Az elmúlt hónapokban több NB I-es csapatnál is volt edzőváltás. Felmerült a neved valamelyik klubnál?

– Nyár óta két NB I-es és két NB II-es csapattól kerestek – kezdte Horváth Ferenc a csakfoci.hu-nak. – Ezek közül két komolyabb ajánlat volt, az egyik esetben nem én lettem a kiválasztott, a másik lehetőségre pedig én magam mondtam nemet.

Miért?

– Nagyon messze lettem volna a családtól, ez is fontos szempont volt számomra. Emellett nem éreztem, hogy 100 százalékosan bele tudnék állni a projektbe. Nem beszélhettünk még kész csapatról, sok volt a bizonytalanság. Szeretnék dolgozni, de ma már megfontoltabb vagyok. Korábban beleugrottam szinte bármibe és meg is égettem magam párszor.

Hiányzik már a munka?

Azt szoktam mondani a feleségemnek, hogyha edzőként nincs rám szükség, akkor majd játékosként térek vissza. A versenysúlyomnál vagyok, szögletek után össze tudnék még kaparni pár gólt.

– Egy ideig jó volt pihenni, de most már szívesen dolgoznék. A kutya is megutált, annyit lát mostanában. Otthon már kártékony voltam, úgyhogy itt Szigetszentmiklóson bekéredzkedtem a fiamék csapatához edzőnek, most 9 éveseknek tartok edzéseket. Szeretek velük dolgozni, nagyon élvezem a munkát. Emellett délelőttönként csatárokkal foglalkozom, kizárólag a támadások befejezését gyakoroljuk. Járnak hozzám NB II-es, NB III-as támadók, de akár az NB I-ből is szívesen fogadok bárkit.

A két kiesés mennyire van hatással a karrieredre?

– Biztosan hatással van. A balmazi élményt nem adnám oda semmiért. Amit akkor elértünk, az bravúr-kategória. Alig volt NB I-es tapasztalattal rendelkező játékosom, mégis az utolsó pillanatig harcban voltunk a bennmaradásért, a kupában pedig a legjobb négy közé jutottunk. Szombathelyen pedig egy lejtmenetbe kerülő csapatot vettem át, mégis voltak nagy pillanataink, hiszen legyőztük a Fradit, a Honvédot, az Újpestet. A tavaszi eredmények alapján a Haladás ott lett volna közvetlenül az élcsapatok mögött. Tudom, hogy csak a végeredmény számít, és mindkét esetben kiestünk, az emberek pedig ezt jegyzik meg.

Fotó: balmazfoci.hu

Egy ideig a legfelkapottabb hazai edző voltál, hat év alatt hét csapatnál dolgoztál. Miért nem tudtál huzamosabb ideig megmaradni sehol?

– Bika jegyű vagyok és gyűlölöm a változásokat, de így alakult eddig a pályafutásom. Általában mindig felfelé léptem a klubváltásaimmal, a Paks és az ETO például kivásárolt az élő szerződésemből, csak kétszer rúgtak ki, Győrből és Diósgyőrből.

Az ETO-nál azt mondtam a vezetőknek, ha minden nyáron és télen kicserélhetek három játékost a keretben, akkor három éven belül bajnokcsapatot csinálok, ha mégsem, akkor visszafizetem az addig megkeresett teljes béremet. Nem mentek bele sajnos. Diósgyőrben viszont megkaptam a három évet, igaz, csak elméletben.

– Ott abban állapodtunk meg, hogy mindenbe beleszólásom lesz, szabad kezet kaptam a klubmodell felépítésére. Amikor odamentem, 14 játékosunk volt, szinte közvetlenül a bajnoki rajtra alakult ki a keret. Lendületből megvertük a Videotont és az Újpestet, majd kiütköztek a nehézségek, jöttek a vereségek. Pár hónap után már ott tartottunk, hogy ultimátumot kaptam, így lett a három évből hét hónap.

Nem vagy kicsit naiv?

– Nem vagyok naiv, inkább hiszek valamiben, ezért is hittem el, hogy majd én három évig nyugodtan dolgozhatom. Mindig azt gondolom, hogy másoknak is azt jelenti a futball, amit nekem, túlságosan hiszek olyan embereknek, akiknek nem kellene. Nem akarok magasztos lenni, de számomra a futball egy vallás, a stadion a templom, ahol mindig megnyugszom és ahol mindig otthon érzem magam.

