A belga Georges Leekens hazája egyik lapjának, a De Zondagnak adott hosszabb interjút, és érintőlegesen a magyar fociról is beszélt. A szövetségi kapitány inkább az otthon kapott kritikákkal kellett, hogy foglalkozzon válaszaiban. Néhány témát idézünk az alábbiakban.
Magyarországról
- Orbán Viktor sokat tud a fociról is, én kedvelem. Szereti a sportot. Magyarországon hamarosan átadják majd az új 70 ezres nemzeti stadiont. Hol vagyunk mi, belgák ezen a téren? 20 éve csak ünneplünk, de nem csinálunk semmit. Úgyhogy jobb, ha szerények maradunk a kritikáknál.
A kritikusairól, akik pénzéhesnek is titulálják gyakran
- Leperegnek rólam a kritikák. Sok gyönyörű tapasztalatot szereztem az évek során.
Vajon, aki kritizál, annak van egy 33 éves edzői pályafutás a háta mögött? Nem, de mindegy is. Aki igazán ismer, az tudja, hogy igenis a földön járok. Persze néha azért bántanak a bírálatok, sokkal érzelmesebb vagyok annál, mint ahogy sokan gondolják. Néha nem értem, mi motivál ebben egy embert, hogy a másikat bántsa, de aztán rájövök, hogy elsősorban az irigység. Ezeknek az embereknek biztos több problémája van, mint nekem, de akkor sem szeretem ezt.
A frusztráció is rossz tanácsadó lehet. Én egy boldog és egészséges ember vagyok, aki szereti, amit csinál.
Arról, hogy 24 csapatnál fordult már meg karrierje során
- Néha én magam mondtam fel, néha elküldtek. Ugyanakkor több olyan csapat is volt, amelyekhez később visszatérhettem, azért ez elárul valamit. Bármikor és bárkinek a szemébe tudok nézni. Igaz, ambiciózus és türelmetlen is vagyok, mindig többet és többet akarok, nekem a jó nem elég. Mindig is bennem volt, hogy többet és többet bizonyítsak.
Visszatér-e még Belgiumba edzősködni?
- Nem, annak a történetnek vége. Túlságosan bonyolult lenne. Visszavonulni viszont nem akarok még egyáltalán. Kemény, de mókás életem van. Amíg megvan bennem a szenvedély, folytatom. Utána meg bejárom a világot, elmegyek Ausztráliába, New Yorkba...számomra a szenvedély nagyon fontos tényező az életemben, ezt még a gyerekkoromból hoztam. Az édesanyám volt a hősöm: öt éves gyermeket veszített el, de mindig pozitív tudott maradni az életben, így nevelt engem és a testvéremet is.
