Waltner Róbert eseménydús pályát futott be: edzőként is dolgozott a ZTE-nél és Pakson is, az M4 Sportnak adott interjúban számos más témáról is nyilatkozott. Az alábbiakban témakörök szerint idézünk az interjúból.
A paksi időszakáról
Waltner 2022-ben lett a Paks vezetőedzője – ez volt az egyetlen klub, ahol komolyabb feszültség alakult ki körülötte. Nem sokkal a munkakezdés után a klubikon, Böde Dániel kérte szerződése felbontását, amiben – a korabeli hírek szerint – szerepet játszott az is, hogy nem jött ki az új edzővel.
– Nagyon megviselt, igazságtalannak tartottam az elküldésemet. Az egyik álmom az volt, hogy Pakson dolgozzak. Sokan felfújták és elferdítették az ügyünket Danival. Amikor odakerültem nem dőlt még el, hogy hosszabbítanak vele vagy sem. Leültünk beszélgetni és elmondtam, hogy számítok rá. Hozzátettem, hogy nem szeretnék jeleneteket, amikor adott esetben lecserélem, mert korábban volt ilyen probléma. Közben leigazoltuk Varga Barnabást, ő volt az elsőszámú center. Megértem, hogy bántotta Danit ez a helyzet, nekem is rosszul esett, amikor ilyen helyzetbe kerültem amikor idősebb voltam. Az én rendszeremben ezen a poszton csak egy játékos szerepelhet. Közben Dani azon gondolkodott, hogy menedzser lesz, beveszik a stábba, befejezi. Örülök neki, hogy még mindig ráhúz egy évet. Az én bűnöm az volt, hogy kétszer egymás után nem cseréltem be, nyilván játszani akart. Az első találkozón vezettünk, beküldtem a fiatalokat, hogy legyen több pályán töltött percük, a következőn meg 3–1-es hátrányban voltunk és ugyanígy döntöttem, ráadásul Varga Barnabás jó formában volt. Ezt vette zokon Dani és kérte a szerződése felbontását. Nem küldtem az NB III-ba, hanem erről Haraszti Zsolt ügyvezetővel döntöttek ketten. Úgy voltak vele, hogy télig várnak, meglátják, mi lesz. Dani nem akart velem dolgozni, nekem semmi problémám nem volt vele.
A klubon belül megpecsételődött a sorsom, az én nyakamba varrtak mindent, én voltam a bűnbak, nem voltam szimpatikus ember. Nekem tulajdonították, hogy elküldtem az NB III-ba, soha nem tettem volna ezt meg. Azt, hogy most így szerepel (Böde – a szerk.) , köszönheti nekem is.
– Lett benne egy akkora dac, egy akkora bizonyítási vágy, amit ez a szituáció hozott ki belőle. Nem hosszabbította volna meg a pályafutását, ami nagyon szép lett. Sajnálom, hogy ilyen szinten lettem része a karrierjének, de amit mondtam abban van igazság. Jót tettem vele. Nekem is meg akarta mutatni, hogy ennél jobb, de én tudtam, hogy ő jó futballista. Nem akartam neki ártani.
A paksi időszak kapcsán Waltner Róbert elmondta: komoly döntéshelyzetbe került.
– Azt kellett mérlegelnem, feladjam-e az elveimet egy játékos kedvéért. Ilyen még soha nem történt velem...
Pakson jól éreztem magam, ha Dani nem lett volna ilyen fafejű, nem sértődött volna meg… A jóisten valamiért így akarta. Sokat gondolkodom rajta, hogy mit lehet ebből tanulni. A mai napig sem tudom, hogy egy ilyen helyzetben mi lenne a helyes döntés.
A Szentlőrinc helyzetéről
Jelenleg nehéz helyzetben van, noha az NB II-es Szentlőrinc élén remekül teljesít: csapata az ötödik helyen áll, és matematikailag még a feljutásra is van esély. Mivel azonban a klub nem kérte az NB I-es licencet, akkor sem juthat fel, ha a második helyen végez.
– Beszéltem a csapattal is erről, de tudom milyenek az emberek. Egyből elkezdtek beszélni arról, hogy mi majd odaadjuk a meccseket. Azért nem mindegy nekünk sem, hogy harmadikak vagyunk vagy hetedikek. Elmondtam játékosoknak, hogy mi lenne, ha feljutnánk. Ha sikerülne, akkor a keret hetven százaléka távozna, mert jönnének a külföldiek. Persze ez a normális, hiszen az NB III-as bajnokcsapatból is csak néhány játékos maradt a keretben.
A kaposvári korszakáról, edzői jelleméről és a Zetéről
Felidézte, hogy kaposvári edzőként az NB III-tól az élvonalig vitte csapatát, és az NB I-es keret kilenc játékosa már a harmadosztályban is a Rákóczit erősítette. „A realitás akkor az volt, hogy ez a csapat nem maradhatott benn az NB I-ben – ismerte el.
