5 ország, 10 klub - Álex Vallejo igazi világjáró futballista. A 34 éves baszk játékos Magyarországon, Cipruson, Lengyelországban és Angliában is megfordult, jelenleg pedig az indiai FC Goa együttesében futballozik. Nemzetközi kalandjai előtt Spanyolországban is érdekes pályafutást tudhatott magáénak: nevelőklubja, az Alavés mellett a Córdoba és a Mallorca színeiben is szerepelt.
Vallejo most visszatekintett karrierjére, és korábbi klubjai jelenlegi helyzetéről is beszélt. Mi elsősorban a diósgyőri korszakára (2023-2026 - 83 meccs, 2 gól, 4 gólpassz) vonatkozó és egyéb érdekes témákat emeltük ki a flashscore.es terjedelmes interjújából.
Hogyan kerültél Indiába?
Már sok éve távol voltam Spanyolországtól, és való igaz, hogy három évvel ezelőtt lehetőségem nyílt hazatérni, de akkor jött a magyarországi ajánlat, és végül három évet maradtam ott. Idén nyáron is megkerestek, de Indiában az előző évben meglehetősen sok probléma volt, a bajnokság például csak márciusban kezdődött el, ha jól emlékszem, és mindössze körülbelül tíz mérkőzést játszottak. Miután azonban meggyőződtünk arról, hogy minden rendeződött, és figyelembe véve, hogy már 34 éves vagyok, valami kicsit egzotikusabb kalandot szerettünk volna. Goadában jelentős spanyol közösség él, és mindenki elégedett volt az ottani életével. A feleségemmel és a fiammal utánajártunk a lehetőségnek, majd úgy döntöttünk, hogy belevágunk.
Mit gondolsz eddig erről a kalandról?
Óriási kulturális sokk. Vannak dolgok, amelyeket itt természetesnek vesznek, de annak, aki nincs hozzászokva, nehéz megértenie őket. Az utazási távolságok és a mérkőzések megszervezése szempontjából például minden sokkal lazább tempóban zajlik. Ugyanakkor, ha az ember elfogadja, hogy bizonyos különbségekhez alkalmazkodnia kell, például a közlekedéshez, amely meglehetősen kaotikus, egy külföldi számára pedig akár veszélyes is lehet, akkor minden rendben van. Az étkezés szintén komoly kihívás, főleg az ételek csípőssége miatt. Sport szempontból ezek olyan ázsiai piacok, ahol a spanyol játékosokat talán különösen nagyra értékelik, és ki kell használni az ilyen lehetőségeket.
Milyen volt a korábbi magyarországi futballélményed?
- Jó. Amikor megérkeztem a Diósgyőrhöz, a magyar labdarúgást már néhány éve jelentős állami támogatás és befektetés jellemezte. Talán korábban csak a Ferencvárost ismertem, ezért sok kétségem volt, amikor felmerült a lehetőség. Végül kellemesen csalódtam, nagyon magas színvonalú létesítményekkel találkoztam. Eredetileg azzal az elképzeléssel érkeztem, hogy egy évet maradok, de végül három lett belőle.
Az utolsó évben valóban akadtak problémák a klubnál, elsősorban a szakmai részlegen: sok edzőváltás történt. Kiesett a csapat, én pedig eredetileg maradni akartam, hiszen még egy év volt hátra a szerződésemből. A külföldi játékosok azonban nem szerepelhetnek a másodosztályban, ezért távoztam. Máskülönben valószínűleg ott fejeztem volna be a pályafutásomat.
A Huddersfieldnél is játszottál: Mit adott neked az angol futball?
- Anglia talán az a hely, ahol mindenki szeretne futballozni. Miután eljöttem a Fuenlabradától, márciusban kitört a világjárvány, így csapat nélkül maradtam. 2020 októberében adódott a lehetőség, mert a Huddersfield is lezárta már az átigazolási időszakát, és bizonyos posztokon létszámhiánnyal küzdött. Olyan szabadon igazolható játékosokat kerestek, akik nem jelentenek nagy anyagi terhet a klubnak. Egy ügynökön keresztül kerestek meg az ajánlattal. Eleinte el sem hittem, hogy ez megtörténhet. Őszintén mondom, fantasztikus élmény volt. Talán ez volt a legjobb klub, ahol valaha futballoztam, legalábbis a színvonalat tekintve. Az angol futball rendkívül szenvedélyes. A szurkolók elképesztően elkötelezettek a klubjuk iránt. Két éven keresztül nagyon boldog voltam ott. Ráadásul a fiam is Angliában született. Őszintén szólva szívesen maradtam volna még tovább. Ugyanakkor nagyon fizikális futballról van szó, amely komoly terhelést jelent. Közel jártunk a Premier League-be jutáshoz, de a Nottingham Forest elleni, Wembleyben rendezett playoffdöntőt elveszítettük. A finálé után távoznom kellett, mert lejárt a szerződésem.
Jó megoldás lehet az alacsonyabb osztályokba vagy kevésbé ismert bajnokságokba igazolni a karrier újraindításához? A játékosok néha vonakodnak elhagyni a hazájukat.
- Most, sok év elteltével és rengeteg gondolkodás után már megértem, hogy minden játékos, különösen Spanyolországban, arról álmodik, hogy az első osztályban szerepeljen, vagy legalább hosszú éveken keresztül a másodosztályban futballozzon. Eljön azonban az a pont, amikor őszintének kell lenned önmagaddal, és fel kell ismerned, hogy talán környezetváltozásra van szükséged, ha valóban új lehetőségeket szeretnél kapni. Az olyan bajnokságok, mint a lengyel vagy a ciprusi, lehetőséget teremtenek arra, hogy az ember bekapcsolódjon a nemzetközi futballpiacba. A valóság ugyanis az, hogy mindenki Spanyolországba szeretne jönni, de nagyon kevesen akarnak elmenni onnan. Az anyagi szempontok is fontosak. Külföldön futballozni adózási szempontból is mindig előnyösebb lehet, mint Spanyolországban. A klubok ráadásul szívesebben szerződtetnek olyan játékost, akinek már van külföldi tapasztalata, mint olyat, aki korábban még soha nem hagyta el a hazáját. A külföldre költözés ugyanis kulturális változással, más időbeosztással, eltérő étkezési szokásokkal és az otthontól való elszakadás magányával is jár. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie, de én kifejezetten ajánlom. Ha nem igazoltam volna külföldre, nem tudom, most melyik osztályban futballoznék. Szerintem annak, aki lehetőséget kap, bátornak kell lennie. Ha nem sikerül, Spanyolországba mindig vissza lehet térni. Ennek azonban ára van. Például most a karácsonyt is távol töltöm az otthonomtól, évente mindössze kétszer látom a szüleimet, és lemaradtam a barátaim életének számos szép pillanatáról is.