Ha megkapok egy feladatot, akkor azzal maximálisan azonosulok és mindent elkövetek azért, hogy a kitűzött célt elérjem, elég szenvedélyes tudok lenni. Sajnos, ez nem mindenkire igaz, azok közül, akik velem dolgoztak.

– Ettől függetlenül csapatszintem is léptem előre mindenhol, de játékosok feljebb adásában mindenképpen. Sok olyan játékost sikerült adnom az NB I-.nek, akikkel együtt dolgoztam, elég, ha csak Kalmárra, Sigérre, Funshóra vagy Nyárira gondolunk.

A játékosok nem azonosultak veled, illetve a céllal minden esetben?

– Bárhová mentem dolgozni, nemcsak a keret erejét térképeztem fel, hanem azt is, hogy milyen a légkör az öltözőn belül, milyen típusú emberek alkotják a csapatot. Sokszor csalódtam sajnos a játékosok mentalitásában, hozzáállásában.

Soha nem hittem volna, de vannak motiválhatatlan játékosok. Ha valaki 30 évesen lakótelepen lakik, 12 éves autóval jár és nem akar ennél többet elérni, azzal nehéz mit kezdeni. Ha nekem van egy házam és egy autóm, akkor hajót és villát akarok, csak ez a mentalitás az, ami eredményre vezet.

– Nagyon szegény családból származom, de mindent, amit elértem, saját magamnak és a maximalizmusomnak köszönhetem, a céljaimért átmentem a falon is. Szerencsére nem megélhetési edző vagyok, a családomat enélkül is el tudnám tartani, de mivel ez az életem, egyértelmű, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.

Szerinted egy edzőt kereső NB I-es klubvezetőnek vagy klubtulajdonosnak hányadik helyen jut eszébe Horváth Ferenc, mint megfelelő megoldás?

– Mindegy, hol helyezkedek el, az a fontos, hogy olyan emberekkel tudjak dolgozni, akikkel egyformán gondolkodunk.

A mellékelt ábra azt mutatja, hogy lekerültem a futballtérképről és nem nagyon jutok eszébe senkinek. Persze, valószínűleg vannak olyan vezetők, akik esetleg azért nem keresnek, mert úgy gondolják, úgysem mennék hozzájuk.

Van olyan klub, ahova nem mennél?

– Biztos van, de minden ajánlatot meghallgatok.

Azt mondtad, most már megfontoltabb vagy, de másfél év kihagyás és két kiesés után elképzelhető, hogy nem álmaid szerződését teszik majd eléd legközelebb.

– Ebben biztos vagyok. Ha a közeljövőben jön egy megkeresés, az nem olyan ajánlat lesz, amit hátra dőlve, nyugodt szívvel fogadok majd el. Valamennyi kockázatot biztosan be kell majd vállalnom, anélkül már nem megy.

Mennyit változott az NB I, amióta nem dolgozol benne?

– A Fradi és a Vidi talán még erősebb lett, az NB II ajtaja pedig egyre több csapat előtt áll nyitva…. Örülök, hogy Fehérváron Márton Gábor az edző.

Amikor ott dolgoztam, csupán átmeneti megoldás voltam, amíg nem találtak külföldi szakembert. Akkoriban szentírás volt, hogy a Vidi edzője csak külföldi lehet, azóta szerencsére megváltoztatták a szentírást.

Az utóbbi 1-2 évben azonban mintha több szerepet kapnának a hazai edzők az NB I-ben, mint korábban.

– Ideje volt. A hazai szakma utasított el minket, holott a magyar edzőket itt képzik. Ezek szerint rossz képzést kaptunk? Én csak azt tudom megtanulni, amire megtanítanak, ha ez nem elég, akkor tanítsanak jobban. Nagyon sok mindent tanultam légiósként is a külföldi edzőimtől és folyamatosan képzem magam, szinte minden hozzáférhető friss szakmai anyagot elolvasok. Mindig igazságtalannak tartottam, ha egy edző azért került előnybe velünk, magyarokkal szemben, mert másfajta színű az útlevele. Mi mindig valakik akartunk lenni, spanyolok, portugálok, németek, de mi magyarok vagyunk és végre a saját utunkat kellene járnunk. Össze kell fognunk, ha viták árán is, de együtt kell mennünk előre.

PRIVACSEK ANDRÁS

A Fradi és a Loki bajnoka az ikonokat hiányolja a magyar fociból: “Egy mai gyerek már nem érti, mit jelent abban a mezben játszani” – interjú