“Azt sajnálom, hogy nem tudtam magam megmutatni egy topbajnokságban, pedig hívott az Atlético Madrid is.”

Amikor Komáromban felbontották a szerződésedet, tudatosult benned, hogy vége a pályafutásodnak?

– Amikor jött a járvány, már sejtettük, hogy nem sokáig lesz játék – kezdte Kenesei Krisztián a csakfoci.hu-nak. – Komáromban az önkormányzat a csapat főtámogatója, de ezekben a nehéz időkben érthető módon a vírus elleni küzdelemre kellett átcsoportosítani a bevételeket. A polgármester úr nagyon korrekt volt, őszintén elmondta, hogy mi a helyzet, ezért több játékos szerződését is felbontották, többek között az enyémet is. Ekkor már tudtam, hogy vége a pályafutásomnak, legalábbis NB-s szinten biztosan nem fogok futballozni. 43 éves vagyok, nem tudnék már újra felpörögni. Arra viszont tettem ígéretet  a klubnak, ha újraindul a bajnokság, a hátralévő meccseket lejátszom, de szerintem idén már nem lesz itt foci.

Egészen döbbenetes, de 27 évvel ezelőtt rúgtad az első NB I-es gólodat. Emlékszel rá?

– Hogyne. Még csak 16 éves voltam, ennek ellenére Gellei Imre bácsi már berakott a csapatba. 1993 őszén a Haladás ellen játszottunk, 2-1-re vezettek a szombathelyiek, amikor csereként pályára léptem és sikerült egyenlítenem, majd megnyertük a meccset. Más kérdés, hogy a szezon végén kiestünk.

Mire vagy a legbüszkébb és mi hiányzik leginkább ebből a pályafutásból?

– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy mindegyik csapatomnál nyomot hagytam magam után. Az MTK-val bajnok lettem, rúgtam vagy 70 gólt, a lesajnált ETO-val negyedikek lettünk, 18 gólt szereztem és 18 gólpasszt adtam. Egerszegen szintén bajnokságot nyertem, majd gólkirály lettem, a Halival történelmet írtunk a harmadik hellyel, de a teljesen szétesett, és inkább egy romhalmazra hasonlító Pápán is helytálltam, a Vasasnál is jól ment és imádtak a szurkolók. Büszke vagyok arra is, hogy Kínában a legjobb légiósnak választottak, míg az Avellinoval egy erős Serie B-ben játszhattam.

Azt sajnálom, hogy nem tudtam magam megmutatni egy topbajnokságban, pedig hívott az Atlético Madrid is. A 29 válogatottság is lehetett volna több, de nem vagyok elégedetlen.

Sokan fanyalognak, meg legyintenek erre, de csinálják utánam.

“Rögeszméjévé vált, hogy magyar Overmarst farag belőlem…”

Pályafutásod legnagyobb győzelme a Manchester United elleni siker volt a ZTE-vel. Állítólag a meccs után mindenki önkívületi állapotban ünnepelt, míg te duzzogtál…

– Hogyne duzzogtam volna, már az sem tetszett, hogy Bozsik Peti bá’ öt perccel a vége előtt lecserélt, az pedig végképp nem, hogy a helyemre beálló Koplárovics Béla döntötte el a meccset. Tudom, hogy önzőség, de a mosolyom egy ideig nem volt őszinte. Később persze felfogtam, hogy mekkora dolgot hajtottunk végre, de mégiscsak jobb lett volna, ha az én gólommal győzzük le a Unitedet.

Soha nem állítottad magadról, hogy egy könnyen kezelhető játékos vagy. Volt olyan edző, aki tudott veled bánni?

– Két kedvencem is van. Az egyik Gellei Imre bácsi, akinél NB I-es játékos lehettem, a másik pedig Garami Józsi bácsi, aki mindig bízott bennem, akkor is, amikor az MTK-ban olyan támadók voltak, mint Hamar, Csertői vagy éppen Orosz. Mindketten nagyon értettek a futballhoz és ahhoz is, hogy kell bánni az egyéniségekkel.

Általában mindegyik edzőmmel kijöttem, talán Henk ten Cate volt az egyetlen, akivel nem találtuk meg a közös hangot. Centerként rugdostam a gólokat, de ő mindenáron jobbszélsőt akart faragni belőlem.

Nem érdekelte, hogy én voltam a csapat legjobb góllövője, rögeszméjévé vált, hogy magyar Overmarst farag belőlem. Mivel nem akartam Overmars lenni, egy időre száműzött a tartalékba….

Fogadni mernék, hogy Artner Tamással sem felhőtlen a viszonyod….

– Vele semmilyen viszonyom nincs. Folyamatosan szórakozott velem a Haladásnál, rendszeresen kihagyott a csapatból, majd az újságokon keresztül üzengetett. Egyszer aztán én is üzentem: miután csereként gólt lőttem az Újpestnek, leültem a kispadra és megtapsoltam magam. Ez nem tetszett neki és mehettem a tarcsiba. Szerintem kisstílű dolog volt tőle, de meg akarta mutatni, hogy ő egy Keneseivel is bármit megcsinálhat.

