A portugál szakember korábban a Sportingnál több, ma már magas szinten futballozó játékossal - mint Mateus Fernandes, Renato Veiga, vagy Eduardo Quaresma - dolgozott együtt, és elmondása szerint a ZTE-nél is hasonló szemléletben igyekeznek építkezni. Erről a beINSportsnak beszélt.
– A legfontosabb, hogy magas követelményeket támasszunk velük szemben. Az említett nevek nagyon sokat jelentenek számomra, hiszen hosszú éveken keresztül dolgoztam velük, és nagyon magas elvárásokat támasztottunk velük szemben. Megemlíthetem Dário Essugót és Kendry Páezt is. Mindannyian különböző életszakaszban és különböző korban voltak, de mivel sok időt töltöttem a Sporting második csapatánál, lehetőségem volt arra, hogy elsősorban mentális szempontból fejlesszem őket. A mentalitást a legnehezebb megváltoztatni. Nap mint nap olyan értékeket kell átadnunk nekik, mint az elkötelezettség, az ambíció és a magas színvonalra való törekvés. Így fejlődhetnek emberként és profi futballistaként is. Számomra ez a legfontosabb, és csak ezután következik a taktikai oldal. Fel kell mérni, hogy éppen hol tartanak, és meg kell határozni, hogyan tudjuk fejleszteni a játékuk különböző elemeit. A Sportingnál ez rengeteg munkát jelentett.
Olyan játékosokat fejlesztettünk, akik később jelentős értéket képviseltek a klub számára, és ez az egyik célunk is volt. A ZTE-nél ugyanaz a filozófia, ugyanakkor különböző kultúrából és háttérből érkező játékosokkal dolgozunk. Ezért mélyebben kell megismernünk az értékrendjüket, az ambícióikat és azt is, mi a céljuk. Meg kell értenünk őket ahhoz, hogy a jövőjükre gondolva dolgozhassunk velük. Ez nem egyszerű feladat. Az oktatás és a futballban kapott képzés teljesen eltérő lehet. Vannak játékosok, akik gyorsan megértik a nyelvet és magát a játékot is, másoknak viszont még az alapokat és a mérkőzés olvasását kell megtanulniuk. Ez rengeteg munka.
– Én pedig nagyon szeretem csinálni, különösen akkor, amikor látom, hogy fejlődnek, és magasabb szintre lépnek. A nehézséget az jelenti, hogy legtöbbször nincs elég időnk. Amikor valaki az élvonalban dolgozik edzőként, eredményeket is kell szállítania.
A fiatal játékosok fejlesztése ezért hosszú távú projekt, ugyanakkor olyan eredményekre is szükségünk van, amelyek segítik a klubot a céljai elérésében. A filozófia ugyanaz marad, mert azoknak a játékosoknak a mentalitása, akikkel a Sportingnál dolgoztam, sok tekintetben hasonló az itt futballozó játékosokéhoz. A Sportingnál, a Sahtarnál és a Benficánál is számos olyan labdarúgóval dolgoztam, akik most a pályafutásuk következő lépését teszik meg, és mindig nagy öröm számomra látni, hogyan fejlődnek tovább.
Filipe Çelikkaya arról is beszélt, mi volt az, ami a leginkább feltűnt neki, amikor megérkezett a ZTE-hez és megismerte a magyar futballt. Miben más ez a közeg ahhoz képest, amit korábban Ukrajnában, az Egyesült Államokban vagy Portugáliában tapasztalt?
