Papírforma vagy bravúr a Puskás Akadémia ezüstérme a bajnokságban?

– Megelőzni egy Fehérvárt, az a bravúr kategóriába tartozik, ezt nem tervezhettük be a szezon előtt – kezdte Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia vezetőedzője. – Úgy számoltunk, hogy a harmadik hely környékére odaérhetünk. Tisztában vagyok vele, az ezüstéremhez az is kellett, hogy a Vidi hullámvölgybe kerüljön, mi pedig egy jó sorozattal tudtunk előzni. Januártól kimagaslóan játszottunk, megérdemeltük ezt a második helyet.

Az első szezonodban harmadik lett a csapat, most második. Van még előrelépés, lehet cél a bajnoki cím?

– Azt most nem merném egyértelműen kijelenteni, hogy a következő szezonban a bajnoki cím a célunk. A célok megvalósítása mellett van egy küldetésünk is, minél több saját nevelésű fiatalt akarunk beépíteni a csapatba. Ezen a téren is lépegetünk előre. Ebből a szempontból bonyolultabb a helyzetünk, mint egy Ferencvárosnak, ahol az eredmény a legfontosabb szempont.

Szeretnénk a jövőben is tartani a lépést az élcsapatokkal és mellette minél több játékost kinevelni a Puskás Akadémia és magyar futball számára.

Melyik fiatal játékosod teljesítményére vagy a legbüszkébb?

– Azokra vagyok a legbüszkébb, akiket mellőztek és nálam bebizonyították, hogy lehet rájuk számítani. Sokat fejlődött például Komáromi Gyuri vagy Corbu Marius, de én leginkább Spandler Csabit emelném ki, még akkor is, ha már 25 éves. Nagyon büszke vagyok rá, mivel hosszú és nehéz utat tett meg, sokat várt a lehetőségre. Az ő sikereinek hangosan tudok örülni. Az NB I egyik legstabilabb és legmegbízhatóbb belső védőjévé vált, nem véletlen, hogy volt válogatott kerettag is.

Számodra milyen a külföldi és hazai játékosok egészséges elegye a kezdőcsapatban?

– Általában 5-6 magyar játékos mindig van a kezdőcsapatban, akik remekül kiegészülnek a külföldiekkel.

Ma már eljutottunk oda, hogy a saját nevelésű játékosaink is meghatározók tudnak lenni.

– Az elődeimnek ez különböző okok miatt nem sikerült, de örülök, hogy most már jó úton haladunk. Amikor Örményországban dolgoztam, ott is a fiatalok beépítése volt a cél és emellett bajnokságot nyertünk. Számomra ez egy ismerős feladat volt, és bíztam magamban annyira, hogy megoldom.

Az elmúlt két évben a légiósok jó arányban válnak be, míg korábban ez nem mindig volt így. Ennek mi az oka?

– Nem hozunk sok külföldit, nem szeretnénk, hogy a mennyiség a minőség rovására menjen, viszont körültekintően járunk el. Számomra rettenetesen fontos egy futballista természete is, legalább annyira, mint a játéktudása. Mielőtt valakit leszerződtetünk, akár egy órán át is beszélgetek vele, hogy leszűrjem, milyen ember, beleillik-e a mi közösségünkbe, megpróbálok egyfajta jellemrajzot készíteni róla. Volt már olyan, aki végül azért nem került hozzánk, mert úgy gondoltam, hogy az emberi tulajdonságai nem kompatibilisek a mi filozófiánkkal. Ugyanakkor olyan is előfordult, hogy fenntartásokkal fogadtam valakit, aztán pozitív meglepetést okozott. Emellett az is fontos, hogy az általam preferált támadófocinkba jól illeszkedjen a kiszemelt futballista. 

A külföldiek közül kinek a megszerzésére vagy a legbüszkébb? 

– Joao Nunes-re, aki a játékstílusa, személyisége, hozzáállása alapján példakép lehet mindenki számára. A hozzá hasonló típusú játékosokat kedvelem, egyértelműen a kulcsemberünk.

Viszonylag ritkán dicsérsz, többször kritizálsz. Hogy viselik a játékosaid, amikor egy-egy alkalommal a nagy nyilvánosság előtt kiosztod őket?

– Az a nevelési módszerem része.

Azt tudni kell, hogy amikor a médiában valakit kritizálok, előtte, már voltak fokozatok: előbb csendben elbeszélgetek vele az öltözőben, aztán öltözőn kívül, majd kicsit hangosabban.

– Ha egyik sem hatásos, akkor jön a televízió nyilvánossága. Sokan nem értenek ezzel egyet, nekem viszont eddig bevált. Ilyenkor soha nem tönkretenni, eldobni akarom az adott játékost, hanem motiválni, kihozni belőle a legtöbbet. Az elmúlt egy évben főleg Kiss Tominál alkalmaztam ezt a módszert és tökéletesen bejött. Olyan ez, mint a defibrillátor, az utolsó esély…

Ő például fiatal kora ellenére már komoly egóval rendelkezik. Mennyire könnyű kezelni az egyéniségeket az öltözőben?