“Ha korábban jön meg az eszem még komolyabb pályafutásom lehetett volna…”

Mi volt a legnagyobb őrültség, amit elkövettél pályafutásod alatt?

– Volt pár. Zalaegerszegen az egyik vasárnapi bajnokink előtt, pénteken esküvőre voltam hivatalos több csapattársammal. Bozsik Peti bá’ a lelkünkre kötötte, hogy ne igyunk sokat és maximum egy óráig maradhatunk. Sajnos csak félig sikerült betartanunk az edzői utasítást: egykor eljöttünk….Mentségünkre szóljon, hogy vasárnap egy négyest gurítottunk az ETO-nak és én is rúgtam egyet. Meglepő módon a másik is egy piás sztori. Kevesen emlékeznek rá, de ’95-ben kijutottunk az ifjúsági Eb-re, ahol a hollandokkal, a spanyolokkal és a törökökkel voltunk egy csoportban. Az első két meccset elveszítettük, így már nem volt esélyünk a továbbjutásra. A szabadnapunkon mindenki bevásárolt, én is vettem két üveg Johnnie Walkert a szüleimnek.

Az utolsó mérkőzés előtti este ültünk a szobában és Tóth Norbi unalmában felvetette, hogy az egyik üveget bontsuk fel. Ebből aztán az lett, hogy pár óra alatt mindkettőt megittuk. Másnap aztán a mi két gólunkkal 2-1-re legyőztük a törököket…

Fotó: www.mtkbudapest.hu

Azt mondják rólad, hogy 35 éves korod után komolyodtál meg valamelyest. Előtte viszont nem biztos, hogy te voltál a legjobb minta a fiatalok előtt. Egyetértesz ezzel?

– Az előző két példából is látszik, hogy van benne valami….2003-ban Kínában tudtam meg, mi az igazi meló. Az első kinti edzésem után hazamentem és elájultam. Gyorsan rádöbbentem, hogy ott más munka folyik, mint itthon és láttam, hogyha mindent beleadsz, nagyon komoly eredményt tudsz elérni. Miután hazatértem, már másképp álltam az edzésekhez, a Haladásnál például sokszor kint maradtam, külön munkát végeztem. Talán, ha korábban jön meg az eszem még komolyabb pályafutásom lehetett volna. Ma bármelyik játékosnak, aki esetleg csapattársam volt, vagy akinek egyéni edzést tartok, próbálom elmondani, mire figyeljenek, milyen hibákat ne kövessenek el a futballban.

Mindegyik csapatodnál a szurkolók kedvence voltál, míg az ellenfél drukkerei utáltak. Mi volt a legfrappánsabb szurkolói beszólás és volt-e olyan, amin megsértődtél?

– Semmin nem sértődtem meg, de amikor a bátyám ügye miatt mindig engem találtak meg, az nem esett jól. Mondjuk az ötletes volt, amikor egy lepedőn tippmix szelvényt lógattak be a lelátóról…Bárhová mentünk az alap, hogy cigányoztak, de gyorsan megszoktam, „cserébe” megtapsoltam az ellenfél szurkolóit. Szerettem, ha szidnak, mert ez azt jelentette, hogy tartanak tőlem. Érdekes, hogy nemcsak a szurkolók, de sokszor a védők is velem szórakoztak. Egyszer le is ütöttem szegény Tamási Zolit, pedig a legjobb barátom volt, Debreceni Andrist meg lekönyököltem, mert szemtelenkedett.

Téged nem lehet egy csapathoz kötni, ezért az sem derült ki rólad soha, hogy milyen szurkoló vagy.

– Gyerekként az Újpestnek szurkoltam, még a jégkorongozók meccseire is jártam. Amikor elkezdtem az NB I-ben játszani, ez a rajongás megszűnt.

Ha most egy klubot kellene kiemelni, akkor az MTK-t mondanám, mégis az a nevelőegyesületem és ott lettem NB I-es játékos.

Az is igaz azonban, hogy az MTK miatt hiúsult meg több komoly külföldi lehetőségem is, mert szinte soha nem járt le a szerződésem, és sehova nem engedtek el.

Van ma olyan csatár, akiben saját magadat látod?

– Soma fiamban látom magamat, aki a Haliban játszik. Remélem, egyszer majdnem olyan magasságokig eljut, mint én. Komáromban Tóth Patrik, a volt csapattársam, aki korábban Újpesten is játszott, nagyon sokat tud a futballból, de az agyán kellene kicsit állítani.

El tudod magad képzelni edzőként?

– Nagy a képzelőerőm…Jelenleg az MTK női csapatánál dolgozom, egyéni képzéseket tartok, de Komáromból és Szombathelyről is kaptam már ajánlatot. Ha még lesz foci a járvány után, akkor nem kell aggódnom a jövőm miatt.

PRIVACSEK ANDRÁS