Te legutóbb Izlandon futballoztál, ennek az országnak a futballját pedig a pótselejtező miatt rendkívüli figyelem övezte itthonról. Hogy láttad, előzetesen milyen volt ott a meccset megelőző hangulat?

Nem éreztem az izlandiakon, hogy lenéztek volna minket. Noha folyamatosan kérdezősködtek nálam – látták a Fradi szereplését a BL-ben – , mi lehet a magyar válogatott gyenge pontja, hol találhatnak rajtunk fogást, de óvatosan elhessegettem az ilyen kérdéseket – kezdte a csakfoci.hu-nak Zachán Péter, az izlandi Fjölnir korábbi magyar hátvédje. – Sajnos a koronavírus mindenki számításait keresztülhúzta, így óhatatlanul az újságok is ezzel foglalkoztak többet, nem a meccsel. Amikor biztossá vált, hogy lesz folytatás, a felkészülés során végig inkább magukra koncentráltak, nem ránk.

Így kiesni alighanem nagy csapás lehetett Izland számára. Hogyan élték meg a meccs utáni pillanatokat?

Ebből nem sokat érzékeltem már, mert abban az időszakban Magyarországon tartózkodtam. Itthon, egyedül néztem végig a mérkőzést, természetesen a magyaroknak szurkoltam. Tudtam, a másik oldalon sok barátom játszik, de a szívem a helyén volt. A lefújás után kicsit fájt a szívem, mert a kinti barátaimról volt szó. Ami biztos: csalódottak voltak, hiszen kiskoruk óta élnek-halnak a futballért. Pár hírportált elolvastam, megítélésem szerint csak kisebb visszhangot kapott a pótselejtező utáni kiesés. Elfogadták a vereséget, lezárták, és készülnek a generációváltásra. Szeretnének fiatalokat beépíteni, akik képesek lehetnek az ország hírnevét öregbíteni hasonló, vagy jobb teljesítményt nyújtva.

Izlandról talán még mindig hamis kép él idehaza a futball és az ottani infrastruktúra terén is, még a magyar viszonyokkal is összevetve. Mi a valóság?

Infrastrukturálisan nagyon fejlett országról van szó a futballban is. A stadionok nagysága és befogadóképessége nem akkora, mint a Magyarországon lévőknek, ennek ellenére impozáns környezetben tudtam játszani hétről hétre. Sokszor játszottam úgy, hogy a tenger mellett volt a pálya, emiatt még az edzések is élményszámba mentek. Műfüves pályák is vannak, így minden adott volt, hogy maximálisan fel tudjunk készülni.

Közel négy hónapot lehúztál az izlandi élvonalban, az összes meccset kezdőként végigjátszottad Fjölnir színeiben. Hogyan összegeznéd az ottani légióskodást?

Emlékszem, minden mérkőzés után – ha nyertünk, ha kikaptunk – a bajnokság névadójából (Pepsi Max Delid – a szerk.) fakadóan mindig egy rekesz kólát kaptunk.

Eleinte azt sem tudtam, hogyan utazunk majd például a mérkőzésekre, volt olyan alkalom is, amikor repülővel mentünk, mert az egyik csapat olyan messze volt tőlünk, de általában nem ez volt a jellemző.

Sokat segített a beilleszkedésemben, hogy egy kicsit beszéltem izlandiul. Nagyon sokat foglalkoztak velünk csapatszinten, az újakkal is, ezáltal könnyedén fel tudtam venni a bajnokság ritmusát, és mind a 16 meccsen kezdőként végig a pályán voltam. Rengeteget fejlődtem mind mentálisan, mind fizikálisan.

Amikor kiszerződtél, fel voltál készülve a teljesen más kultúrára és futballközegre?

Kisebb izgalom volt bennem, hiszen nem tudtam, mire számítsak az izlandi bajnokságot illetően. Hirtelen jött a lehetőség, ezért kevés időt tudtam tölteni a felkészüléssel, így mélyen nem ástam bele magamat az izlandi kultúrába. Magamra voltam utalva. Furcsa volt, hogy még este 11-kor is világos volt, utána hajnal 3-kor már megint sütött a nap.

Emlékszem, amikor nyáron kiigazoltam, farmerben mentem, Izlandon pedig csak 15 fok volt, szinte szétfagytam. Kabáttal és sapkával vártak a reptéren.

Az első edzésemen jó vastagon beöltözve tréningeztem. A többiek csodálkozva néztek rám, majd nevettek, viccesen megjegyezték, hogy náluk ez a nyár. Az izlandi kaland előtt Pakson, valamint az NB III-ban játszottam idehaza. Úgy voltam vele, ha adódik egy lehetőség, ahol újra profi szinten tudok szerepelni, azt mindenképpen meg fogom ragadni.

Mennyire volt ez szakmai és mennyiben anyagi jellegű döntésed?