– Igyekszem letörni a szarvukat, de közben simogatom is őket, így nem olyan fájdalmas. Előfordul, hogy apáskodom felettük, nevelgetem őket. Konzervatív edzőnek tartom magam, az extrémizmust nem tudom elfogadni. Vannak bizonyos határok, amelyekbe nálam bele kell férnie mindenkinek.

Mire gondolsz?

– Például egy 17 éves gyerek nekem ne jöjjön kitetovált ordító farkassal a fején edzésre. Volt már olyan, hogy azt mondtam egy játékosomnak: vagy most azonnal levágatja a haját, vagy mehet haza. Levágatta. Annak nincs jó üzenete nálam, ha valaki többet foglalkozik az extrém sérójával, mint a futballal.

Akkor Cseri Tamás soha nem lenne a játékosod?

– Neki nagyon szép haja van…Ő egy rutinos játékos, már megengedheti magának a nem hétköznapi hajviseletet. Cseri Tamást beengedném az öltözőnkbe.

Mint ahogy Marco Rossi is beengedte, így ő is pályára léphet az Európa-bajnokságon. Mit vársz a magyar válogatottól az Eb-n?

– Kellemes meglepetést. Extra nehéz a csoport, de az mindenképp előny, hogy ott lehetnek a nézők a stadionban. A futballra kiéhezett szurkolók még jobban felpörgethetik a játékosokat. Nekünk nincs veszítenivalónk, mindenki a csoport utolsó helyére vár minket, ezt ki lehet használni. Marco Rossi alatt stabillá vált a magyar válogatott, vannak Bundesliga-játékosok, külföldön edződött légiósok. Ha jól működik az ötvédős rendszer, akkor nagyon nehéz feltörni, persze az ellenfélnél világklasszisok lesznek. Ennek ellenére nem féltem a válogatottat, amely már európai szinten sem rossz csapat.

Mivel nincsenek elvárások, bátran, görcs nélkül lehet futballozni, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy legyőzzük a portugálokat az első meccsen.

Két játékosod az utolsó pillanatig is harcban volt az Eb-ért, a végső rostán azonban Tóth Balázs és Spandler Csaba is kihullott. Csalódott vagy emiatt?

– Büszke vagyok rájuk. Csabi először volt a válogatottban, talán még nem ismerik őt tökéletesen, de biztos vagyok benne, hogy neki lesz még jövője Rossi csapatában. Balázs sérültem ment az edzőtáborba, ott egy hét után felépült, de sokat kihagyott. Ha egészséges lett volna, 100 százalékra biztos vagyok benne, hogy bekerül az Eb-keretbe. Nincs bennem csalódottság, mindkét játékosom objektív okok miatt került ki.

A felcsúti szerepvállalásod eddig egyértelműen sikeres. Hornyák Zsolt edzőként mennyire került magasabb polcra ezáltal?

– Az elmúlt félévben négy komoly ajánlatom is volt Csehországból és Szlovákiából, többek között például a Slovan hívott. Ez komoly visszaigazolás nekem, hogy valamit jól csinálok. Nem akartam azonban félbehagyni az itteni munkámat, áprilisban meghosszabbítottam a szerződésemet, mert úgy éreztem, tudunk még előre lépni, van bennem kellő motiváció a folytatáshoz.

Ismerem magam, ha már nem leszek elégedett a saját munkámmal, ha már nem megy a bringa, én fogom azt mondani, hogy elég, de ettől most még nagyon távol vagyok.

Az idei szezonban egyszer már majdnem megállt a bringa…

– Nem titok, hogy a Paks elleni 6-2-es vereség után felajánlottam a lemondásomat. Nem volt rend az öltözőben és úgy éreztem, azzal tudnék a legtöbbet segíteni a csapatnak, ha elmegyek. A szezon elején leterített minket a koronavírus, egy totál új csapatot kellett kialakítani és a fiatalok jól teljesítettek. Később a rutinosabb játékosokat értelemszerűen vissza akartam építeni a csapatba, de úgy, hogy a fiatalokról sem szerettem volna lemondani. A légiósok egy része azonban nem megfelelően viselte ezt a küzdelmet, ezáltal megbomlott a rend. Úgy láttam, nincs kiút, de a vezetőség nem fogadta el a lemondásomat, megkaptam a bizalmukat, azt mondták, tisztítsam meg az öltözőt, mindenben támogatnak. Végül azoknak is megadom a lehetőséget, akiktől meg akartam válni. Ezáltal újjáépült a bizalomkör, helyreállt a rend az öltözőben, ennek pedig az lett a vége, hogy a Puskás Akadémia fennállásának legjobb szezonját produkáltuk.

PRIVACSEK ANDRÁS

Törökország-Olaszország az Eb-rajton – mutatjuk a tuti tippeket a nyitómeccsre