Hozzátette: korábban olyan edzőlegendák, mint Csank János, Verebes József vagy Gellei Imre nyomdokain szeretett volna járni, de azóta másként tekint a pályafutására és az életre is.
Nem szeretnék ilyen nagynevű edző lenni. Inkább az a célom, hogy bárhova megyek edzőnek, onnan úgy távozzak, bármilyen eredményt érek el, jó embernek tartsanak.
– Ha jó edzőnek is gondolnak, az még plusz, nyilván megpróbálom kihozni magamból a maximumot. Mindenhol próbálok valami olyat csinálni, ami megmarad, amire emlékeznek, eddig nagyjából sikerült jó pár helyen. Waltner azt is elárulta, hogy Márton Gábor távozása után nem számított a ZTE megkeresésére
– Nagyon szeretem a Zalaegerszeget, játékosként és edzőként is sokat köszönhetek a klubnak, de most van csapatom. Az más, ha nyáron keresne meg a klub, de pont Zalaegerszegen volt az, hogy jól szerepeltünk. Szerethető csapatunk volt, jól éreztük magunkat és akkor úgy döntöttem, hogy felmondok. Eltelt azóta néhány év, ma már úgy gondolom, hogy másként kellett volna cselekedni. Egyszer már megtettem, nem fogok újra cserbenhagyni egy csapatot, amelyet nagyon szeretek. A szentlőrincieknek kétszer mondtam nemet, de megkerestek harmadik alkalommal is és akkor, a feleségem tanácsát is meghallgatva, elvállaltam a munkát. Zalaegerszeg érzelem volt. Tisztelem a ZTE-t, az ott dolgozó embereket, a tulajdonost, a sportigazgatót, bár ő pont elment, mielőtt eljöttem volna. Nem tartozik másra, hogy mi miatt döntöttem így. Rengeteget változtam az utóbbi három évben is. Ma már elfogadom mások tanácsát, sokat beszélgetek Gellei Imrével, Csank Jánossal, vagy a kaposvári Illés Jánossal, akiknek sokat köszönhetek. Próbálom magam formálni, hogy jobb ember és edző legyek. Igaz, hirtelen haragú vagyok, szoktunk otthon is veszekedni, de már igyekszem ezen is változtatni, előfordul, hogy inkább nem szólalok meg. Átgondolom a választ, a hangsúlyt, mindent.
"A 10-es meccséről"
Zalaegerszegen nem véletlenül örvendett nagy népszerűségnek Waltner: játékosként egy Haladás elleni rangadón öt gólt is szerzett.
– Nem volt mindennapi eset. Szeretnek Zalaegerszegen, de ez kölcsönös. Pedig nem így kezdődött: az első évben lefütyültek a pályáról, pedig 13 gólt szereztem. Volt olyan ankét, amelyen nekem akart jönni egy szurkoló, mert azt mondta, hogy úgy nézek ki, mintha a Waltner FC-ben lennék. Aztán persze ugyanő ugrált a nyakamban, amikor 2002-ben bajnokok lettünk. Visszatérve az öt gólra: a meccs előtt nem éreztem jól magam, de Nagy Lajos azt mondta, hogy rúgok egy gólt és minden rendben lesz. Öt helyzetem volt, mindet belőttem. Nem szoktam a tizenhatoson kívülről lőni, pláne ballal, de ekkor még ez is bejött. Tízest kaptam a Nemzeti Sporttól, de megérdemeltem.
Sötétebb időkről
Waltner Róbert a ZTE előtt megfordult Újpesten, ám az nem volt sikertörténet.
– Az elején jól ment, de volt néhány játékos nem fogadott el. A hatodik forduló környékén kimaradtam a csapatból, nem éreztem a bizalmat Várhidi Péter vezetőedzőtől. El is ment az önbizalmam. Ebből is lehet tanulni. Az, hogy csak hatszor voltam válogatott jobban bánt. Akkor sem voltam keretben, amikor gólkirály voltam, pedig azokat be szokták válogatni. Csak Várhidi Péter nem hívott meg. Nem tartottam jogosnak, mert akkor nagyon jól ment a játék. Lehet az az újpesti félszezon még benne volt. Volt, amikor rosszul játszottam, de abban az időszakban pont jól ment minden. Tiszteletben kell tartani a döntést, még akkor is, ha fáj.
A 2000-es évek eleje sötét korszak volt a magyar futballban – mint utólag kiderült, számos mérkőzést befolyásoltak fogadási csalások.
–Nem is egy ilyen bajnokin játszottam. Naív vagyok, nem éreztem soha, hogy valami nem stimmel. Aztán utólag olvastam, hogy bunda volt. Ilyen volt az utolsó ZTE-meccsem is. Rúghattam volna több gólt is, mert sok helyzetem volt, de nem sikerült, így nem lettem gólkirály. Én még egy bundameccsen is tudtam olyan béna lenni, hogy elhibáztam a helyzeteket.
A teljes interjú itt érhető el!