Végig tudtam játszani a szezont, így a meccsterhelés megvolt, ami fontos volt a számomra. Egészséges tudtam maradni annak ellenére, hogy négy-öt naponta voltak a mérkőzések. A célom volt olyan új dolgokat, tudást elsajátítani, amiből később profitálhatok. Itthon biztosan tudnám kamatoztatni, amit Izlandon “tanultam”.

Izlandon egy első osztályban futballozó játékos fizetése milyen sávban mozog?

Nem szeretnék más pénztárcájában turkálni, mert nem lenne illő. 

Annyit elárulhatok, hogy az átlagos NB I-es fizetésektől – a Fradi és a Vidi más szint – kicsivel kevesebbet keres egy Izlandon játszó futballista.

A klub lakást és autót biztosít, amire nem lehet panasz. Nem úgy mentem ki, hogy majd Izlandon alapozom meg az anyagi jólétemet hosszú időre, célom az volt, hogy minél többet játsszak, fejlődjek. Aláírom, fontos a kereset is, de még ráérek ezzel később foglalkozni.

Egy kiesőhelyen álló izlandi csapatnál mindenki profinak számít?

A csapattársaim nagy része a gimnázium után nem hagyta abba a tanulást, egyetemre, főiskolára ment továbbtanulni. Nagyon tetszett, hogy intelligens futballistákkal játszhattam együtt.

Kiemelném, hogy volt, aki a futballból származó jövedelem mellett mérnökként vagy ingatlanosként is dolgozott, de még olyan is akadt, aki a szülei autókereskedésében dolgozott.

Sosem panaszkodtak azért, mert lehúztak pár órát még a másik munkahelyükön.

Milyen különbségeket vettél észre az izlandi és a magyar bajnokság között?

Az izlandi futballra az őszinte játék a jellemző, ezáltal több gól is van a mérkőzéseken. Itthon inkább a biztonságos védekezésre törekednek a csapatok, kint a párharcokba is keményen belemennek a játékosok. Előszeretettel nyúlnak a fiatalokhoz, hamar megadják nekik a lehetőséget a bizonyításra. Akik kimagaslóan teljesítenek, el tudnak kerülni egy svéd, norvég vagy dán élvonalba is. Komolyabb ligákba is eligazolhatnak, ha megugrották azt a szintet.

Viszont, ha nem úgy teljesítenek, ahogy edzőjük elvárja, akkor nem jegelik őket rögtön, mint Magyarországon. Bíznak bennük akkor is, így nem vesznek el a süllyesztőben. Ugyanez a helyzet az edzőkkel is. Ha négy-ötmeccses nyeretlenségi sorozatba kerülnek, nem menesztik őket, gond nélkül végigviszik a szezont.

Az izlandi bajnokság topcsapatai, amelyek évek óta az EL-ben játszanak, azok kétségkívül jobb szintet képviselnek, és szerintem a középmezőnyben ott lennének az NB I-ben. Sajnos nem sikerült szoros kapcsolatot kialakítani a szurkolókkal a korlátozások miatt. Amikor a szezon elején még nem voltak korlátozások, akkor a fiatalok autogramot kértek, labdákat kellett aláírni. Szimpatikusak voltak, számomra imponáló volt. Mindenki befogadó volt. Csapaton belül sem volt senkinél tapasztalható a sztárság érzete. Aki jó teljesítményt nyújtott, azt megdicsérték egymás között, de sosem ajnároztuk túl egymást.

Hogy érzed, melyik bajnokságban tudnád jobban felhívni magadra a figyelmet?

Szerintem teljesítményfüggő, ki kerül például a válogatott szakmai stábjának figyelmében, érzésem szerint egy külföldi bajnokságra jobban figyelnek, ott jobban szem előtt vannak a játékosok. Szerintem például itthon nehezebb kitűnni a mezőnyből, mintha magyarként külföldön játszanál. Az persze elengedhetetlenül szükséges lenne, hogy bárhol is játssz, a nemzetközi porondon szerepelj és ott jó teljesítményt nyújts.

Zárszóként: rosszabbra vagy jobbra számítottál annál, mint ami Izlandon ért?

Úgy gondolom, erőssége tudtam lenni a csapatnak, az edzővel is sikerült jó kapcsolatot kialakítani. Többször beszéltünk egyénileg, mindig kíváncsi voltam a véleményére, megkérdeztem, miben kell fejlődnöm. Elégedett volt velem a másodedző is. Kellemesen csalódtam, sokkal több pozitív dolog ért, mint amire számítottam. Láttam nagyon szimpatikus klubokat Izlandon is, különösképpen az Eidur Gudjohnsen vezette Hafnarfjördur játéka nagyon tetszett. Egyetlen negatívum, hogy kiestünk, ennek nem örülök. 

LENKÓ PATRIK