élek. Amíg nem lesz jobb a helyzet, amíg nem lesz ugyanúgy elismerve egy labdarúgó sportolóként, mint egy kézilabdázó vagy egy vízilabdázó – maximálisan tisztelve és elismerve az eredményeiket. Tudom, hogy vannak aztán olyan meccsek, mint akár a Kazahsztán elleni, meg a stadionok helyett kórházakat kell építeni, de meg kell találni a középutat. Vannak még mindig fiatal, a labdarúgásban dolgozó emberek, akik szeretik a sportágat, akik szeretnék az egész közeget megváltoztatni. Ehhez bizalom, türelem és hit kell.

Ez az általad említett közeg mennyiben befolyásolja azt, hogy kevés kivételtől eltekintve nincsenek erősebb bajnokságokban magyar edzők? 

Nincsenek eredményeink! A nemzetközi kupákban induló csapataink általában külföldi edzővel dolgoznak, a magyar edzők neve nem forog. Dárdai, Lőw, Szabics egy külön eset. Nekünk ez nagyon nehéz. Az mennyit jelent nemzetközileg, hogy egy magyar edző bajnok lesz az NB I-ben? Akkor jelent valamit, ha sokáig eljut a nemzetközi porondon, mondjuk a főtáblára.

 “Egy profit igenis motiválni kell a pénzzel”

Eleget tesz most az NB II a feladatának? A fiatalok például megedződnek a “fiatalszabálynak” is köszönhetően az NB I-be kerüléshez?

Mi, edzők is voltunk fiatalok, és nekünk saját magunknak kellett megküzdenünk azért, hogy egy NB II-es szerződést alá tudjunk írni. Az fontos, hogy felfelé áramoltassuk a tehetségeket, ezzel semmi baj nincs. Azzal már igen, hogy vannak klubok, ahol kényszerből játszanak fiatalok és még nem ütik meg az NB II-es szintet. Ezért picit fel van hígulva a mezőny. Az az NB II, ahol én játszottam, sokkal sűrűbb volt, mert sok olyan játékos játszott benne, aki az NB I-ből lépett vissza, vagy komoly NB II-es tapasztalata volt. A fiatalszabály azt a célját eléri, hogy azok a fiatalok, akik tényleg alkalmasak a feladatra, tényleg sok játéklehetőség kapnak. De ami negatív, az az, hogy ezeknek a játékosoknak nem nagyon van konkurenciájuk. Ha kétszer-háromszor jól játszanak, akkor mindegy mi van, ők játszani fognak. Nem sok olyan klubot tudok mondani, ahol két hasonló képességű fiatal van azonos poszton. Így a fiatalok motivációja stagnál, és ha nem tudod őket kimozgatni a komfortzónájukból, akkor nem biztos, hogy hasznos játékosok. Ha nem is szükséges rossz, de szükséges kötelezettség lehet így ez a szabály. Nem nagyon hiszek a kötelező dolgokban és jövőre ugyanez lesz. Mivel sok játékos fog az NB I-ből az NB II-be kerülni a szabályváltozásoknak köszönhetően, nem biztos, hogy a jól teljesítő és a másodosztályban szereplő fiataloknak egyenes lesz az útjuk az élvonalba.

Mennyire lehet ma rejtett értékeket találni az NB II-es piacon? Korábban jellemző volt, hogy fel-feltűntek olyan játékosok, akik aztán az NB I-ben is megállták a helyüket.

Nem állunk olyan jól. Siófokon is szerettünk volna igazolni, de nálunk nincsenek elszállt pénzek, elszállt tulajdonosi döntések, minden a helyén van, a realitás talaján állunk. Nem tudtunk úgy erősíteni a télen, mert nem volt olyan játékos, főleg a téli időszakban nagyon nehéz. Lehetne jobb a helyzet, ami múlik az akadémiákon, a fiatalok hozzáállásán, hogy ki mennyire akarja az első osztályt, mert aki akarja, az az NB II-be is oda tud kerülni. Kevés ilyen játékost látok manapság és ahogy látom, ez a közeljövőben nem is nagyon fog változni.

Mi jelenti a motivációt Siófokon, Soroksáron vagy Cegléden?

Magyarországon nagyon nem szeretnek a pénzről beszélni. Az NB I, NB II profi osztály. Egy profi számára az elsőszámú motivációt az jelenti, hogy minél több pénzt keressen. Akinek van egy panellakása, az akarjon családi házat, akinek Suzukija van, az akarjon egy BMW-t. Ehhez pénzt kell keresni, ehhez teljesíteni kell, minél hosszabb ideig. Egy profit igenis motiválni kell a pénzzel.

De a játékosokra is hatni kell érzelmileg, lelkileg is, sok motivációs filmet is nézünk a játékosokkal. És fontos, hogy visszajelzés legyen a futballisták részéről, ha be tud például üvegesedni a játékos szeme egy adott videónál, akkor tudom, hogy számíthatok rá. Volt is olyan játékosom, aki ma már az NB I-ben játszik, aki megkönnyezte, aki átérezte a mondandót. De sok jó és hasonló példa akadt már erre.

A 20-as létszám jó vagy rossz az NB II-ben?

Nekem tetszik, mint ahogy az is, hogy most például csütörtök-vasárnap ritmusban játsszuk a meccseket. A sok meccs nekem és a játékosoknak is fejlődési lehetőség, nem azért, mert ki kell tudnom dolgozni egy olyan edzésprogramot, amiben pihenni is tudnak a játékosok, de közben hasonló vagy ugyanolyan teljesítményt nyújtanak meccsről meccsre, miközben a futballisták élettanilag is döntést kell, hogy hozzanak, ki kell, hogy alakítsák magukban, hogy a nagyobb terhelés mellett hogyan élnek és dolgoznak. A 20 csapat jó, ha minden csapat stabil anyagi háttérrel bír, ha minden feltétel adott. Egy nagyobb mennyiségű NB II-ből több játékos tud odajutni a 12 NB I-es csapathoz is.

A Vidihez fűződő kapcsolat mit jelent a Siófoknak?

Ugye kapunk játékosokat a Videotontól és nagyon jó a két klub közötti kapcsolat, de ugyanígy a Vasas-Kubala Akadémiával is. A Videotonnál az ottani szakmai munkát is lehet tanulmányozni, voltam is már ott és kapunk segítséget is, ha szükséges, akár edzésanyagokat tekintve. Szeretek más edzőktől tanulni, ha lehetséges.

DUDÁS GÁBOR / MOKÁNY LAJOS