– Úgy gondolom, mindig először az embert kell néznünk. Akár a Sportingnál, a Benficánál vagy itt dolgozunk játékosokkal, továbbra is emberekkel foglalkozunk. Meg kell értenünk, mi a céljuk, és miért vannak itt. Ha pontosan tudják, miért vannak itt, sokkal könnyebb velük dolgozni. Ez egy kisváros és egy kisebb klub, de nagyon jó körülmények között tudunk nap mint nap dolgozni. És ez nemcsak a létesítményekről szól, hanem az életmódról is. Az ember akár gyalog is eljuthat otthonról a klubhoz, könnyen lehet közlekedni, így szinte teljes mértékben a futballra lehet koncentrálni. Ez egy nagyon különleges hely abból a szempontból, hogy a játékosok csak a futballra összpontosíthatnak, és csak a futballal foglalkozhatnak. A szabadidejükben pedig felfedezhetik Közép-Európa közeli városait is. Ez szintén fontos, hiszen a futballon kívül is meg kell tapasztalniuk az élet más oldalait. A célunk, hogy fejlesszük a játékosok játékfelfogását, fizikai képességeit és mindenekelőtt a mentalitásukat. Ez a legnagyobb kihívás, mert ezek a játékosok nagyon fiatalok. Még nem úgy látják a jövőjüket, ahogyan mi látjuk. A szakmai stáb feladata, az én felelősségem pedig vezetőedzőként az, hogy dolgozzunk velük és a megfelelő útra tereljük őket.
Az a célunk, hogy olyan szintre fejlesszük őket, ahonnan később akár az MLS-be igazolhatnak, vagy nagyobb európai klubokhoz kerülhetnek, ahogyan ez már korábban is megtörtént olyan játékosok esetében, akik a Baselhez, a Qarabaghoz vagy más csapatokhoz szerződtek. Ez a klub projektje, és remélem, hogy még sok éven át folytatódik, ezzel a ZTE a játékosfejlesztés egyik viszonyítási pontjává válhat.
Az is kiderült, lát-e olyan játékost a jelenlegi ZTE-ben, aki később akár Európa öt legerősebb bajnokságának valamelyikében is megállhatja a helyét.
– Nagyon sok minőséget látok. Úgy gondolom, ha ezek a játékosok képesek megtanulni azokat az alapelveket, amelyekre a legmagasabb szinten szükség van, akkor eljuthatnak oda. A Sportingnál például az első csapat a Bajnokok Ligájában szerepelt, miközben a második csapat egy másik szinten versenyzett. A célunk az volt, hogy a játékosokat felkészítsük az első csapatra, és megismertessük velük a csúcsfutball követelményeit. Azt próbáltuk elérni, hogy csökkentsük az első és a második csapat közötti különbséget, ne pedig tovább növeljük azt. Azt akartuk, hogy a második csapat játékosai készen álljanak arra, hogy az első csapat futballistáinak utódai legyenek. Ezért tudtunk olyan játékosokat fejleszteni, mint Geny Catamo, Daniel Bragança, Eduardo Quaresma és sokan mások. Mindannyian egy nagyobb terv részei voltak, nem egy kizárólag az eredményekre épülő projekté. A Sportingnál nem nyertünk meg minden bajnokságot, de igyekeztünk a lehető legjobb módon felépíteni a klub struktúráját. Számunkra a cél teljesen világos volt, és úgy gondolom, nagyon jól sikerült megvalósítanunk.
Itt nincs ugyanilyen felső határunk, mert nincs egy olyan csapatunk felettünk, amely a Bajnokok Ligájában szerepel. A mi mércénk a magyar bajnokság versenyszintje. Amikor a legerősebb csapatok, a bajnokok és az élmezőnyben végző együttesek ellen játszunk, és jól teljesítünk, akkor már meg tudjuk határozni azt a kiindulópontot, ahonnan megítélhetjük, hogy egy-egy játékos készen áll-e a következő szintre. Ha 20, 21, 19 vagy akár 18 éves játékosokkal is versenyképesek tudunk lenni, és ők képesek helytállni, gólt szerezni, illetve egy az egy elleni helyzetekben megverni az ellenfeleiket, az sokat elárul.
– Azt jelenti, hogy megvan bennük a potenciál. Ezután meg kell tanítanunk nekik, mikor kell cselezniük, hol érdemes megpróbálniuk, mikor kell betörniük a tizenhatoson belülre, mikor nem szabad ezt megtenniük, és hogyan hozzanak jó döntéseket. Rengeteg olyan részlet van, amelyről könnyű beszélni, de a valóságban rendkívül összetett.
